Mihez hasonlítasz?
Milyen és ki vagyok neked?
Melyik csillagot nézed
a sötét éjjben
amikor nem lehetek veled?
Melyik az az álmod amelyben
én is benne vagyok?
Mit látsz bennem
amitöl a szemed felragyog?
Mit érzel akkor ha
kimondom szeretlek?
Miért bízol bennem,hiszed el
hogy soha nem feledlek?
Hogyan képzeled el
az életed velem?
Ha megöregszem akkor is fogod
szorosan remegö két kezem?
Mi lessz veled ha én
már nem leszek?
Utánnam jössz s majd
ott kezdünk egy új életet?

...

?rült és fájdalmas a játék amit játszok,
de szeretem ezt a jékot így hát végig játszom,
bár nem tudom milyen közel van a vége még,
de addig t?rök még szívem ég!

...

Ma este a gyertyák párban égnek
Ma este a magány elhagy végleg
Ma este a gyertyák elmesélik
Milyen lány vagy, ízig-vérig

Milyen lány vagy? Elmesélem,
Ölelj át és hallgasd szépen.
El?ször is csodálatos
Mindig friss és jó illatos

Mosolygós és nagyon drága
Puha kezed, mint a párna
Gondolatomban mindig rezegnek
Apró ujjai dolgos kezednek

Ünnepl? ruhám vagy, lelkedet hordom
Munkát adtál: te vagy már a dolgom
Ott lennék most veled, ünnepelnélek
De nem engedi még ezt e vad élet

Ha angyal lennék, odaszállnék
Melletted lekuporodnék
Ölelnék nagyon, csókolnálak,
Elmondanám azt édesanyádnak
Jó párja leszek szeretett lányának.

Elmondanám megbecsüllek
Téged el nem veszítelek
Megvédlek a gonoszoktól
Ha kell akár önmagadtól

Lehet nem vagyok minden álma
Nyugton fekhet le párnájára
Vigyázok rád és ott leszek
Minden nap mi eztán lesz.

És nagyon sajnálom
Hogy nem lehetek angyal
Nem vagyok most veled
Pedig kerek az asztal.

De a szívem mindig ott van,
Benne minden mosolyodban
És láthatja majd az egész világ
Hogy imádtalak, és hogy imádtál.

...

Kereslek téged de nem latlak
De a szívemben meg talállak
Akár milyen messze lehetsz
Tudom hogy szeretsz
Szívem faj a hiányodtól
De szerelmed kárpótol!

...

Kezdem azt hinni
hogy már nincs szükséged Rám.
Elmerem hinni hogy nem szeretsz Te már.
Menekülsz elölem mintha kergetnélek
mit tegyek,próbáljalak elfeledni Téged?
Porba rúgtál minden álmot
porba rúgtad a valóságot.
Romba döltötted a szerelmünket
milyen naív voltam hogy Neked hittem.
Romba döltötted a szerelmes éveket
eltiportad a szerelmed kedvesed
azt aki a világon mindent jelentett Neked.

...

Egyikünk se sejti, meddig árassza ránk sokiz? illatát az
élet
és milyen hosszú az út, amit magunknak kell kitapossunk.
Kérlek,
gondolj arra, nem tudhatod meddig ölelhetsz, szerethetsz lustán vagy minden ?r?lt
hévvel.
Gondold meg hát, mi számít, mi emel fel, mi csillan fel melletted olyan édes
fénnyel?
Mi az, ami észveszejt?en káprázatos és nemcsak múló
szeszély?
Ami vállal ezer megprobáltatást és milló veszélyt
érted!
Én tudom jól mi az, kusza hálójából, keresem de nem találom a kiutam és most is,
érzem!
Tudom hogy mi az...? Az irántad érzett szerelmem, a kavicsdobáló kisgyermek, ki megtöri a tó sima tükrét.
Belém véste, mint egy fába minden álmodat, olykor áldásával simogat, de néha fájóan belém vájja tövisét...

...