(3 soros zárttükrös)
Panaszok szava szép sorban kiül a számra,
Mert létem minden-nappal romlik, az új-mára…
Panaszok szava szép sorban kiül a számra.
*
(Anaforás, visszatérő rímes, önrímes, 3 soros zárttükrös duó.)
Hülye halál, itt csak vacakol, feneget, mintha nem volna más dolga,
Hülye halál, fenegeti ócskavas kaszáját, neki ez a dolga?
Hülye halál, itt csak vacakol, feneget, mintha nem volna más dolga.
*
(Anaforás, kétszeres visszatérő rímes, önrímes, 3 soros zárttükrös.)
Hülye halál, közben látom, fen és közben teli pofával röhög rám,
Hülye halál, közben látom, azt hiszi, hogy ijedelmet így hozza rám…
Hülye halál, közben látom, fen és közben teli pofával röhög rám.

Fixíroz és elhiszi magának, hogy visszatükröző a szemem,
De a marha nem tudja, hogy ez a lelkemben még nem egy elemem…
Fixíroz és elhiszi magának, hogy visszatükröző a szemem,

Lelkiismeret furdalásom sincs, bánni is csak egyet bánok, hogy megszülettem,
Nagy kár volt érte, mert átokban élek és már én vagyok a hetedíziglenem…
Lelkiismeret furdalásom sincs, bánni is csak egyet bánok, hogy megszülettem.

(3 soros-zárttükrös, önrímes.)
Majd röhögő görcsöt kapok, hogy ez a szerencsétlen vehemensen fen a kaszán,
Ha így megy, az idióta, még elvágja a kezét, vagy csak nyél marad a kaszán…
Majd röhögő görcsöt kapok, hogy ez a szerencsétlen vehemensen fen a kaszán,

Már közben nagyon unom is a pillanatot, kimerevedett szemmel nézek,
Én sok holttestnél voltam, és így ha fenésbe beleszakad, akkor sem félek…
Már közben nagyon unom is a pillanatot, kimerevedett szemmel nézek.

(Anaforás, kétszeres visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös.)
Szoros és pengére zárt ajakkal, már lassan düh önti el a szívemet,
Szoros és pengére zárt ajakkal, várom, hogy mikor dönti el végemet…
Szoros és pengére zárt ajakkal, már lassan düh önti el a szívemet.

Ez tiszta hüle’, idejön, fenyeget, izgat és ijesztget,
De látom, nincs felhatalmazása, tovább élem éltemet…
Ez tiszta hüle’, idejön, fenyeget, izgat és ijesztget.

Vecsés, 2018. november 30. – Kustra Ferenc József

...

(Bapeva trió)
Vagyok,
Már élek!
Ezt nem kérte,
Szülői parancs,
Hogy életre keljek.
Ha már vagyok, nem féltem,
De ennél jobbat reméltem.
Óvodásként, órákon múlott
Hogy nem haltam meg, hogy nem lett végem?
Ifjúságom összetörték, mi végre?
*
Vagyok,
Mert élek!
Már nem félek,
Hogy mi lesz velem.
Napok beszédesek,
Elátkozott vagyok én.
Hetedíziglen, de miért?
Mikor így semmi sem normális!
Ez határozó, uralja létem,
Nem tűrném, tennék bármit, ha lehetne!
*
Vagyok,
Még élek!
Ezt nem kértem,
Szülői parancs
Még annyira hatós!
Életminőségem is
Folyamatosan, de romlik.
Öregségi vágy, nem teljesült,
Már semmi nem fog beteljesülni!
Átokba zárva életem, de miért!
*

(Senrjú)
Élet, csorba kard,
Nem vág, de cipelni kell!
Csend és ködfüggöny…
*
Élet, csorba kard,
De vajh’ mitől csorbult ki?
Csend beszélhetne…
*
Élet, csorba kard,
Ó, mily’ nehéz cipelni!
Ködfüggöny, bezár…

Vecsés, 2020. november 12. -Kustra Ferenc József– önéletrajzi írás: anaforás; bapeva és senrjú csokrokban. A 10 soros „bapeva” az én fejlesztésem. Kettő szótagszámmal kezdődik és soron-ként eggyel nő. Szótagelválasztás tilos. Rímkorlát nincs, használata nem tilos, de kötelező az írásjelek használata.

...

(3 soros zárttükrös)
Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk.
Ahogy caplattunk a locspocs sárban, látványtól majd’, hogy elaléltunk…
Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk.
*
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Cipőnkkel volt, amikor bokáig süllyedtünk,
Csak araszoltunk tovább, nem sírt föl a lelkünk…
Cipőnkkel, volt, amikor bokáig süllyedtünk.
*
(Senrjon)
Néztük a színes tájat,
Színkavalkád folyvást csak mesélt.
Volt mit… javából.
*
(Apeva)
A
Színes
Táj, mint egy
Kidőlt színség,
Jelmezszerűség.
*
(Bokorrímes)
Már csak kevéske fű maradt meg zöldnek, ami már fakó és eldőlt,
Én még emlékezek, a nyári sétacsapat egytől-egyik ledőlt…
Még horkolás is hallatszott, így a nagy séta délutánra bedőlt.
*
(15 szavas, 6 sorban)
Sárban battyogunk
Landolunk,
Tüzet raktunk!
Kis dombon száraz rész,
Szalonna sebész…
Megsütöttük, megettük, jóllaktunk, kész.
*
(Senrjú)
Úti célunkat
Elértük, sőt, jóléltünk…
Telihas böffent.
*
(Anaforás, önrímes)
Lesből, monotonul zúgva-zokogó estfelé tört ránk,
Lesből, inspirálni kezdett, egy sáros hazaút vár ránk…
Lesből leste az inspirálása hogyan hatott miránk.
*
(Haiku csokor)
Árnyék lopakszik
És sötétbe borít mindent.
Elbújt csillagok.

Hűlt a levegő,
Élőlény fagyoskodott.
Sötét vaksizás.

Majd’ kopott színek
Éj paraván mögülre…
Hűvöske szélcsend.

Sötét, nap vége.
A táj éj alá bukik,
Felhők, Hold sincsen.

Úton régi sár,
Mélye, állaga maradt…
Cipőkben pocs’ lé.

Kopaszos ősvény,
Vaddisznócsapat vonul.
Csapat amarra…

Vecsés, 2021. szeptember 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.

...

Állítólag borban... igazság!
Nekem, combod közt a vigasság.
Együtt csak szürcsöljük,
Szerelmet... dörzsöljük.
Ennek... nem kedvez nyugdíjasság!

Kacsázó léptekkel jössz felém,
Kacsázásod ágyban elvenném.
Ott farod kacsázna,
Ez mind’ férfi álma.
Mikor jössz erre? Úgy szeretném…

Gondoltam jó, hogy újra hívlak,
Vársz, csiripelték a sok varjak.
Jó lenne az ágyban,
Régi megszokásban...
Férjed játszd ki, megint kinyitlak!

Mentünk mi még hóba is bújni,
Biz' nem kelt' erőszakoskodni.
Jöttél és ugráltál,
Hóban meg elcsúsztál.
Térded megfájdult... jót lefújni!

Éjtengerbe bújni, erdőbe,
Szép a ruhád, kiszedlek előre...
Csókolom a szádat,
De béka ugrálgat...
Futás... élvezet süllyesztőbe.

Vecsés, 2018. augusztus 22.- Kustra Ferenc József – Erotikus jellegű LIMERIK csokor

...

Látunk egy közeli háborút, mert nagyon fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe,
Hátha akkor minannyian eljutnánk az öröklétbe…
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe.

Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel,
De az emberi faj, föltehetőleg, erre nem szépel…
Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel.

Hitemet
Akartam rakni
Eszükbe.

Csalódtam,
Mert nem gondoltam,
Mi lehet.

*
(HIAQ trió – félhaiku lánc szerűen)
Háború, az igen,
Békesség meg ugyan minek!
Bankszámla, csak nőjön…

Ember létezése
Úgy tűnik, hogy nem fenomén!
Bankszámla, csak nőjön…

Szeretet is, csakis
Álcázza magát. Halál győz!
Bankszámla, csak nőjön…

Kezdete,
Tudattalanul
Érkezett.

A halál
Területet nyer,
Tudattal.

*
(leoninus csokor)
Próbáltam hinni, hogy a háború már megszakad, halálsornak vége szakad…
De az én jóindulatom bizony olyan kevés… bezzeg lőni az biz’ tevés.
Aki sokat lövet, az sokat is keres, más gazdagok szemében emberes!

Katonák meg hullanak, mint a legyek, ehhez mit szólnak a gyerekek?
Katonák sorban halnak, milliárdosok tovább mégis gazdagodnak.
Katonák elesnek harc alatt, özvegyek nyögnek az örvegység alatt!

De ki tartja el a gyerekeket, ki olvas nekik esténként meséket?
De ki az, aki átnézi a leckéiket, ki az ki tanítja olvasni őket?
De ki az, akiért az anya és a gyerekek, napi vágyó életet élnek?
Lesz már itt nyugalom, ki ülnek kint majd: -mondják- kinn a padunkon?

Frontkatona mondja magában, huh, de nagyon hiszek magamban és hazában?
De hogyan, amikor mára már az ellenség kazettás bombákat dob le már?
Ha ellen rohamoz, fontkatonát bunker sem védi, kézigránát megöli!

Gyerekek,
Lelkük nyugalma,
Veszélyben.

Katonák,
Ország védői,
Ellenség.

*
(Senrjon csokor – félhaiku lánc szerűen)
Ez kell a gazdagoknak,
Bombát, gránátot gyárt… katonát!
Fegyvergyárosok!

Új katonáknak sok új,
Fegyver, ruha, bakancs, sisak kell!
Fegyvergyárosok!

Élet nem válogat, mert
Csak elvesz! Család és nép elvesz!
Fegyvergyárosok!

Gazdagok,
Vesztesség gyártók,
Kegyetlen.

Fegyverek,
Sebesült ember
Élete.

*
(leoninus)
Kik lesznek a jövőben a kicsi gyerekek és az iskolás gyerekek?
Kik lesznek a jövőben anyukák, akik szülnek és gyermeket gondozzák?
Kik lesznek a jövőben az apukák, voltak, de mára halott katonák?
Kik lesznek a jövőben az állampolgárok, ki alkotják lakosságot?

A jövő
Állampolgára,
Csapdában.

Anyukák,
Gyerekeikkel,
Rossz helyen.

*
(Bokorrímes duó)
Az emberiség még a háborút befejezni is léha,
Szeret szinte már, sincsen már, bár fel-fel tűnik… úgy tán' néha!

Katona legyen erős, lőnek rá és bizony… nem csak néha!
Anyuka legyen erős, ő, ha él még, családfő… nem néha!
Gyermek legyen erős, állandó gyötrés alatt áll… nem néha!

Hinni akartam én, ó a magasztos, szerető emberiségbe,
De nem sikerült, mert belebuktunk a "gazdag" szeretetlenségbe…

Hittem is,
Csak reménykedtem,
Hiába.

Sikere,
Kérdőjel alatt,
Mert rossz lesz.

*
(Senrjon trió – félhaikulánc szerűen)
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Gazdag gazdagszik!

Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Mi nem számítunk?

Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Semmi nem számít!

Vecsés, 2023. július 29. – Arad, 2023. augusztus 17. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videókat… „Nyugaton a helyzet változatlan”. Az alapokat én írtam, a szerzőtársam: Ghica Izabella Iasmina a HIQ -t.

...

Felnőttek a gyermekeim… versben és európai stílusú haikuban.

Van még itt egy hely?
Ünnepi murin lenni.
Cukrosnak süti?
*
Terítékem van?
Jó lesz a kutyával is!
Csak ott lehessek...
*
Nagy tripla ünnep,
Lesz, három külön torta?
Édesítővel?
*
Akár az ujjak közül kifolyó homok,
Az élet is lassan a múltba elcsorog.
Nyújtózkodik idő… mókuskerék forog…

Volt, hogy idő múlásért, mormogtál az orrod alatt?
De aztán utadon a léted, eszed után haladt?
Hamar megbékültél magaddal… ami rossz, elszakadt?

Már negyven vagy, itt az emlékezés vizit,
Csak úgy megy az idő, hozzád szólók kicsit,
Álljunk meg, eszméljünk, emlékezzünk picit.

Érzed már a válladon az évek múló érzéseit?
Ugye azért volt, mitől széppé lettek múló éveid?

Van már bizony, két oly' szép gyermeked
Őket Te ügyesen felneveled…
Jó, ha korlátaid letördeled…

Regina lányod, még nem oly' régen… elmúlt tizennyolc éves
A kicsi Alexandra meg nemsokára lesz már két éves.
*
Van párod, együtt
Éltek, gyerekekkel is.
Mosolygó szemek
*
Te tanultál sokat, ruhaipari technikus lettél,
Szeretted csinálni, munkában rendesen elmerültél.
*
Folytasd csak tovább,
De néha, pihenni állj!
Ezt rótta rád, sors!

Jó, ha szíved ütemre dobog
És jó, ha a szemed mosolyog.
Ez a kettő együtt... nagydolog.

Légy boldog, kívánjuk, ez mit mindenki akar,
Bár az este alkonya, van, amikor takar…
De jön az új hajnal, derűt az arcodra varr!

Igyekezz, jó, ha korlátaidat sorban letöröd,
Folyvást nézzél körbe, és talán segít látóköröd.

Nagyjából az életed felénél jársz,
Kívánjuk, hogy teljesüljön, mit elvársz...

Figyeld csak meg a rímek harsányló csengését…
Kérünk, vedd át gondolatok zúgó zengését.
Légy mindig boldog, igen-nagyon megelégedett,
A mi Istenünk még ennyit éltessen tégedet!
*
Legszebb korban vagy,
Örülök, gratulálok!
Isten éltesen!

Vecsés, 2016. szeptember 2. – Kustra Ferenc József

...