Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők,
Életem Marianna árkába ülők.
Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak,
Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak.

Ismeretlen óriás polip körülölel,
Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel.
Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok?
Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok?

Vecsés, 2002. március 24. ? Kustra Ferenc József

...

Balaton vízfelülete, mint tükörkép lopja távolságot,
A hullámok meg, sokszorozzák… Ezt a gyönyörű mohóságot…?!

Itten kéne lenni, egyszer és mindenkorra,
Akkor is, ha reggelt, vagy éjfélt üt az óra,
Így lenne állandó az élvezet, nem lenne a kín,
Lelkem, boldogan játszana a szeretet húrjain…

Ez a gondolat felvetés, dráma, szinte tudatzavar.
Életlehetőség erre nem adott, nincs döntés hamar.
Marad inkább az emésztő, nagy vágy, már gyermekkorom óta.
De tudott lehetetlenre várakozni… kész idióta.

Én nem vágyok az Adriára, messzi Balira!
Nekem, te kelessz télen és nyaralni nyaranta!
Mondd, szeretett Balaton, ki is vagy te énekem...?
Azt hiszem, te vagy az a... el nem múló szerelem…

Ha parton, én kint maradok és rám zuhan a csillagfényes éj,
Ámulok, ahogy visszatükröződik… vibrál a hullámtaréj…

Vecsés, 2015. május 25. - Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia…

Akit már megöltek, senki nem sajnálja,
Sőt, ha van szülője, mindenki őt bántja…
A büdös elkövetőnek, mindenki a kegyét keresi,
Híres ügyvédek nyomulnak..., jogokat kreál, több kell neki!
Kár, hogy ők nem tudják, hogy nagy kárt okozó bűncselekmény
A joggal való visszaélés,… ez nem békés vélemény!

(Senrjú)
Csak azt intézik
Szegénykének, joga van!
Halott meg forog…

Nő áldozatok
Még jobban védtelenek.
Jégeső rájuk…

Anya és gyerek,
Kiknek bíz’ nem hisz senki.
Hosszú sirámok.

(Septolet)
Nincs igazság,
Igazságosság!
Fantazmaság…
Mind ez balgaság?

Bűnöző egyén,
Jó élet kezdetén!
Dzsungel-élet növényzetén...

(3 soros-zárttükrös)
Az igazság senkit nem érdekel,
Ezt nem keresik fáklya-fényekkel.
Az igazság senkit nem érdekel,

A hazugság, magától terjed az, az izgalmas
És, ha kiderül? Nem érdekes, nem lesz nemulass

(Sedoka)
Ártatlanokat
Üldöznek… de, veszetten.
Állj már le! Lehetetlen?!

Elkövetők meg,
Tele vannak jogokkal.
Nekik írt szabályokkal.

Viktimológiának hívják, ez az áldozattan,
Jóindulattól sok embernek a lelke lakatlan...
Viktimológiának hívják, ez az áldozattan.

Írhatok én bármit, lehet az bár hősköltemény,
Fennmarad a helyzet... ember bíz', farkas-fenomén...
Írhatok én bármit, lehet az bár hősköltemény.

Vecsés, 2020. március 7. –Kustra Ferenc József– pár szóban a szakmámról… de már 50 éve, hivatásosként is foglalkoztatott a kérdés…

...

Koldus jön erre, csoszogva, az avart szétrúgja,
Mi meg úgy marad, abban ottmarad a lábnyoma.
Mindezt bentről ablakon át látom az utolsó napsugarakban,
Koldus közben biztosan él esti maradék reménysugarakban…
Az árnyéka közben el is mosódik,
Biztos, hogy mai reménye halódik…

Vecsés, 2015. november 6. - Kustra Ferenc József

...

Kopogtat az ősz, jő a hajnali hűvös,
Ilyenkor talán jól esik egy korty hírős.

Levelek már szomorúan, csüngve lógnak,
Lassan jő ideje –hagymával- sódarnak.

A drót szamarunkat is lassan eltesszük,
Szánkótalpat fényesítjük, elővesszük.

Ne! Azért a hóvihar tán’ még messze van,
Még a maradék… a szép nyárutó megvan.

Budapest, 2000. augusztus 28. – Kustra Ferenc József

...

Van, hogy az őszidő is lejár, neki is biz’ véges az ideje,
A szép színes világnak -avar véggel- is eljön egyszer a vége!
Az ősz is lejár, neki is véges ideje, biz’ szabott a léte!

Van ez a hol kellemetlen, hol nyirkos is... szűkölő, redőny-ködfátyol,
Ha látni akarunk, sohasem engedi, éppen bűvölő a fátyol.
Bandukol már és pont erre a tél, az ember érzi a csontjaiban,
Nem rossz majd a tél sem, (Juj, a nagy hideg!) de csak hógolyózás csatában.

Van olyan kellemetlen, nedves-nyirkos nem átlátszó ködfátyol,
Ha látni akarunk, soha nem engedi, akkor terül fátyol.
Süvítő szél még leveri a zizzenő, maradék levél csapatokat,
Erdő meg tudja, hogy itt marad kopaszon, elejt fárasztott sóhajokat!

Van munkája bőven az ősznek, most erdőkben, még kertekben, fasorokkal,
Ha meg a tél ideér, átveszi a melót, és zenél a jégcsapokkal.
Lesz akkor nemulass, nekünk is természetnek is, jéghideg holnapokkal!

Van ez a hol kellemetlen, hol nyirkos őszidő de, neki is véges az ideje,
Csinálja is, meg tudjuk is, hogy élvezkedik, ha a vastag ködfátyla kiterítve!
Tudjuk, hogy becsületes a lelkem, mert színesre zsugorit majd' mindent, ami még zöld,
De majd a fránya tél... néha ő is előveszi -csak hogy ne lássunk- azt, ami a köd!

Vecsés, 2013. október 30. – Kustra Ferenc József

...