Itt hagy engem hosszú éltem tavasza, de már látom, elmegy is a dereka…
Sorsom, nem engeded, hogy kezem rózsáid szakassza? Látom, már nincs alkalma…
Ezután tán' törvény lesz a korom értelem? Akkor minek leszek, ezt nem vélhetem…
Mindenfelől száz dühös ellen jön szemben velem, és mind játszik az ön kéjén velem…

Nem virítottál csak szépeket kerültem, de néha tévedtem és örültem.
Néha reggel már én is örültem, Láttam gondos estvéket, majd’ megőrültem…
Néha visszanéztem terád, mint honjokra a vitézek, ha dob-mars fölvonulni jelt ád.
Örömhöz nem vezettél báj halmain, de legalább pihegtem a barátok karjain.

Elmémnek nem adtál érteni titkokat, néha kaptam érteni sors-rajzolmányokat.
Már meg, hogy sóhajtásim nőjenek, azt míveled, hogy álmodásim elrepülnek veled…
Menj! Jobban terjeszd áldásidnak árjait, másnak szívében gerjeszd örömid lángjait.
Nekem elég egy szál virág, ha Te adni kész, meg egy csendes vígság… megesküdjék az ész!

Vecsés, 2023. január 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Kiss János (1770 – 1846) azonos c. verse átirataként leoninusban.

...

Hétköznapi pszichológia egy mese-diktátorról…

(Mottó: kire mit rótt a sors, azt kell élnie!)
Messzi födőn vona egy meseország, „Umbuldalak” no, meg van egy
Köcsögfákat faragó diktátora, kinek legnagyobb erény gúnyolódása,
Meg a saját és már réges-rég elterjesztett gyűlölete, eme ama...
Hite áthatja országát s meseországát nem tanítja ki, mint egy...

Sajtóban olvastam, amit hozzánk becsempésztek
a 'lelkem' lelkét, eszét... má átfűszereztek,
De lesz ez még rosszabb is.

Megírta a sajtó, hogy e nemes úr szépreményűen önző, nihilizmusa
„Umbuldalak” dicsőségére terjed, a lelkét meg belől rozsda marja.
Az újságot egy váróteremben találtam és lőn valaki ott megfelejtette,
Én meg igy megtudtam, egy más irányból származtatott el... onnét ide.
Megírták, hogy a dikti' szépen beszél, de oly' fals! Nesze: „Umbuldalak”!

A diktátor legfontosabb teendője volt, van és lesz
A népével meg csimnáltatni… spájzát fölmosni, ha kellsz'.

Még a saját alabárdosait, saját sündisznő vadászait
Is gyűlölve üldözni, kezdené még... zsebüket kiűrit!

Jujuj, de jó, hogy nem a mi főnökünk, remélem ily rongy sose lesz nekünk
Hogy ha mán igy alakul, akkor ebből varrj gatyára gombot, van még nekünk...

Felemlítették az újságok, hogy őkelme ottan nem szereti a télapót,
Meg nem szereti az éjszakai háztetőt, a kandúros... kan macska harcot.
Me' állítólag ön imádó, de sorokból kiderült, „Umbuldalak” haza
Má' csak az övé, me' amit birtokba vett, az mié' mindenki... haza!

Nos, a nagy hegy tövében az élőkre, ezt osztotta a sors
A kocsmákba mán' dívik a mások leköpése, az államrende bors,
Azoknak, akik még telejesen részegek, vagy már józanodnak,
Majd össze ugranak és az ingyen piáér', majd jól összeakaszkodnak...

„Umbuldalak” -i sajtóban ilyenek nincsenek ám, mert lepofzná' "férfianyám",

Vecsés, 2026. május 15.- Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia… miből nincs menekvés…

(10 szavas duó)
Rajtam nyom magányom, már unom…
Elveszett a normális élet, vágyom’.

Biz’ csak egyszerűen egy normális-életre vágyom,
Ne mocsok legyen házom…
*
(leoninus trió)
Szerethetetlen és igen rossz a sorsom minden lapja, ez nálam ember kínja.
Itt aztán előre lapozni nem lehet, naponta vannak… lehetetlenséget!
Az ellenem az ördög, meg sűrjen leszökik a falról… intézkedése máról.

Sokszor hallottam már, hogy „a rosszat jó követi…” ez hazugság és biz' kezdeti…
Azt is mesélik „jó tett helyébe jót várj…” ez orbitális hazugság… hohó, várj!

Minden ember más, szinte kiismerhetetlen, még a magány is, mi lehetetlen.
Ötven évig voltam nyomozótiszt, tudom… ez volt általában tapasztalatom.
Engem hazugságmentes realitásra képeztek ki… mindig így nyomoztam ki…
*
(senrjon)
A magányom, mint egy árny
Kisért, tudásom meg csak nézett!
Én csak nyomoztam.
*
(halmazrímes)
Találkoztam rengeteg magányos emberrel, párokkal,
Turkáltam… de ugyanez volt az érvényben családokkal.
Mivel magammal hordtam a magányom, a megismerés
Meg a segítőm volt, igy volt sok-sok kemény felismerés.
Sokszor láttam, hogy az „álompár” ezt megmutatta szomszédoknak,
Közben meg este verekszenek, mit hűn őriztek… nagy titoknak…
Az italosok, mind tagadják ezen tényt, meg belőtt füvezők
Állnak ellent mindenféle gyanúnak… mert ők a ’rendes’ elsők.
*
(3 soros-zárttükrös)
A magányom rendes volt, hagyta, hogy sok idegenhez alkalmazkodjak,
De út közben meg, tőlem várta, neki telhetetlen nagyot bókoljak…
A magányom rendes volt, hagyta, hogy sok idegenhez alkalmazkodjak.
*
(HIQ trió)
És magány,
Örökre marad?
Magányság!

Meddig tart
Élet nem tudni…
Végleges?

Jól érzi
Magát… mért’ velem?
Társ nélkül…
*
(3 soros-zárttükrös csokor)
Azt is mondták, már tél után egyenesen a tavasz jön,
Sok ujj, illatos virággal megvigasztal majd, kérkedőn…
Azt is mondták, már tél után egyenesen a tavasz jön.

Az azonban a nagy baj, erről az ujj tavasz nem tud,
De még elmondom, hogy ahhoz kevés ez, hogy te is tudd…
Az azonban a nagy baj, erről az ujj tavasz nem tud,

Ez a magány olyan, mint egy mélytengeri búvárruha,
Rajtam van, nem kérdez, de leszorít... van erre alkalma…
Ez a magány olyan, mint egy mélytengeri búvárruha.

Azt meg én szoktam volt mindig mondani:
„Kinek mi van megírva, azt kell élni…”
Azt meg én szoktam volt mindig mondani.
*
(leoninus)
Az is igaz: „egy szó, mint száz”, igy nem hozom rád végleg… mindazt, ami frász.
Emberek tartozéka magány, sokak élete egy magány ingovány...

Vecsés, 2025. július 26. –Kustra Ferenc József – írtam, tanulmányként ezen témában.

...

Nőnap van

A nő; testvér, feleség, és netán a nagymama…
A nőnapnak, az ünneplésének most van a napja!

Szeretjük őket, a szívünkben is élnek…
Szeressük öket és semmitől nem félnek.

Az év minden pillanatában kell szeretnünk őket…
Ez ingyé van… szeressük öket, a nekünk fénylőket!

Vecsés, 2019. február 21. – Kustra Ferenc József

...

Újra megértük a nőnapot,
Az idő sorolt, nem kapkodott!
*
Zamatos reggel,
Felébredtem boldogan.
Szívem csücske vagy!
*
Örüljünk a napodnak, köszönteni szándékozlak,
Főzz is egy jó kévét, hogy a csészéink koppanjanak,
Örüljünk a napodnak, köszönteni szándékozlak.

Édes! Te vagy nekem a nagy Ő, a NŐ!
Veled az élet, egy örömkereső!
Ma legyen élményünk, egy buja fürdő…
Óh! Most mond, mire... jóra gondolsz, Emő?

Tündérkém, Te angyalkám, galambom!
Boldog nőnap legyen minden napom!

Vecsés, 2016. október 3. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia…

Rossz szavak, kusza szövevényébe ne keveredj,
Másokon, így hamisan, felül biz’ ne kerekedj.
Csúnya szavaknak liánnal átszőtt mocsarába,
Csak mást bántasz és belefulladhatsz mondókába.

A felnőtt ember napi kb. kétszázszor is lódít,
Mondják az ezt kutatók, eme kínos módit.
Rosszindulatból hazudni egyesen vétek,
Az ilyen nem kap feloldozást… ő bűnös lélek.

Hazugság is az, mi az életet részben mozgatja
Mert mindenkinek van, némi kis titkolnivalója…
Nem mindig célszerű mindent őszintén kimondani
Sőt van, mikor célszerű az igazságot titkolni.

Lehet hazugság kegyes
És tán lehet szükséges.
Lehet kicsinek tűnő hazugság,
Vagy romboló igazságtalanság.

Kiglancolni a szavakkal a mondanivalót?
Ettől a rossz mondat nem adja a jót, a valót.
Szavakkal rózsaszínre festeni a kék eget…
Hazugság, ha már megtörténik, igaz nem lehet.

Mondhatnám, hogy sohse hazudjunk, de azt mégsem lehet,
Kommunikációban tartsunk ésszerű mértéket.
Ha úgy van, hogy hiszel, akkor annak higgy, aki már látta,
Vagy annak, kin látod… problémakört emberséggel látja.

Van kinek csak pletykák, hazugságok vannak a szütyőjében,
Ha vele beszélsz, úgy érzed magad, mint sárkány bendőjében…
Még a szellő is olyan, hazug szóra, süvítve elszelel,
És téged, az igaztalan hazugság letaglóz, elmeszel.

Van, aki hazudik, de mestere a szónak,
Ő ki lélekből ellene van minden jónak.
Van ki mestere a szónak és folyvást hazudik,
Ő az kinek kívánjuk, hogy majd csak elkárhozik…

Igaztalan szó, mondat, erősen lélekölő,
Bár objektív igazság, ettől nem töpörödő!
A tudás információszerzésből növekedik,
De, ha a szó igaztalan, akkor megkövesedik.

Ki nagyon nagy bajban van, s még hazudnak is neki,
Lelkét a hazugság szú járja, ő ezt rettegi.
Ha hazugság van, nincs hit és nincs is bizalom,
Mert akkor vágtatsz, csalfa szavakon… siralom.

Legott, sipirc, mondhatnánk annak, aki nekünk lódít,
De ezzel nem biztos, hogy helyreállítjuk a módit.
Mikor elhangzik a hazugság, hátul kullog igazság,
Így lehet, sohse tudjuk meg mi is az alapigazság.

Ki nem mond igazat, az egy szűk meredélyen egyensúlyozva,
Szavai lelki terhét víve, más lelkébe belebarmolva,
Intézi az ügyeket, miket nem is tud… lehet, csak hallotta?
Aki meg áldozat… ő lelke a súlyos szót, nem óhajtotta!

Fent a sötét égen a szép telihold sohasem hazudik,
S ömlő fényéből az arcunkra ezüst fényálarc veretik.
A Nap, óh, ő meg maga az igazságos, ha erősen tűz!
Nagyot mondót, a sugarával jól megéget, és úgy elűz…

Vecsés, 2013. június 23. – Kustra Ferenc József

...