Jövő nélkül nincsen élet, embernek nincs reménye,
Szilveszterkor ember kérdezi: a jövő enyém-e?
Mint egy szárnyaló, szabad madár, repül életünk tova…
Így aztán vele növekszik rég múltunk, éveink sora.

Újévkor az új álmok tüzei fellobbannak,
Lélektüzeink, mint az új álmok, felrobbannak.
Óh, Te hóesés és udvari nagy fenyő,
Ti maradtok, de jön egy újabb esztendő!

A szilveszter, ha megjön, az egy nagy változás varázs,
Mert eltűnik az óév! Az újév olyan zúzmarás…
No, mi majd koccintunk jövőre, mindannyiunk egészségére
És élvezzük az évváltást, mindenki olyan nagy örömére.

Vecsés, 2013. december 20. – Kustra Ferenc József

...

Majd ha egyszer úgy találom,
Akkor tollam jól kirántom…

Papírra rovom, a magas égbe kiáltom…
És tudom, így azzal magam, én jól elásom…

Miért kell poétának olyant írni?
Mert poétának feladat… ily’ lenni!

Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – a poéta meditációja…

...

Jövő nélkül nincsen élet, embernek nincs reménye,
Szilveszterkor ember kérdezi: a jövő enyém-e?
Mint egy szárnyaló, szabad madár, repül életünk tova…
Így aztán vele növekszik rég múltunk, éveink sora.

Újévkor az új álmok tüzei fellobbannak,
Lélektüzeink, mint az új álmok, felrobbannak.
Óh, Te hóesés és udvari nagy fenyő,
Ti maradtok, de jön egy újabb esztendő!

A szilveszter, ha megjön, az egy nagy változás varázs,
Mert eltűnik az óév! Az újév olyan zúzmarás…
No, mi majd koccintunk jövőre, mindannyiunk egészségére
És élvezzük az évváltást, mindenki olyan nagy örömére.

Vecsés, 2013. december 20. – Kustra Ferenc József

...

Emlékezzünk, nyárra, a tavaszra, sőt még őszre
És ami idén történt, minden jóra és szépre,
Ne feledjük, miben részünk lett, az örömökre!
Ez már a múltunk és ez év is az lesz jövőre!

Rohanvást közeledik az év vége és akkor előre...
De nehogy bánkódjuk, mert lesz újabb év, egy másik, jövőre!
Szilveszterkor koccintsunk a múltra és a jövőre
És jó, ha tudjuk, a sorsunk rohanvást megy előre!

Ha majd esik a hó, menjünk sétálni, együtt, vele
A múló évvel, lassan a régi évből kifele.
Vigyünk pezsgőt, éjfélkor álljunk meg, és ott koccintsunk vele,
Az érkezett újévvel, mert jövőre együtt élünk vele.

Vecsés, 2013. december 19. – Kustra Ferenc József

...

Emberek a szilveszter egy nagy örömünnep, mulassunk!
Együnk, igyunk, táncoljunk, újévbe végleg kiránduljunk!
Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok én ellenálló,
Magammal szemben, jövő évben sem leszek szembeálló.

Micsoda illatok szállingóznak a levegőbe?!
Virsli illat érzik, engem is kínálnak belőle,
Ami el is fogadok, mert szeretem mustárral,
Ez bizony az mi jó, amit nem eszek félvállal…

Majd ha éj idején felvillannak a petárda fények,
Én sajna, nem leszek része szilveszteri őrjöngésnek.
Fáradtságukból, eltelt évek most megálljt parancsolnak,
Gondolatok rezignáltság mosolyában lubickolnak.

Éjfélkor kortyolom a kis pohár pezsgőt és érzem, hogy élek.
Jövőre is lobogni fog élet lángja, ellenállni vétek.
Fogadkozunk vagy sem, élet nem áll, tovább folyik,
De szilveszterkor örüljünk, most vannak a murik!

Jövőre is találkozunk, folytatjuk életet… remélem.
Én tudd, hogy az élettradíciót folyvást, hűen követem,
Nyomás előre, jönnek szembe az újabb és újabb évek,
Néha pihenni is kellene, de vajon vannak-e révek?

Vecsés, 2013. december 13. – Kustra Ferenc József

...

Lelkemben a múlt a kincs, de szépség sosem tart örökké,
Ahogy öregszek, több a múltam, út így válik rögössé…

Életünk a múlt, a jelen és a várva várt jövő!
Olykor kínos, javíthatatlan, lehet, ökörködő.
Van bizony, ha ideért, akkor rögvest irgalmatlan,
Máskor meg sokszor oly' felemelő, sőt szakadatlan.

A jövő, az maga a múltat elsöprő,
És van, amikor olyan, mint lélekvesztő!
A jövő, az eljövendők meghozója,
Meg van, amikor a kóma okozója.

Az élet bizony, hihetetlen gyorsan elmúlik,
Mikor fejed felett az időoszlop lehullik…
Merenghetsz az élet csendjében de, összeomlik.

Elmélkedni az élet múlásán, annyi, mint múltba menni,
Idő múlik, rohan a világ, és ez ellen nincs mit tenni.
Ami elmúlt, késő bánat, vissza nem jön, kár keseregni.

A múlt aurája, szinte minden elől védelmez,
De gondolkozz, nem mindegy a lelked miként vélelmez.
*
Érzed, betemet
A múlt, csak rosszabb lehet.
Nem, mert csak jobb lesz.
*
Múlt, húz és taszít.
Maradj Te igaz ember.
Út… csak előre!

Ha merengek, a csend üzenetet is küld nekem,
Tudom, hogy enyém a saját múlt, nyugszik a lelkem.
A múlt-erő körülvesz, mert ez az én életem…

A múltamon, ha elmerengek, közben megszűnik az idő,
Ilyenkor velem van az emlékem és ebben van az erő...
Merengésem is véget ér, bármennyi a reá szánt idő!

Miközben merengek, el is bambulok, de megy az idő,
Marad a csend, nyugalom, szeretet, ez akkor elő jő!
Megnyugszik a lelkem tőle, mert érzem, ebben a jövő!

Repül az időm, a múltam nekem is folyvást csak nő,
Érzem én, egyre többször kell merengésre az idő.
*
Kopott fényképek…
Pótolhatatlan érték.
Személyes emlék.
*
Emlék értékek,
Múlt idő kitöltői.
Ősiség álom.

Vecsés, 2015. szeptember 30. - Kustra Ferenc József - íródott; versben és senrjúban.

...