Közelg’ az ősz - Renga-láncvers, fél haiku-láncban…

Simogató szél
Csiklandozza őzeket.
Este nincs hőség.
Susogó falomb.
Lassan itt van a végzet,
Borul már az ég.
Gomolygó ködben
Károgás, szárnysuhogás.
Éhező sereg.
Simogató szél
Viselése, esőben…
Őzbunda csepeg.
Susogó falomb.
Remény, csendben marad most,
Egy lélek sem szól.
Gomolygó ködben
Esti fények nincsenek.
Tejfehér miden.
Simogató szél.
Érkezik a borulás.
Őzek, bújnának…
Susogó falomb.
Esős lesz az őszi táj.
Közeledik épp...
Gomolygó ködben
Nyirkos utak csúszósak.
Veszteglő kocsik.
Simogató szél
Ringatja, magányos fát.
Őzike, fekszik.
Susogó falomb.
Fák ágai mesélnek.
Virágok fáznak.
Gomolygó ködben
Ködfátyol, tájat takar.
Szürkeség honol.
Simogató szél,
Kis patak, hűlő vízzel.
Karcsú őzbakok.
Susogó falomb.
Csillagtakaró szakad...
Fél a végtelen.
Gomolygó ködben
Ködruhát ölt az erdő.
Könnyező ágak.
Simogató szél,
Villámcsapás és zápor.
Nap már lanyhán süt.
Susogó falomb.
Titkot rejt fáknak szíve.
Levél lehullik.
Gomolygó ködben
Fonnyadt levelek hullnak.
Átázott avar.
Simogató szél
Illattalan esőszag.
Matt színű este.
Susogó falomb.
Földön avartenger lesz -
Színes kavalkád.
Gomolygó ködben
Avarkönny az esőcsepp.
Levél sem zizzen.
Simogató szél.
Idős, terebélyes fa.
Eső csak, hull rá.
Susogó falomb,
Halk rekviem éledez’:
Bánat beszédes.
Gomolygó ködben
Keskeny csapáson, őzek.
Halvány kontúrok.
Simogató szél…
Szédeleg a szélvihar!
Hirtelen… dörgés.
Susogó falomb.
Nyár mosolya halványul.
Végleg jön az ősz.
Gomolygó ködben
Éjszaka fázós, hideg.
Menhelykeresés.
Simogató szél
Nem zavarja felhőket!
Eső, megered.
Susogó falomb.
Mindenhol elmúlásszag,
Ez várható volt.
Gomolygó ködben
Páracseppes fűszálak.
Deres pirkadat.
Simogató szél
Megtelik tócsa… vízzel.
Minden vizes lett.
Susogó falomb.
Vidám felhők nincsenek…
A Nap is szenved.
Gomolygó ködben
Távolság láthatatlan.
Hajón, van ködkürt…
Simogató szél
Felhők, még eloszlanak.
Szivárványos ég.
Susogó falomb.
Ködfátyol borít mindent.
Nyálkás az idő.
Gomolygó ködben
Homályt törő fény kereng.
Világosodik.

Vecsés, 2018. aug. 15. - Szabadka, 2018. aug. 22. - Mórahalom, 2018. aug. 29. - Kustra Ferenc József- 36 darabos Renga-láncvers. A „Simogató szél” kezdetűeket én írtam, a „Susogó falomb” kezdetűeket Farkas Tekla. A „Gomolygó ködben” kezdetűek Jurisin Szőke Margit munkája.

...

Az életem, lét egy nagy sakktábláján telik!
Kik velem ott vannak… csak integetek nekik.
Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne,
Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke.

A lét miben élsz,
Egy fekete, fehér lap.
Ki körül vesz, nem mind jó.

Életed nehéz,
Mert van ami fekete,
És te fehérnek hitted.
*
Sakkozni szeretsz-e,
Kedves? Kedves vagy, tán nem is?
Én feketén, te nem.
Ketten vagyunk a sakktábla,
Vagy bábuk lettünk mi mára?
*

Fekete-fehér kockákon sivár életünket tengetjük,
Amíg ki nem lőnek a bástyából, addig zászlót lengetjük,
Vagy várhatjuk, hogy erre jár futár, kaszabol… mi kergetjük.

Űzzük a rosszat,
Jóból is kicsi jusson.
Így teng-leng az életünk.

Harcolunk jóért,
Néha sikerrel járunk.
Hol fenn, hol lenn? Így élünk.
*
Te király vagy, Édes...
Én paraszt. Védelek drágán.
Erőn túl is, játszom.
Veled, érted vagyok, ne félj.
Bolondok királya, remélj!
*

Míg az élet, kemény és a gumitalp is kopogós,
Addig, minden gondolat torzba fordul, megroppanós.
Nem számít semmit sem, ha poétaként lelki-titkot írok,
És olvasás után még nagyon megfejtendők... gondolatok.

Kemény az élet,
S ha élet-titkot írok,
Ha megfejted őrizd azt.

Ha vérzik szívem,
És titkom versbe öntöm,
Csak olvasd, ne fejtegesd.
*
Titkot súgok, fülelj!
Versbe sírom bánatomat.
De hiába kérlek…
Te király, én paraszt vagyok.
A Halál kaszája ragyog.
*

Támad a vezér, kicselezi a mi bástyánkat,
Tábláról, csak úgy lerúgja élő parasztokat...
Csoda, hogy még élek... kapom menetparancsokat.

A sors ha üldöz,
S megfoszt attól kit szeretsz,
Ha túléled... csak szenvedsz.

A sors kegyetlen,
Néha rugdos, nem csak ver.
Túlélni alig lehet.
*
Neked is Kedvesem,
Ugyanúgy csillan az éle,
Mint nekem. Nem választ.
Engem visz el előbb, tudom,
De játékot el nem unom.
*

Amióta világ a sakk-világ,
S mióta az egér mindent megrág,
Szép bíz' a géppisztolysorozat szimfóniája
És mi vagyunk a tábla, paraszt ármádiája.

Játszma az élet,
Csak sakkfigurák vagyunk,
Az élet sakktábláján.

Sakkozik a sors,
Keze húz...bábuk vagyunk.
Sakktáblán telik létünk.
*
Jössz majd Te, Királyom
Utánam. Leszek szeretve,
Általad ölelve.
Mert halálon túl nem számít,
Ki, mi volt, éppen mit állít...
*

Büntetlenül játszik velünk a tábla másik oldala, mint az életben,
Ki a bábukat tologatja, leveszi, bizony az úr! Több mint kegyetlen…
Tologató, vagy tábla, ha parasztot lát, vég nélkül tapossa... lelketlen…

Vecsés, 2008. március 9. – Szabadka, 2018. május 20. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin (Szője) Margit (a sedoka -k címe :”Csak sakkfigurák vagyunk”). A TANQ –kat írta Farkas Tekla.

...

Drágám, szívszerelmem, jó Blanka!
Lelkem, emléked fölkavarja.
Izzad tested nyaltam,
Kéjedet úgy faltam.
Benned… élvezetet harapva.

Emlékszem, húztál oda Blanka,
Vágyott engem finom husicska…
Megkaptad adagod,
Hiánya volt bajod.
Hívsz, majd megint ha kell Blanka?

Most is vágyad, hogy álljak mögéd?
Hívj csak, már kerülök is beléd.
Jól beléd hatolnék,
Sokat nem vajúdnék!
Mindent megtennék... nem kell beszéd!

Vecsés, 2019. január 15. - Kustra Ferenc József – íródott; Erotikus LEMERIK csokorban.

...

Várd a májust, szerelmet Gittus,
Hozza nekünk jövő e stílust!
Magamhoz láncollak,
Tenyéren hordozlak.
Gittus! Hagyj most mindent, várd gesztust!

Szerelmedet bírni akarom!
Vágyam, hogy este veled alszom!
Vacsora, horkolás,
Megszűnik elmúlás?
Gittus lazulj! Ugye megkapom?

Bízz! Ne húzd az időt már Gittus,
Legyen egyforma a habitus.
Majd folyvást ölellek,
Szeretve szeretlek?
Lét az életcsokrunk, ó, Gittus.

Vecsés, 2019. március 19. ? Kustra Ferenc József ? íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

...

Mán’ én öregszek, megettem a kenyerem javát,
De öregségemben még jobban szeretem hazát.
Írok is én érte, mindent, amit csak tudok,
Én már nem megyek el, el sehova sem futok.

Tollam is van nekem, golyós és töltőtoll is,
Fiatalon az dukált, volt még tollszáram is.

Ha én a tollam, marokba fogom és csak írok,
Akkor ott papír nem marad üresen és bírok
A tintával, hogy pacanyomot ne hagyjon… írok.

Tollnok vagyok én, poéta mind a létem,
Hogy egyszer nem írok többet, azt úgy félem…
Úgy reménykedek… soká lesz, hogy megélem.

Vecsés, 2016. január 8. – Kustra Ferenc József

...

Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban.

Fény nincs már létemben,
Elvesztem lét tévútjain.
Szenvedés életem.
*
Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű,
Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű.
Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog…
Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg.
*
Bús,
Komor
Életem,
Boldogságom
Koporsója lett.
*
Mint másnak is, vannak kis és nagy vágyaim,
Teszek értük, vagdalkoznak kardlapjaim.
Mindez kevés, csak a levegőt suhintom,
Üres az életem, nekem nincs megváltóm.
*
Vágyaim nem apadnak,
Élni szeretnék... hiába! Életemben már, mindent learattak...

Vecsés, 1999. szeptember 18. – Szabadka, 2017. október 7. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ –t, az apevát, a tízszavast, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
A vegyes címe: „Céltalan élet”.

...