Elszáll az éj, mint vándor madár,
J? a hajnal, s vele a boldogság.
Kelteget fel a napsugár
Maradjon így, legyen mindig nyár.

Delet kopogtat az ablakon át,
S bevilágítja az egész szobát.
Végig néz fáradt arcomon,
Felnevet, s szívembe mosolyt lop.

Simítja lágyan két karom,
Nyugalmatlanság már nem ostoroz.
Kett?t arrébb lép, táncba hív,
Közben sokszor szemembe tekint.

Szememen keresztül lelkembe néz,
Felkapcsolja legbelül a reményt.
Békésség száll a házra miatta,
Süss, melegíts még napocska.

Múlik az id?, fénye máshová halad,
Ereje gyengül, ölébe nem kap.
J? az éj, s levél hullik már
Elszáll a nyár, s vele a boldogság.

...

Nem tudom hogy mióta szeretlek
és mi végre, de szeretlek.
Sajnálom ha sokszor megbántalak,
de tudd, akkor is imádlak.
Telnek a percek, múlnak a napok,
egyre jobban igyekszem,
mégis ugyanott tartok.

Ahogy az ajkad az ajkamhoz ér,
a szívemben érzem te vagy a vég.
Te vagy kire mindig vártam,
ha elhagysz, elveszek a nagy Világban.
Ezért kérlek téged,
maradj velem végleg!

...

Fagyos tél hóvihart zúdít rám,
De csak rám?
Meleg nyár es?t hoz rám,
De csak rám.
Eszem súgja mennyek tovább,
Hisz ezután csak bánat várna rám.
Szívem ordít, ne ronts el mindent,
Maradj még?
?Ne építs várat, ha hagyod led?lni?
Szeretni valakit?
Valakit, ki nem ismer?
Szeretni valakit úgy,
Kit még senkit sem?
Szívem szerint van esély,
Csak ki kell várni..
De nem tudom,
Hogy megéri-e,
Hogy van-e még esély.

...

Az élet viharos tengerén,
Az ember bátor, s szerény.
Társát keresvén,
S egyszer talán meglelén,
Boldogságát elérvén,
Átkel az élet tengerén.

Sok akadályt leküzdvén,
Harcolj az élet peremén.
Maradj bátor és szerény,
Hisz az élet igen kemény.

Jóságodat meg?rizvén,
S szavaimat elemezvén,
Átkelsz az élet tengerén,
Boldogságod meglelén.

Az élet viharos tengerén,
Az ember bátor, s szerény.
A hullámokat elkerülvén,
Kelj át az élet tengerén!
Légy boldog, hisz ez erény,
Az élet már nem is oly kemény.

...

Bánat!

Bánat ül kis szívemen,
Mert elmentél kedvesem.
Csókjaidat ?rzöm s dédelgetem édesen,
Míg haza érsz, és tiszta szívb?l átölelsz,kedvesem!
Minden porcikám érted kiállt...
Mondd! Miért nem jössz már?
Hol vagy már?
Már hallom ahogy fordul a kulcs a zárban,
Szívem dobban, hisz már itt vagy a házban!
Ne menj el többet, kérlek
Maradj velem, egyedül félek...
Karod átölel, a szád megérint
S én a boldogságtól szállok fel a csillagos égig!
Csillagoknak mesélem, hogy boldog vagyok,
Ezért kérlek téged szeress nagyon!

...

Álmodj szépet, gyönyör? rétet,
Ahol a f?ben és a fák között pezseg az élet.
Ha nem is látod, de tudod, jól,
Körül vesz az élet, ha nem is látod!

Álmodj arról, hogy fekszel a szép zöldben,
Az égen nézed a felh?ket.
A szemed el?tt a bárányfelh?k,
Mint a pókháló, szétfoszlanak lassan,
Aztán elt?nnek, mintha ott sem lettek volna.

Álmodj szépeket, ahol csak béke van,
Nyugalom mily oly édes egy álomban.
Álmodd, hogy Te vagy egy boldog ember,
Ki boldogságot adja annak, akit szeretsz.

Mert ha fölébredsz, a szép álom szertefoszlik,
De maradjon meg benned, és ha napközben,
Rossz kedved lenne, gondolj erre a szép álomra,
És, egy kis id?re megnyugszol és jobb lesz a kedved.
Melegítse át lelkedet, érezd, hogy a léted
Nagyon fontos másoknak, akik szeretnek Téged!

...