...magáévá tesz a magányos,
kietlen álom, a hideg, üres
ágyon, ne a darabokra szaggató
napokra gondolj vissza, repülj?
repülj a nyárba , mikor
oly sok év után, kábultan,
értetlenül - szinte bután,
zuhantál egy kedves
randevúba...
ezer sugárral ünnepelt a nap,
de nem perzselt, nem égetett,
langyos, kedves szell? is érte
arcodat, meglobbantotta
ingedet...
nem tudtad mi ez, csak érezted,
valami nagyon furcsa jóság
bebugyolálja tested, nem is
értetted, nem tudtad, mire
véljed...
s a buja rengeteg kedves, sz?k
ösvényén átöleltél, majdnem
kettétörtem és megismételted
a csókot, a legels?t, mit én fogadtam
olyan meglepetten?
utóbb beszéltél róla, akkor
tudtad meg, tisztán, élesen,
hogy "én ?t szeretem, istenem,
mennyire szeretem!"...
ámultál, mint a kisgyerek,
mikor az angyal csenget,
karácsony este...
kitárul az ajtó, teljesen,
s káprázik a csillogó
csodától olyan édesen,
hogy eláll a szó...

öleltelek, illatodba mélyen
belefúrtam magam, hogy
legalább ezt el ne veszítsem,
istenem, már akkor hogy
tudta a szívem...
pedig te akkor még reméltél,
tervet készítettél, s valami
módon magadénak tudtál,
teljes biztonsággal
engemet...

aztán jöttek a kínkeservek,
félreértések és bánatok, mint
malomban megadón a búza,
?rl?dtem, lázadoztam, hittem,
nem adhatod fel ennyire könnyen,
s amiért feladod...
ma már elment t?lünk a nyár,
a szerelem még tombol és éget,
de nyomunkban egy sötét
kísértet, azt mormolva, mint
buddhista imája, egyhangún,
idegesít?, folytonos, csendes
zajjal, hogy ember, ezt feladtad,
gyenge lábon állsz az akarattal,
elfáradtál...
igen, belefáradtál, érzem, s nem
tudok tenni érted semmit, csak,
mint Magdolna, letörlöm véres
lelkedet, kiölelem bel?led a
napi rettenetet, mikor lehet,
s engeded...
illatod ma is varázsos, lényed
el?ttem tiszta, nincs titok, csak
tudom, hogy nélküled keserves,
veled lenni, állandóan, mégsem
akarok...
így a magányos álom el?tt, legalább
jelenjen meg az ösvény, hol csak
kétszer voltunk, csak a testünk
esküdött, nehéz teher akkor is,
ha nem mondatott ki szó...
szeretlek, mint egy beteg
gyereket, lesántult cicát,
mint a soha ? kedvesemet,
szívemben forró széndarabok
parázslanak némán, s ha nagyon
éget,vizet neki...
de fölparázslik újra, s apellálok
az úrra, vegyen el t?lem, mert
úgy szeretni vétek, hogy tudjuk
mindketten, mindkett?nket éget,
csak egy balga "nem lehet" az
akadály...
ha ember kett?sen él, bicsaklik
a lelke, fázik és csak egy csöpp
melegre vágyik, ölelésre, szóra,
mindenféle, csillámos csuda jóra,
de azt az ember csak attól az
egyt?l kaphatja meg...
átok már rajtunk
vágy, szerelem,
szabad szívvel,
szürkén és érdesen,
de biztos talajjal -

így kellene...

...

..talán nem, ezt te többé
Nem tudod meg soha.
Hullik a lombok aranya,
Várunk valamit és hálás
Minden porcikánk egy
Kevés melegért még...

Nos - ennyire hálás lettem
Volna, ha melegedbe kicsit
Beengedsz ? azokban az ?si
Id?kben, mikor még reménnyel
Kelt fel minden napom, hogy
Melegedet végre megkapom.

Már nem kérem és tudom, nem
Én vagyok a nagyobb vesztes - bár
Méricskélni oly szegényes lenne?
Az ember önnön melegét a másiktól
Megtagadni - nagyon balga, igen
Értelmetlen lenne - mégis de sokan
Megteszik, így tetted te is, aztán
Veszteséged - gondoltad te - az én
Fejemre hullt vissza...

Volt a fejemen dicsfény, szeretet és
Volt kemény töviskoszorú, meg bánat.
Volt minden, kerek életet éltem, egy
Nem volt - utánad soha nem hajtott
A bánat, elmúltál, jobban, mint kedves
Halottak, kikre oly szeretettel emlékezünk.
A semmi iszonyú - és ennél többet t?lem,
Esküszöm, nem lehet kicsikarni, de az évek
Tisztelete érintetlen bennem, mint egy
Virágokkal megrakott koporsó, légy új
Életedben elégedettebb- és most már
Ne feledd - tudod - a meleget...

...

Hétpecsétes titok a szerelmed.
Minek örzöd?Mi az,ami hozzám nem enged?
Reménytelenség minden álmom
hogy találjam így a boldogságom?
Minek örzöd ha nem engedsz magadhoz?
Mi a Te titkod amihez ragaszkodsz?
Nem engedsz a szívedhez a lelkedhez,
ahol igazán megtalálnám a szerelmed.
Jégben fagyott szíved felolvasztanám,
lelked melegre lehelném.
Engedd hogy bús kedved felvidítsam
hétpecsétes titkod megfejteném.
Megfejteném azt a talányt,
ami Téged nekem nem ád.
Áttörném a gátat.....
de szerelmed csak áltat.

...

Ahogy hozzám bújik meleg testével,
ahogy átölel meleg karjával, s
ahogy begyógyítja szívem sebeit az ? szíve dobogásával...

...

Csendes az éj, nyugszik a táj
felettem repked egy kismadár
kék az ég s a nap ragyog
végre nyár van s boldog vagyok.

Még kék az ég, a nap nem ragyog
levelek hullnak de vidám vagyok
lehetne kicsit melegebb,
nézd az es? is eleredt.

Szürke az ég, s a nap sincs fenn már,
fehér pelyhek hullnak alá,
hideg van s vacogok
boldog én már nem vagyok.

Olvad a hó, s az ég is tisztul
testemben a szikra is lángra gyúl
nem fázok én, nem vacogok,
igen ismét boldog vagyok.

...

Fagyos tél hóvihart zúdít rám,
De csak rám?
Meleg nyár es?t hoz rám,
De csak rám.
Eszem súgja mennyek tovább,
Hisz ezután csak bánat várna rám.
Szívem ordít, ne ronts el mindent,
Maradj még?
?Ne építs várat, ha hagyod led?lni?
Szeretni valakit?
Valakit, ki nem ismer?
Szeretni valakit úgy,
Kit még senkit sem?
Szívem szerint van esély,
Csak ki kell várni..
De nem tudom,
Hogy megéri-e,
Hogy van-e még esély.

...