Valójában, még nem tudom ki Vagy, de a léted felvillanyoz engem!!!!
Szívem a Tiéd csak ennyit tudok, mit tálcán nyújtok neked!!!!
Ölelésed hiányzik nekem, mint a hab a torta tetejére!!!
Légy Te az én napsugaram mi életem be aranyozza!!!
Vigyázz a szívemre hogy ne törjön össze darabokra!
Had melegítsem szívedet szívemmel, mi oly boldoggá tesz engem!!
Vész harang ne konduljon soha kett?nk közt meg!!
Hadd legyen béke napsugár az életünkbe!!!
Az élet rövid, használjuk ki amíg lehet!!!

...

Megébred a természet
Beindul az élet
Szemeimmel kereslek
Mindhiába téged

Nem láthatlak, elbújtál
Eltakar a város
Te akartad, hát legyen
Hideg így a vánkos

Melegít egy gondolat
Szeretem de félek:
Veled egyszer szép lesz majd
Ez a rongyos élet.

Kiállok az erkélyre
Lélegzem egy mélyet:
Kiáltanom nem szabad:
Szeretlek én téged!

Így halkan súgom bele
A párás reggelbe
Te voltál és te leszel
Életem értelme

...

Perceket mik veled teltek
Nem vehet el senki
Az éveket míg nélkülözlek
Nem pótolja senki
A nap, mi nélküled kel
Nem ragyog be senkit
Az éjjel, mi nélküled jön
Nem melegít senki
Virág mi nélküled virít
Nem üde mint régen:
De az illat mindig megmarad
A rózsát adó kézen...

...

Nyári melegben tavaszi lágy szell?
Kék óceánban énekl? szép sell?
Erd? mélyén pacsirta dalolása
Ez Vagy nekem:
Szívem ragyogása.

Csodás gyönyör szíved birtoklása...

...

Én egy ?szinte, igaz emberre vágytam,
Hittem, hogy tebenned végre megtaláltam.
Fürödtem két szemednek bársony melegében,
Éreztem a szerelmet minden ölelésben.

Vágytalak szeretni tisztán és piszkosul,
Mint vulkán ha kitör, tüzesen, oly vadul.
Gondoltam, most szabad, repülni lehet,
Elhittem, miénk a boldogságsziget.

Ám jött egy keserves, óvatlan pillanat,
Melyben megmutattad valódi önmagad.
Most itt állok kábultan, bénán, megcsalatva,
A reményt, a holnapot, mindent feladva.

...

Szeretem nézni,ahogy a napsugár ragyog az égen.
Szeretem,ha esik az es? a virágos réten.
Szeretem,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik.
Szeretem nézni a szorgos méheket,ahogy a virágport begy?jtik.

Megfogod a kezem,sétálok veled a réten,
Leszakítok egy virágot és kiszámolom néked,
Szeretsz-szeretlek,szeretsz-szeretlek-nevetünk mindketten,
Nicsak-egy pillangó-még egy és még sok felröppen.

Csodaszép ez a hatalmas,virágokkal teli rét,
Nyugalom árad bel?le szét,átjárja lelkünk legmélyét.
Nézel rám,szemed tükrében látom a szenvedélyt,
Karod ölelésre kész,hozzád bújok,érzem tested melegét.

Nem nézem már,ahogy a napsugár ragyog az égen,
Nem érzem,ha esik az es? a virágos réten,
Nem látom,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik,
Nem nézem a szorgos méheket,ahogy a virágport begy?jtik.

Szád csókra nyilík. Szeretlek!-Szeretsz?-Szeretlek!
Forog velünk a rét, a virágok, a méhek,
Szorosan átölelsz,lágyan megcsókolsz,a vágytól remegek,
Soha többé el nem engedlek,örökkön örökké szeretlek!

...