Érzem egy fájó szív dobbanását,
Mely megszakad a másikért.
"Bántottalak" már nem is egyszer,
Ezért kérek bocsánatot ezerszer.
Fájó szíved láttán könnybe lábad a szemem
Érted hull ezernyi könnyem.
Sajnálom minden egyes b?nöm,
Mellyel fájdalmat okoztam.
Kínok közt verg?dik lelkem,
Hogy ezt veled megtettem.
Azt hogy SZERETLEK nem hazudtam soha!

...

Köszönöm a vigaszt, amit szeretnél nyújtani Nekem,
De az Én holnapom mindig, minden nap, rosszabb lesz,
Igaz az életünket nem, csak magunk formáljuk,
Azok formálhatják, akiknek engedni hagyjuk!
Haladnék, de nem tudok, mert nincs az velem, akit szeretek!
Nem vagyok er?s, mint ahogy mutatom,
Egy gyenge lelk? n? vagyok, akit a vágyak éltetnek!
Ha nincsenek ezek, a lelkem a testemmel el van veszve!
Ne hagyj el, kérlek, ki az életet adja nekem,
Hisz Te vagy számomra a föld, a víz és a leveg?,
Ha nincs a lábam alatt a talaj elesem,
Ha nincs a víz mi éltessen, akkor elszáradok,
Ha nincs az éltet? leveg? megfulladok!
Te vagy nekem a lét, amit nem tudok nélkülözni!
Mert Nélküled nem létezem!

...

Szeretlek, olyan vagy, mind a csillagok az égen, te vagy az életem, szeretlek.

...

A hajnal benézett az ablakon, együtt talált bennünk az ágyon. Összefonódva simogattuk egymást, így szeretni egyszer?en csodássá vált. Tested minden melege rám szállt, borzongássá és gyönyörré alakult át. Boldogsághormon pezsgett testünkben, szeretet és szerelem költözött szívünkbe. Égek a vágytól, hogy érinthessem tested, felrepít az égbe minden nekem adott szavad, perced. Símogatva, ölelkezve, boldogan láttuk meg a reggeli, fényl? napsugarat.

...

Szép remények ne hagyjatok el! Szeretem azt a N?t akit kell. Álmomban a valóságban mindig velem van, ölelést, csókot, simogatást a karjaimban ad. Érzem a lelkemben szeret igazán, testem remeg mikor simogat puhán. Cirógat ölel, átadja vágyait, remeg t?le a szívem, s a lábaim. Tekintete szerelmesen sugárzik, minden rezdülését felém irányít. Boldog vagyok, boldogság tölt el. Szeret a N?, ahogy kell.

...

Ha felnézek a kék égre,kicsiny szívet látok felfestve. Eszembe jut szerelmes N?m, Ki távol van, de mégis itt a szemem el?tt. Ha felnézek a kék égre, kitáruló lelket látok felfestve. Szerelmes lelked ajtaja nyitva van, bekopogok és minden vágyam, érzésem otthagyom. Így szeretek egy N?t, így kell szeretnem: ? az igazi énnekem.

...