Az életem értelmét sokáig kerestem
Nagyon sokáig kutattam, míg felfedeztem
Csak egyetlen egy a lényeg, megtalálni ?t!
Megtalálni az egyetlen csodálatos N?t

Szép vagy mint nyári szélben hajlongó rózsaszál
Kedves mint egy kiskutya, aki egy szóra vár
Egyetlen a bánatom hogy nem vagy most velem
De leküzdöm, mert tudom hogy megvársz kedvesem

Ez csak egy álom? Pedig csak valóság csupán
Most már tisztán látom és nem nézek rád bután
Veled lenni olyan, mint virágnak a tavasz
Nélküled nem leszek boldog vénül? kamasz

Az évek csak múlnak és megvénülnek a fák
A szerelmünk sose! tudom nem lesz több magány
Oly módon imádlak, hogy erre nincsen még szó
Mert nem tud senki olyat, ami ily módon jó

Nyílnak a virágok a falevelek hullnak
De a szerelmünk örök soha el nem múlhat
Ezerszer mondhatnám, csak téged szeretlek
Ebben az életben, soha nem feledlek

Nem birok már magammal nagyon hiányzik az illatod
Hiányzik a mosolyod, ahogy szemedben a fény ragyog
Már jól jönne egy ölelés, hogy érezzem a testedet
Csak érezzem az arcodat, hogy édes ajkad megremeg

...

Hiányodban fortyogok,
Szenvedek, s ócsárolok.
Ócsárolom magamat,
Mert tudom hibás vagyok!

Hibás vagyok, hisz nem láttam,
Hogy nem vagy már az,
Kit els?re megláttam.
Megváltoztam én is tudom!
De miért tetted ezt velem,
A mai napig sem tudom.

Hiányodba fortyogok,
Szenvedek, s ócsárolok.
Szeretni azóta senkit sem tudok,
Miért tetted ezt velem te Tulok!?

Vannak érzéseim még irántad,
Bár ezt t?lem rég nem kívántad.
Feledni csak lassan tudok,
S, addig meg csak ócsárolok.
Szenvedhetnél te is velem,
Kérlek felejtsd el a nevem!

...

Az magány elborít teljesen! A sötét szoba börtönében csak egy dolog tart életben! Egy név, amit kimondva leomlanának a falak és kiterjesztve szárnyaimat el tudnék repülni hozzá! Majd felkapnám, magamhoz szorítanám, és a fülébe súgnám, hogy szeretem, és nem engedem el többé soha többé! De sajnos szárnyaim nincsenek, repülni nem tudok! Csak a sötét szoba a név és az érzés maradt, meg amit iránta érzek! És az pedig az, hogy szeretlek!

...

Nyugodt a lelkem
Nem szomorú, nem zaklatott
Csak vár arra,
Hogy a túlvilági hajó
Átvigyen a túlsó partra.

Örök mozdulatlanságban
Belesüllyedve a sárba
A magamfajtákkal
Örök kárhozatban
Ezzel az örökké tartó gyásszal.

Ott, ahol még nem ismerik a neved
Ott, ahol nem ismernek fel,
Ha megmutatom a képed,
Mit útközben beejtek a tüzes folyóba,
Hogy ott leljen örök kárhozatra
Izzó vérembe zárva.

Hogy ott égjen,
Mert ott a helye
S, hogy hozzám egy kicsit közelebb legyen.

...

Szenvedéllyel csókolnád az arcom és az ajkam, két karoddal szorosan ölelnéd a vállam. Forró csókjaid érezném magamon, szemeidbe látom tüzes vágyakozásod. Örömet szerzel, boldogságot adsz. Megkapok mindent, mert a szerelmem vagy. Édes csókjaid felemelnek az égig, mindent amit adtál, visszaadom Neked majd a sírig.

...

A mennyekben érzem igazán jól magam, amikor velem vagy. Karjaiddal átöleled érzékien testemet, és én megkapom T?led, minden rezdülésedet. Boldogságot adok Néked, Szerelmes szívem elvarázsolja a lelked. Karjaimmal átölelem a tested, visszaadom Neked minden rezdülésem.

...