Meditálok…

Csak állok a keresztútnál és nézelődök.
Várom a fényt, nézek föl… érdeklődök
De tekintetem a semmibe vész, az éterbe…
Hogyan jutok így előre… előre az életbe?

Nézek körbe és a szemembe égő vágyak…
Innen messze vannak a legelésző nyájak
És messze a szép, békés délibábos tájak…
Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak.

Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt
Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
Elmennék oda hol talán kék az ég, zöld fű,
De melyik út vezet oda… minek vagyok nagyszívű?

Nézek és utakat látok… de igen rémisztő,
Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
Se fa, se fű, se élet jele, homoktenger közepe?
Se úszni nem tudok, se mellényem… le vele?

Látom még az úti táblákat is lebontották,
Nehogy lássak… a lelkem is kifosztották!
Mindebből látszik, hogy semmibe vesznek,
Ebből már tudom, céljuk… elveszejtenek.

Iránytűm nincs, egy tábla sem mutat utat,
Nem tudom, merre menjek… lesz sorsfordulat?
Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt
Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?

Tudom, messze vannak szép, békés délibábos tájak…
Ha ott élnék, akkor tán’ bennem is lehetnének vágyak?
Vágyak, melyek nem maradnak azok, de teljesülnek
És a lelkem szárnyai, attól fölöttébb lelkesülnek…

Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
Pusztában nincs semmi, legyek tán’ madárijesztő?
Csak állok a keresztútnál, állok és nézelődők,
Jön-e még az életben valami, ami… talán előlök.

Vecsés, 2011. szeptember 11. – Kustra Ferenc József

...

Az évszakokról!

Harmatos virág
Is gyorsan elhervad…
Élet meg hosszú!

Télnek is szépe
A jeges és havas táj.
Várjuk a tavaszt…

Ősszel csak esik
Szél leveleket görget.
Színes színvilág…

Nyáré a meleg!
Ezt nem mindenki bírja…
Remek strandidő!

Vecsés, 2021. május 29. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban…

...

Felkelő napot
Fény, fürtökben élteti.
Felhő mentesség.
*
Morajló tenger,
Fürtökben zúg, monoton.
Fehér fodrozás.
*
Fönt viharfelhők,
Fürtökben érnek földig.
Közelg’ nagy eső!
*
A szőlőszemek
Fürtben vannak, jó együtt.
Mazsola… száradt.
*
Várat, enyészet
Öleli! Pókháló fürt.
Csak szél lengeti.
*
Rügyek, virágok
Fürtökben… új életre!
Hangos madárdal.
*
Búzakalász, mint
Tenger… egész egy nagy fürt.
Aratás-idő.
*
Leereszkedő
Az alkony, levegő hűl.
Sötét, fürtökben…
*
Bágyadtan békés,
Fürtös hidegben, táj.
Fehér zúzmara.
*
Erdei lakban
Fürtökben lóg a jégcsap!
Eresz alatt, sor!
*
Büszke, zöld fenyők.
Ágain jégcsapfürtök.
Dühöngő, vad tél!
*
Bíbor horizont
Festi fürtösre tájat.
Bíbor hópehely.

Vecsés, 2018. február 7. – Kustra Ferenc - eredeti Baso féle stílusban írt haikuk. Készült a FÜRT pályázatra. (A fürt szónak minden haikuban szerepelnie kellett!)

...

A gémeskút csak
Áll, itatók fürtjében.
A marhák, bőgnek.
*

Elhagyott kútnál,
Öreges emlékfürtök!
Múlt még visszanéz…
*

Emlékből fürtök
Lógnak elhagyott lakban.
Szélvihar tör-zúz!
*

Erkélyen lógnak
Fürtökben vad darazsak.
Nem inzultálni.
*

Álmomban vágyak,
Fürtökben tülekednek.
Reggelre tűnnek.
*

Fények villantak,
Árnyak, fürtökben lógtak.
Rövid szépség-kép.
*

Hóborította
Kis-szűzhavas dombokon,
Holdfény fürtökben.
*

Újév reggelén…
Újév, hideg fürtökben.
Tél… kevés hóval.
*

Patakcsobogás,
Parti fűzek emléke.
Zajlás, fürtökben.
*

A mélységjárók
Fürtben, nagyon támadtak.
Eredményesség!
*

Pici szőke lány,
Fürtjei, elől lógnak.
Ő egy helyeske.

Vecsés, 2018. február 7. – Kustra Ferenc József – pályázatra készült senrjú csokor.
(A „fürt” szónak mindegyikben benne kellett lenni.)

...

Hazánkat eső veri, vihar dúlja.
Hazafi arcunkat a könny áztatja…
Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért,
Istenért, hazáért, a családért!

Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek,
Ez tán’ elűzi sötét fellegeket…
Köszönöm, hogy a fiad lehetek,
Jó gyermekedként, mindent megteszek…

Magyar vagyok én ide születtem,
Magyar vagyok, ide köt életem,
Magyar vagyok itt élek, itt lakok,
Magyar vagyok és az is maradok!

Vecsés, 2011. szeptember 17. - Kustra Ferenc József

...

8 éves voltam…

Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget,
És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket.
Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk...
Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk.

Apám mondta, várjunk itt kicsit... lebombáznak.
Megmutatja, hogy milyen a hang, ha bombáznak,
És hallottam a hangját a sok robbanásnak!

Hallottam a robbanás-robajt,
Apámtól meg a csendes sóhajt.
Apám kezét fogtam és vérzett a szívünk…
Apám mondta ha, elmennek, jó ha, élünk…

Apám három nap múlva borotválkozott, hogy ő is megy nyugatra,
Engemet hívott, én nem akartam… zokogásom visszatartotta.
Ma már megöregedve sajnálom... hogy gyerekként így döntöttem,
Ennél messze… biztosan, jobban alakult volna az életem…

November negyedikén úgy délelőtt-tájt, én a nagypapámhoz indultam
A Zrínyi utcába, át kell mennem a vasúti sorompón... kitisztultam...
Voltak ott felnőttek több mint tízen, de mindenki megállt, mert Gyál felől
Tankok jöttek és mentek a négyes út és Pest felé... zászlós ment elől...

Százötvenhárom tank ment el előttünk és kiásták a lánctalpnyomot.
Én aztán belementem, majdnem derékig ért.… Akkor kaptunk zsarnokot.
Több felnőtt is számolta hangosan
De, már én is tudtam, nem pajkosan...

Nyolc éves voltam, kitűnő tanuló és eszes gyerek,
Honnan tudhattam volna, hogy mit hoznak az évtizedek?

Vecsés, 2017. február 14. – Kustra Ferenc József

...