Hétköznapi pszichológia, sedoka -ban…

Érzelmi függés,
Halál után betegít?
Tartókötél elvágás.

Rontó szellemek
Uralkodhatnak lelken.
Vannak, jó őrangyalok.
*
Önsajnálatnál
Érzelmi elengedés.
A megszállottság káros.

Lelki fejlődés.
Megszállott, korlátozott.
Tűrni egészségtelent?
*
Lehetőségek,
Nézetek különbözők.
Élet megy tovább, halad.

Halál, túlélő
Erős érzelmi függés,
Valós, belegárgyulás.
*
Súlyos érzelmi
Reakciók károsak.
Jó energia segít.

Halál, elválaszt,
De a gondolat marad.
Kell a pozitív emlék.
*
Lélek tovább él?
Kutatás szerint igen!
Ki, miben, mennyire hisz?

Lélek, mint szellem
Másokba beköltözik!
Nagyon egészségrontó.
*
Szellemkiűzés…
Szükséges a szakmunka.
Ismeret tömkelege.

Terápiás sokk!
Hasznos együttműködés.
Van, gyógyulásnak útja!
*
Lélekbetegség,
Idegen irányítás.
Teljes akarattalan.

Idegen tünet:
Oly’ negatív érzelmek.
Folyvást erős hányinger.
*
Elviselhető
Állapot, ebben nincsen.
Pszichés alap-változás.

Szabadulás vágy!
Jobb közérzet alakul…
Feltétlen életremény.

Vecsés, 2018. január 11. – Kustra Ferenc – Dr. Edit Fiore amerikai pszichiáter, „Nyugtalan holtak (Hányan vagy?)” c. könyve alapján (szellemekkel foglalkozott). A Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers 5-7-7, 5-7-7, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákban.

...

TANQ –ban írta meg a szerzőpáros…

Nap, forró, csak izzik,
Arany fényét, földre önti.
Hőség, árnyékban is.
Épp kiált a lét: adj vizet, -
Test, ha megért, lélek fizet.
*
Szépséges a kék ég,
Felhő nem látszik most sehol.
Égető napsugár!
Szerelmes perc az, még nem is,
Szédülten elkapsz, engem is...
*
Gondolat csak lézeng,
Az ölelő kéz meg izzad.
Több, száradó kóró…
Szívedbe bújik fénylepke,
Arcodra hullik, könnycseppje.
*
Eső, hűs szellő nincs.
Enyhülés nem is várható.
Izzó a napkorong!
Magadba szívod illatom,
Életre hívott alkalom.
*
Forró a homok a
Talpak alatt, ülni tán' jó.
Forró még a csend is.
Suttog a hűség, áldozat,
Édes kis bűnség, kárhozat.
*
Jó nagy hőséggel jár,
Amikor épp' strandidő van.
Meleg minden gúnya.
Színre lép a meztelenség,
Mennyire ép esztelenség?
*
Arcokon kúszó fény…
Napsugár, oly' bőrégető.
Meleg van, árnyékban…
Megölel bőröd, simogat,
Így marad őröd gondolat.
*
Nagyon jó meleg van,
Ami biz' mindent megérlel.
Szép a virágoskert.
Tulipán illat csókodon,
Fénycsepp az izzadt foltokon.
*
Napsugár égető...
Ez, nagy szomjúság ideje.
Itt, súlyos vízhiány.
Érintésed lágy napsugár,
Szóhintésed szép vágyfutár.
*
Az elhasznált korsó
Már eltörött... Vízhordáshoz?
Meleg, nagyon szomjas.
Nyakadon gyöngyöz szeretet,
Hőségben öntözz szíveket!
*
A nyári melegben
Elporladt bakancs nyomai…
Sikoly is csak, suttog!
Akarta mind, hogy szeressed,
S máris rogy, ha elereszted.

*
Egy elhervadt virág,
A vízzel teli kút mellett!
Törött ez a korsó!
Tested mindennek fölött hív,
Kalapál még a törött szív...

Vecsés, 2017. május 30. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Nyári kaland”

...

Az író

Ha képzeletről, az alkotás belső lelki folyamatáról
Az íróra gondolunk, és beszélünk, a lelki folyamáról...
A nyelv és a kifejezés olyan szellemet feltételezhet,
Mely nélkül ma, igazi irodalom és író nem létezhet.

A betű és az írás, régen nem volt az irodalom velejárója,
De ma már, megörökítő az írás, mint az irodalom fő fogalma.
Az igazi író... névtelen-tömeg közösséget szolgálja,
És hűségre, igazságra kényszeríti a ragaszkodása.

A közösség alázatos, névtelen szolgálata mellett,
Megjelenik az írói egyéniség, és egyéb helyett
Lelki keletkezés-pillanat tanúi leszünk... felsejlett.

A ma írójánál már végleg elszakadtak a közösséggel őt összekötő szálak.
A ma írója a közösség lelki-életébe, annyira kapcsolódik, muszájnak,
Amennyire maga is a közösség lelki életének a része, ha nem lazsálnak.

A mostani író, már nem igen rejti el önmagát,
Inkább mindent kiad önmagából. Irodalombarát.
Folytonos öntépés, analízis a fegyvere... nahát!

Mindjobban a lélek legmélyére akar behatolni,
Még a tudatalatti bányászását is megkísérli,
Ezzel akar irodalomnak, közösségnek használni.

Ezzel az író nem fordul el az ő közösségétől, sőt most fordul feléje,
És nem hiányzik így belőle a másoló ős-író, közösség tisztelete,
És a régi másoló-írók, önfeláldozó, igazság iránti hűsége.

A jó író nem elégszik meg a nyelv eszközének a felhasználásával,
Nem elég neki az érzés-figyelés, operál a kifejező szavakkal...

A lélek raktára készletéből a jó író jól kiválasztja,
Ami az irodalmivá alakulás, avató motívuma…
Ebben van az író régebbi lelki kincseinek a halmaza…

Trenírozd magadat, a szellemnek és a tudásnak embere leszel,
Írhatsz még olyan műveket, hogy benne a szellemiség magad leszel…
A tudás is látszani fog rajtad és ok nem lesz, többet nem feszengel…

Rengeteg kérdés és sok gondolat, még sarjadhat bennünk,
Amikre a választ, egyedül nekünk kell megkeresnünk.

A jó íróban benne van: a közösség… szabadság…
A hűség… az önfeláldozás… és a tudatosság…

Vecsés, 2015. november 22. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással… [R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.]

...

Elszeretném mondani mennyire szeretlek,
de fogalmam sincs hogyan kezdjek bele.
Talán el kéne mondanom neked,
mennyire boldog vagyok melletted.
Ha veled vagyok minden más,
hogy valaha elhagynálak? Kizárt!
Melletted a gondjaim elszállnak,
és nincs többé se bú se bánat.
A szomorúság helyére öröm lép,
kérlek légy az enyém örökké.
Imádom, ahogyan rám mosolyogsz,
ahogy nézel mindig zavarba hozol.
Nem vagyok a szavak embere,
de abban biztos vagyok hogy szeretlek.
Napról-napra er?södik ez az érzés,
ha elveszítenélek abba tönkremennék.
Ha este lehunyom szemem,
minden pillanatban bízom benne,
hogy ha úja kinyitom ?ket,
még mindig mellettem leszel.
Már egy ideje biztos vagyok benne,
hogy te vagy az az egyetlen,
akivel letudnám élni az egész életemet.
Nem tudom elégszer elmondani neked,
hogy te vagy a legcsodálatosabb ember.
SZERETLEK!!!

/saját/

...

Táncot jár a tavaszi szél
a május oly sokat ígér,
ahány virág a földön él
mindegyik egy napra eszmél.

Egy napra nyitják szirmaik
mely a szívünkig áthasít,
fehérbe öltöztet boldogság
mely a lelkünkig hatol át.

Sok színben játszó virágözön
édesanyákra reá köszön,
úgy mondják el nekik,
hogy mennyire szeretik

...

Nem tudom, érzed,
hogy mennyire szeretlek én téged,
kevésnek érzem, ha szóban mondom,
inkább sokszor versbe foglalom.

Sokszor érzem, kevésnek véled,
akkor én átölellek téged,
karom megpihen a válladon,
ajkam édes ajkadon.

Szívem feléd kitárom,
lásd meg örömöm és bánatom.
Szavak röpke szárnyon tovaszállnak,
feledés porába belehullnak.

...