Kis jó hír ebben a megvadult és már atomháborút követelő világban…

(HIQ trió)
Írok én
Nektek! Várjátok?
Úgy írok…

Erre van
Jó szerződésünk…
Én írok…

Gondolat
Nem marad bennem.
Jó! Írok.
*

(bokorrímes duó)
A munka dandárjában itt oly' sok a munka,
De majd kifekszek kicsit egy lövészárokba,
Ott tudok írni, ha közben nem leszek hulla!

Tíz centis sárba, rothadó fűszálakban elbújok,
Tollam, papírt kissé emelem és így nem is látszok.
Ott hiába ellen… katonaság, mert nem is látszok.
*

(leoninus duó)
Még itt a háborús világhelyzetben béke nélkül, mert nem maradhattok szavam nélkül.
Kinek tetszik, mit írok, olvassa el, mielőtt törődni kell érdemben menedékkel…
Írok néktek a világ nagy problémájáról és harcomat a háborús válságokról.

Jó nekem, hogy réges-régen olvasóim vagytok, igy aztán nektek írhatok…
Jó nekem, hogy réges-régen olvastok, addig háborúval nem foglalkoztok.
Jó, hogy a társaságotok része vagyok, öröm, hogy e csapathoz tartozok.

Vecsés, 2024. június 6. - íródott: egy valószínűleg(!), szervezés alatt álló atomháborúra történő figyelmeztetésként!

...

Konkrétan: reményem nem teljesül…

(3 soros, zárttükrös duó)
Felébredt estére egy régi álmom,
Jó lenne, éjjel lenne ez az álmom…
Felébredt estére egy régi álmom.

Nekem fontos ez az ügy, de sok éve nem teljesedik,
Lelkem csak sír, a beteljesüléstől nem fényesedik…
Nekem fontos ez az ügy, de sok éve nem teljesedik.
*

(senrjú)
Már öregszem és
Nem lesz ebből már semmi…
Remény meg... marad!

Vecsés, 2023. november 17. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.

...

Íródott ebben az atomháborút szorgalmazó környezetben… A kezdeményezők is meg fognak halni!

(anaforás, belső rímes, 3 soros zárttükrös duó)
Kosok! Katonák lelke farol és remegve, halálközeli tébolyban halk dalt dúdol…
Kosok! Sorozással alapítani császárságot? Közben támogatjátok másságot?
Kosok! A friss katonák élete kettő óra! Ez az új demokrácia… mióta?

Kosok, A TV mutat filmet sorozásotokról! Rossz a véleményünk embervadászatról...
Kosok, Lassan már nem lesz, aki meghaljon! Olyan ez, mint a profi sertésvágóhídon…
Kosok, Katonák lelke első ágyúsortűznél kiürül… Gyermeke felnő egyedül…
*

(senrjon csokor, fél haiku-lánc formátumban)
Katonák lelke pusztul,
Ha tud, ha nem beszél angolul.
Harcok ördöge!

Hányszor maradt életben?
Ez mind beleégett lelkébe.
Harcok ördöge!

Katona lelke otthon
Jár, de fronton, szabadság sem jár!
Harcok ördöge!

Lelkében nagyon izgul,
Rakétát túléli, vagy pusztul…
Harcok ördöge!

Fronton, lelke irányít,
Parancsnoka pisztollyal másít!
Harcok ördöge!

Lélek kapaszkodó: szív.
Szívet bánat, majd megszakítja…
Harcok ördöge!
*

(10 szavas trió)
Kosok, frontkatona lelkét szétraboljátok,
Ha meghal… hullazsák és úgy hordjátok!

Katonák meg is őrülnek…
Halálközeli tébolyba, már nincs minek… örüljenek!

Katonákat emberrablással szedik össze,
Esze, szíve, lelke, itt tört össze…

Nem kapnak, csak hevenyészett kiképzést,
Sőt, katona lelke begyűjti kisértést.

Katonák szabadulnának harcok ördögétől,
De nincs lélekszabadulás ebből… lélekgyilkos meséből!

Vecsés, 2024. június 1. –Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ’Zenés Szinház’ előadása lesz! Szakértők szerint = 8 milliárd em-berből, legalább 5 milliárd meghal. A komplett Európa, USA, oroszok, mindenestől... A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni...

...

Nekem hiányzol Kornélia,
Lehetnél bennem… lelkem párja.
Tíz évet lehúztunk,
Ez bizony a múltunk…
Gyere no, vissza Kornélia.

Érted vágyakozik mindenem,
Csak nálad pihenhet a szívem.
Ha hívsz engem, megyek,
A karomba veszlek.
Örökké maradok kedvesem.
*
Merészelek, jobb jövőt kérni,
Még jó pár tízet, veled élni…
Sorstól, nem kell félni,
Szeretve kell élni.
Gyere… vágyaimnak zenélni!

Veled lobban a láng szívemben,
Tűz gyúl, ha reám tekintsz csendben.
Nem félek a sorstól,
Vágyam nő a csóktól.
Karodban olvadnék... szüntelen.
*
Tanuljak, még jobban szeretni?
Közben a lelkedbe kerülni?
Nagy volt a hiányod,
De nem volt másságod.
Magamhoz beszélek! Ezt tenni?

Ne tanulj már, hisz szíved szeret,
A lelkem rég befogadta ezt.
A hiány égetett,
De szívem tégedet,
Mindvégig őrzött, perc amíg jött..
*
Igyekszek benned, jobban bízni,
Igyekszek benned, jobban hinni.
Harcom, magam vivom,
Éjjel Te vagy álmom…
Veled beszélek… s lepihenni.

Ha bízni akarsz, engedj közel,
Ha hinni akarsz, ész mérlegel.
Csitítsd el harcaid,
Bízd énrám álmaid,
A karomban békén pihenj el.
*
Ha összeállunk, Kornélia,
Az már nekem a szívem útja.
Ölelnélek, csókkal,
Simogatás, csókkal…
Ünnepeken is él… szív útja.
Ha összeérünk, szívem zenél,
A vágyad bennem örömre kél.
Ölelés és csókok,
Szelíd simogatók.
Szív útja, ünnepeken is él.
*
Gondolod, hogy nem bíztam benned,
Véljem, hogy ebből volt eleged?
Hallgattam mesédet,
Meg ütő szívedet…
Ha visszatérsz… szeretet jeled.

Tudom, bíztál, csak néha féltem,
Szívem súlyát rejtve viseltem.
Ha szavam hallgattad,
Éreztem, ott marad.
Ha visszatérek, szeress engem!
*
Gyere vágyok, óh, Kornélia!
Gyere csak, kinek nincs bajusza…
Hallgassuk a csendet,
Nem lehet eleget…
Végül… vágyok, óh Kornélia.

Jövök már hozzád, ó, kedvesem,
Vágyaknak lángjában ég lelkem.
Hallgatni a csendet,
Míg szívünk remeghet,
Csókban talál rám az érzelem.
*
Szíveinknek… együtt működni,
Lélekben kéne egyesülni…
Van tíz év gyakorlat.
Újra kell akarat…
Jőj vissza… egymást kell szeretni.

Szívünk lángja hadd forrjon össze,
Lelkünk vágya ne szálljon messze.
A tíz év nem szakít,
Az akarat szólít.
Jöjj, szerelmünk lobbanjon össze!
*
Én már gondolom, mi egy sorsban,
Jövőkben szépen élnénk… sorban.
Hívj fel, hogy mikor jössz,
Óvatosan előzz!
Mondok imát hozzád, kínomban…

Hiszem, hogy együtt lesz szép a lét,
Veled újra meglelem a fényt.
Hívj hát, hogy induljak,
Ölelve csókoljak…
Én is imádkozok mindezért.

Vecsés, 2025. július 12. – Siófok, 2025. szeptember 26. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva; Írtuk: két szerzősként rom. LIMERIKBEN. A páratlanokat én írtam a párosokat, szerző-, és poétatársam.

...

Kéz a kézben lépünk a part menti tájon,
Lágy fuvallat játszik a nádasvilágon.
A szívem a nyugalmat megleli nyomban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Hajó ringat minket a selymes víz hátán,
Csillagokat nézzük a holdvilág árnyán.
Lelkem lelkeddel eggyé olvad a csókban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Nincsen rá szó, se pontos definíció,
De minden szívdobbanásod nekem való.
Lelked bennem marad, a vágy olthatatlan,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Ha sötét vihar jön, akár elfogy a fény,
Pillantásodból életre kel a remény.
Élet zenéje bennünk születik, lobban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Siófok, 2025. június 27. - Gránicz Éva -

...

Csak egyszer még, az idő végén,
Szeretni úgy? igaz szív mélyén.
Nem játékból, nem szokás szerint,
Hanem úgy, hogy a lelkem is megpihen itt.

Voltak már szavak, ígéretek,
És mind mögött üres tekintetek.
Mosoly, mi csak dísz volt az arcon,
És én újra hittem, - bíztam vakon.

Adtam magam, egész, tiszta szívvel,
De senki sem látott igaz tekintettel.
Volt, ki szeretett szépen szavakban,
De nem maradt ott, fájó bajomban.

Már nem álmodom nagy csodákról,
Sem forró nyarakról, sem virágos tavaszról.
Csak egy öleléről, hol nem kell kételkednem,
Egy szempárról, mi tükrözi a lelkem.

Ez a vágyam, nem nagy, nem is új,
Egy társ, ki a szívében hozzám simul.
Ha jönne még, ki tisztán szeretne,
Megmutatná, mit jelent az: egyszer, de örökre.

Siófok, 2025. május 15. - Gránicz Éva -

...