Vágyakozás…

Emberek! Már pediglen
Legyen már egy párom íziben!
Jöjjön estére!

Ember! Lelked szava száll,
Párod eljön, kitartó legyél!
Holnap átölel!

Emberek! Szerető pár
Minden vágyam! Kérem a jussom!
Ah! Még nincsen itt!

Ember! Szíve kitárva,
Cirógasd meg amikor belép!
Érted sóvárog!

Emberek! Kell valaki!
Nem nagy kívánság… nem teljesül?
Én most szeretném…

Ember! Megkaptad jussod!
Elhagyni eszedbe se jusson!
Most már a tiéd.

Gyál, 2025, április 4. – Siófok, 2025, április 7. -Kustra Ferenc József- Írtuk, anaforás senrjon versformában. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva meg a párosokat!

...

Az este rohamléptekkel jön e tájra, setét borul a világra.
Az estésedében nem van madárzaj, abból biz' csend lett! Csuhaj...
Madarak elmennek humni, ilyenkor már nem lehet flangálni.

Sötét szél elül,
Viharnak emléke száll.
Nyugszik a világ.

Fáradt táj pihen,
Madárhad álomra dől.
Csillagfény virraszt.
*

A nagy csend gondolatokat generál, madársereg reggeli eláll...
Az életóra ketyegve elrohant, nem hagyta magát... csend megfogant.
Tiltakozott, hogy éjjel is munkája van, a csoport az ágakon el van.

Nagy csend szétfeszít,
Óra ketyeg, nem áll meg.
Álom elmarad.

Ágon csoport ül,
Madársereg álmodik.
Az éj nem pihen.
*

Ki elhalad előtte, órára les pillanatra, de csak számokból volt rajza!
Becsapnák őt, ha lehetne, mintha éj-reggelig ködöt lehelne.
Talán az idő is megállna, de máshol korán kelő madárraj várja...

Öreg óra jár,
Számokkal festett arca…
Múlás sóhaja….

Ködös reggelek,
Idő játszik, megállna.
Madárraj hívja.
*

Mi lehet arca mögött, nem tudja senki, de igy meg, nem tudják szeretni.
Az esti vihar hajnalra ütemesen elvonult, a reggel igy alakult.
Jó helyzetben reggel... a madárraj ébredt és velük volt a napi ricsaj.

Vádak zaja közt,
Csendben várja a percet.
Mikor nem bántják.

Eső elvonul,
Reggeli halk madár szól.
Új nap ricsajban.

Vecsés, 2025. március 28. - Siófok. 2025. március 31. – Kustra Ferenc József – íródott: leoninus csokrokat én írtam, az eredeti Baso féle haikukat, poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva.

...

Borzalmas az egész, iszonyú világ.
Mikor gyúl már nekem is egy kis világ.
Sírom ajtaját, valaki törhetné
És halotti maszkomat leverhetné…

Meggyilkoltatának. Nem élek többé?
Letaposnak. Válik még sorsom szebbé?
Az én szívem élve eltemettetett,
Várfokról ledőlve betemettetett…

Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia… a művészetben…

(TESTMESÉK: Hámori Zsófia aktfotós interjújából mondat válogatás)
Megfigyelte, hogy azonos frázisokkal dolgozik sok kollégája,
Pedig modellek mások – embere válogatja, ki, milyen alanya.

Megérzi a szeretetlenséget... fotó modellek megérzik
Fotós a modell-alany is, ha munkájukat nem szívvel végzik.

Az aktfotózás képei nem a szexualitásról… -kevésbé- szólnak,
Az, az alanyból csak úgy kifakad, de életeseményeket mutatnak.

Ő a testben megkeresi a szépet, fényjátékkal a lényeget,
Minden beállítás mást mutat… közöl bizalomjáték lényeget.
***

(A szépségábrázolás leírása szerintem művészi szinten!)
Az emberi faj odavan egy kis voyeurizmus -ért,
Olyan ez, mint a gyerekek, este meg: jó kis meséért….
Az emberi faj odavan egy kis voyeurizmus -ért.

Ha kiderül, akkor mindenki álszemérmes lesz,
És hosszan ecsetelik, nekik tetszetős nem lesz…
Ha kiderül, akkor mindenki álszemérmes lesz.

Pedig az akt fotó olyan, mint amikor a szobrász kifaragja,
Meztelen ugyan, de a látható szépsége, a szexet takarja…
Pedig az akt fotó olyan, mint amikor a szobrász kifaragja.

Az akt másik ’személy’ nézése, szemlélése, a szépsége okán és alapján,
A nemiség föl nem merülhet, mert a szépség talaján az elő nem kerülhet…
Az akt másik ’személy’ nézése szemlélése, a szépsége okán és alapján.

Az akt fotó a szobor, olyasmi, ami a szépséget híven megőrzi,
Van már múzeumban kétezer éves férfi szobor is, szépséget őrzi…
Az akt fotó, a szobor, olyasmi, ami a szépséget híven megőrzi.

Az akt fotó művészisége a lényegesen sűrűbb előfordulású,
Még akkor is, ha a fotós talán lényegesen kevésbé kikupáltságú…
Az akt fotó művészisége a lényegesen sűrűbb előfordulású.

Az akt fotó gyakori előfordulása, az a megjelenési formája,
Nevezetesen, hogy a nyomtatott sajtóban van lehetőség, láthatósága…
Az akt fotó gyakori előfordulása, az a megjelenési formája.

Az akt fotó, az akt szobor, ezzel szemben egy művészi ág megtestesítője,
Az ily' szépséges-kifejezés keresője, vágy-igényének a keresőre…
Az akt fotó, az akt szobor, ezzel szemben egy művészi ág megtestesítője,

Aktság és nemiség összekeverése, helytelen és igen súlyos tévedés,
Bár tudom, akár vannak sokan, akikben, ez ügyben nem annyira keveredés…
Aktság és nemiség összekeverése, helytelen és igen súlyos tévedés.

Tudjuk, szavak etimológiája köznyelvben gyakran erősen bizonytalan,
Feltételezés előfordulhat! Sok ember közben erősen téma-tudatlan…
Tudjuk, szavak etimológiája köznyelvben gyakran erősen bizonytalan.

Művészi ábrázolás keresése, nézése nekünk legális tevékenység,
Voyeur személyek tevékenysége pedig nekünk, illegális tevékenység…
Művészi ábrázolás keresése, nézése nekünk legális tevékenység,

Vecsés, 2024. november 4. – Kustra Ferenc József- íródott: szakirodalmi konkrét és bizonyított adatok figyelembevételével, meg az 50 éves bűnügyi nyomozótiszti munkám alapján, mint személyes magtapasztalás.

...

Élvezted-e az élet-templomot belengő békét, nyugalmat?
Vagy az életed frontján valahol, megtaláltad-e a vigaszt?
Mikor te megszülettél, megkezdődött az „élet-halál játszmája”
És ha már sokat éltél, akkor kerül a téma, „meghallgatásra"!

Lehangoló és elkeserítő látvány visszanézve az életed?
Tudsz-e te bármilyen rossz körülményről, mi okozhatja a végzeted?

Vakolatlan falak, törött lábú székek,
Bennem föltolulnak... békétlen emlékek.
Legtöbbször a sorsunk kegyetlen meg durva,
Máskor úgy tesz, mint ki két kézzel ad vissza.

Bizony minden csak rideg és kopár!
Élek... sok értelmetlen éve már.
Nem tudni van-e jövőm… mi sem vár.

Tudtam pedig én a mások szemébe kacagni,
Sőt, volt lehetőségem kézen fogva sétálni.
Sohasem hazudtam, nem voltam becstelen, nem csaltam, nem loptam,
Másoknak, arra érdemesnek magamból, életemet adtam.
Fölöttébb furcsa minden, tán’ magamat sem ismerem?
Már, nincs, amit tehetnék, hogy a fájdalmam felejtsem…

Már omlanak a falak, eldőltek a székek,
Már el nem múlnak… a bágyasztó, rossz emlékek…

A sorsom az, hogy érzem, meghalt már bennem a vágy,
Osztályrészem, mire várhatok… egy koporsó-ágy…
Ott aztán végre, gondok nélkül hanyatt dőlök,
Ott már, fránya élettel, kicsit sem veszkődők...

Fáj a múlt, a nem létező jövőmtől roppant félek,
Úgy érzékelem, hogy alkalom sincs, hogy... akkor élek…
Úgy érzem, ha jő idő, elmegyek, csendben kihalok,
Üvöltenék a holdra, mint farkas… inkább hallgatok.

Te élvezted-e… élet-templomát belengő békét, nyugalmat?
Vagy te az élet harcos frontján bárhol… megtaláltad a vigaszt?

Vecsés, 2016. január 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve,
Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe…
Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap.
Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap!
Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe…
Ha felrobban, elrepít minket a purgatórium másik végébe…
Szokatlan fény, itt bizony nem bántja a ködtől nem látó szemet,
De ne nézd a robbanást és fényét... katonaölő elegyet…
*
Arcát fürkészem
Tél tábornoknak. Kemény!
Hideget sejtet.
*
Miért vagyok én még itt?
Miért is mennék haza?
Miért hiszek a küldetésben?
Miért hiszek még győzelemben?
*
Haza, nincsbe tűnt...
De, szívem egy gyöngyszeme…
Emléked… még él!
*
(Anaforás, belső rímes, bokorrímes)
Mert haza csak ott van, hol valamikor megszülettél…
Mert haza csak ott van, hol a családod téged vár, él,
Mert haza csak ott van! Enyém helyett hideg orosz tél.
*
A
Haza
Nincsé vált!
Szívem őrzi
„Leheletemig”!
*
Miért van üresség a szívemben?
Miért van üresség a lelkemben?
Miért van repesz a bőröm alatt?
Miért lő orosz rám? Percek alatt…

Miért vagyok itt a fronton, ahol megölhetnek?
Miért vagyok alanya itt, csak nehézségeknek?
*
Tél, álcát tépi…
Nem finomkodik, fagyaszt!
Katonahalál.
*
Miért van, hogy futnál innen, de mély hóban szó szerint nem lehet?
Miért van, hogy még a lépés is lassú, de életed kergeted?
Miért van, hogy a gondolatod mindig a múltban csavarog?
Miért van, hogy a gyermeki éned is folyvást még itt kopog?
*
Becsvágy? Nem lelé!
Tegnapot már túlélte…
Merre jár halál?
*

Hóviharos, vad, arcfagyasztó széllel szemben,
Aknavetős gránát -halálos- küzdelemben
A hirtelen halál, biz’ kikerülhetetlen…

De én ágyban szeretném otthon... merevedjen az arc!
De itt mínusz negyvenben nem hamis az öldöklő harc?
Arcbőr tépően, erről régen lehullott az álarc!

Itt még a nem létező villám is, lövedéket kikerülve cikázik,
Katona a derékig érő hóban bármit tesz is, kihűlve bénázik.
*
Én
Haza
Őrzője!
Rendülten és
Rendületlenül!
*
Nem tudjuk, hogy még mi lesz itt holnap! Meddig tart a háború?
Miért van itt a katona, hogy legyen nyomorék élete?

Látvány is tisztul,
Ágyú lőporfüst lebeg.
A halál röpköd.
*
(Anaforás, belső rímes)
Miért van, hogy itt hónapok múltával elfelejted, keresed a szót.
Miért van, hogy a tudatodból még mondani akarsz, keresed a jót?
Miért van, hogy már elfásultál, nem tudod már, hogy mit is akarsz?
Miért van, hogy magadba roskadsz, keresve... a lelkedben kavarsz?

Reményteli félelem eluralja a lelkeket!
Reménybeli életvágyak szaggatnák a fékeket...
Reménytelen pillanatok mérgezik a lelkeket!
*
Ide a fehér-pokolba, több ezer kilométeres utam vezetett,
Jöttem, mit tehettem mást, hatalom szerint, más utam nekem nem lehetett…
*
Percek, nem vadul
Henyélnek! Ágyútűz él…
Sohse lesz vége?

Vecsés, 2016. október 7. –Kustra Ferenc József- íródott; versben, senrjúban, apevában… történelmi visszaemlékezésként az ott veszett katonáinkról. „Csuló” – kézifegyver lövedéke.

...