Minden reggel az ajkadhoz ér már,
s szemed, ha nyitod, leborulok én.
De most messze vagy t?lem.
Nagyon hiányzol.
Nem vigasztal semmi költemény.
Minden reggelnek bársonyos fövenyén
gyönyör? ékírás lábadnak nyoma,
minden holnap emlékké kövül,
s bárhol is vagy,
te maradsz életem otthona. ... |
