(bokorrímes)
Mint a méhdongásnak harsanása, az életem ily’ zajjal rohant le engem,
Az óta már volt sok-sok rohama, de éppen, az életem untatott engem.
Sokszor jelent meg egy-egy vad és nagyon zúgó darázsraj… ők is, mind csak engem...

(Kínai forma - „Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Lét!
Mért nem szép? Miért sötét,
Monoton,
Unott, vaksötét…

Búg,
Zúg a lét... beléd is rúg.
Megunt már...
Szépet mért nem súg?
*

(TANQ)
Nem sok szép ért, annál
Több lélektaposó élmény!
Ó, a körülmények!
Hullnak már fáradt levelek
Eltapossák az emberek.

Életem, bennem csak
Rohant, taposott, legázolt!
Ó, a körülmények!
Mindig siető tömegek...
Így az erdő nem nőhet meg.
*
Hiába akartam
Mást, ha nem voltak lehetők!
Ó, a körülmények!
Korhadó fák alatt avar,
Egy faj természetet zavar.
*
Az élet persze, így
Is haladt, már meg múlóban…
Ó, a körülmények!
Szomorú perc, sír az élő,
Nyugalmat, békét remélő.
*
Élet-nyártemető
Miben hetvenesen… élek!
Ó, a körülmények!
Azért még nincs minden veszve,
Egész világ eltemetve...
*
Múltam, oly’ ismerős,
Halál meg halk zenét játszik…
Ó, a körülmények!
Kaszás simítja a csendet,
Tájnak nyugalmat teremtett.
*

Volt ám sokszor, hogy a jó... csoportokban sunnyogott felém,
A vége meg szinte mindig az lett, hogy nem hatoltak belém.
Én még reménykedek...csak egy kicsit adjatok… üvölteném!

(Kínai forma - „Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Volt...
De mi? Az élet csak bolt...
Kapsz... fizess!
Remény még nem holt...

Jó!?
Keres, mint a rossz kopó...
Remény él...
Hívom... rossz-halló.

Vecsés, 2018. július 5. – Szabadka, 2018. augusztus 28. – Mórahalom, 2018. augusztus 24. –Kustra Ferenc, a verset és a HIAQ –kat én írtam, a kínai formákat, Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ versek Farkas Tekla munkája.

...

Magácska árnyékom… ó, Jolán!
Megyek, magácska követ, flegmán.
Sohse jön közelebb,
Sohse megy el messzebb.
Igy mindig emlékeztet, Jolán.

Hát jövök, mert unatkoztam épp,
De én nem leszek árny, se bús kép.
Nem követlek flegmán,
Csak nézlek, hogy lám – lám...
Ez lenne a férfi? Hát, hogy... épp!

De én nem tudom Önt feledni,
Viszont, nagyon tudnám szeretni…
Testi valójában,
Lelki magasságban!
Ha tudhatnám… ismét ölelni!

Testestől, lelkestől szeretne?
Tudja, ki ilyet mond, elcseszte.
A lelki magasban?
Ne röhögtessen, van
Már tíz nője – s mára keresne!

Árnyéka, tartja a vágyamat,
Megmutatnám Önnek… házamat.
Kettőnknek szerelem
Fészkeként kedvelem.
Váljon már el, bírja házamat!

A házát? Hát mutassa bátran!
Ne számítson nőre hálátlan!
Fészek? Talán kalitka!
Szállok, mint pacsirta!
Nem bújok az ágyába, sálban...!

Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam, Gránicz Éva munkája. Az
„Árnyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. közösünk, közös átirata.

...

Magácska árnyékom… ó, Jolán!
Megyek, magácska követ, flegmán.
Sohse jön közelebb,
Sohse megy el messzebb.
Igy mindig emlékeztet, Jolán.
*
Kedves uram! Követem önt tán?
Árnyéka vagyok? Ez nem szép, tán?
De ha jönne közel,
Nem mennék, higgye el!
Ez csak játék, némi árny-jogán.
*
De én nem tudom Önt feledni,
Viszont, nagyon tudnám szeretni…
Testi valójában,
Lelki magasságban!
Ha tudhatnám… ismét ölelni!
*
Szeretne? Ó, ez micsoda szó!
De hol volt e vágy, míg ment… hajó?
Lelki magasság hah,
Tudom én mit szeret… hah:
Testi csodát s egy csipet pornó!
*
Árnyéka, tartja a vágyamat,
Megmutatnám Önnek… házamat.
Kettőnknek szerelem,
Fészkeként kedvelem.
Váljon már el, bírja házamat!
*
De ha ma este, csak úgy lazán,
Táncol velem s nem bámul bután,
Meglehet, megdobban,
A szívem egy dobban.
Aztán... majd alszom egyet, talán.

Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája. Az „Árnyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. versünk: közös átirata.

...

Magácska árnyékom… ó, Jolán…!
Megyek, magácska követ, flegmán.
Sohse jön közelebb,
Sohse megy el messzebb.
Igy mindig emlékeztet, Jolán.
*
Tegnap is nézett a sarkon át,
Mintha kereste volna magát.
Álltam mögötte én,
Árnyékként, csöndben én.
És nem vett észre! Lásson csodát!
*
De én nem tudom Önt feledni,
Viszont, nagyon tudnám szeretni…
Testi valójában,
Lelki magasságban!
Ha tudhatnám… ismét ölelni!
*
Mondja csak, az úr mit is akar?
Szívecském kulcsát? Azt nem hamar!
Nem nyílik csak úgy ám,
Kell hozzá tánc, azám!
Meg bók… pezsgő is mi megzavar!
*
Árnyéka, tartja a vágyamat,
Megmutatnám Önnek… házamat.
Kettőnknek szerelem,
Fészkeként kedvelem.
Váljon már el, bírja házamat!
*
Házába? Hát... mit főz vacsorán?
Azt' be nem lépek csak úgy, okán!
Legyen bor, sütemény,
Férfi – nem pite lény!
Aztán meglátjuk, mi lesz, talán...

Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11.-Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus KIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam társam Gránicz Éva munkája.

...

Az életről filozofálva… mert az sorsszerű!

(Bokorrímes csokor)
Emlékeimben ott van minden, kicsit megélt álmom,
Szép gondolataimban kiütközik a fájdalom,
Mindig is úgy volt, hogy kemények a sötétes éjek,
Az álmok meg harsogóan csendesek, mozgók, mélyek.

Amikor a harcok dúlnak,
Ott a könnyek igen hullnak,
Az ész erők lekonyulnak!

Már jól berozsdásodott: nyikorgó a kis kapu, nem nyílik némán,
Lehetőség adott, de erővel kell betörni a lét ajtaján
És lehet, hogy odabent: csak sok kiszáradt, szálkás parketta vár mán.

Azt mondják, hogy ne sirassam a tavaszt,
Meg, hogy ne sirassam a meleg nyarat?
Hát, hogyne mikor ez mind életfalat!

Én, egy szobában élek, de összezsúfolódva a sűrű magánnyal,
Sorsom, erre a címre jelentett be, együtt, az egykori vagánnyal!
Lelépni nem lehet, bár mozdony van, nem rendelkezünk képes' vágánnyal…

Megéltem én, korok jöttek, eszmék elmennek,
Becsületért mindig, mindenhol arcul köpnek.
Ember fejlesztette ők megvetendő szörnyek.

Nekem néha sem fájt… sosem simogatott élvezettel élet,
Sok álmom volt, mind-mind kudarcba fulladt és mind-mind semmisé lett.
Nemcsak a gondolatom, az életem is a vak végzeté lett…

Egyedül lakok a sors 'Péntek nélküli' apró szigetén,
Nem is ismerem ki magam, a lélekfájdalom tengerén,
Sivár ez a hely, az én belső gyarmatbirodalmam,
Még itt vagyok, így a kiutat biztos nem találtam…

Keresem vadul a magányom ördögi ügyintézőjét,
Közben nem keresem-találom, boldogság ügyintézőjét…

(3 soros-zárttükrös trió)
Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán,
Nem bántanak, de itt van velem egy óriási birtokos, 'hangya' klán...
Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán.

Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki.
A hangyák nem rám másznak, nincs bennünk harag, így veszélyem csöppnyi...
Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki.

Jobb híján keresem én a beste magányt,
Meg, ha van a boldogság védelmi kardját...
Jobb híján keresem én a beste magányt.

Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József- írtam: alloiostrofikus versformában.

...

Innen minden látszik…

(Leoninus duó)
A balatoni sétány a déli oldalon, be-, és megtestesül a parti úton.
Ki erre hosszabban sétál, gyönyörködik, szépségben szépségeskedik…
Halottam az idén is lesz nyár, akkor sokunkat maga a Balaton vár.
Nagyon sok helyen a vízben beljebb, volt néhol nádas is… a legszebb.

Estefelé mindenhol kuruttyoltak a békák, gólyák ellen a vészt’ leadták.
Mi mindenhol megálltunk, nézelődtünk, felfedeztünk, hallgatództunk.
*
(Kínai, dielianhua versforma. Kétszer öt sor. Szótagszám: 7-4-5-7-7 Rímképlet: a x a a a)
Szív dobog, ring a part,

Az út gyönyörű,
Szépség csalogat.
Tükörfény játszik rajt,
Szívem nyár után sóhajt.
*
A békakórus skandál,

Gólya nem jő.
Békák hangja száll,
Víz felett táncot járkál,
S minden csendbe beleáll.
**

(LIMERIK)
Már megkezdődött a sötétség,
Csöndes sötétben ez szerénység.
Körbe ölelt az est,
Mi sötét azúr lett!
Csend a part ölében, gyöngédség…
*
(Kínai, csi-csüe versforma. Négyszer hét szótag. Rímképlet: a a x a)
Ereszkedik halk sötét,
Álmot hint az esti lét.
Víz fölött suhan a szél,
Éjsötét lett most a rét.

Hold gurul a víz felett
Csillag bújócskát szeret.
Szökken árny ide-oda,
Álom kacag… így szeret.

Mosoly ül a víz tetején,
Csillag gyúl a nap helyén.
Tücsök szól a fű megett,
Álom nyomán jár… zenén.
**

(haiku)
Esti sötétség,
Szépség sóhajtozások!
Parti lámpafény.
*
Langyos esti szél,
Fények úsznak víz felett.
Éj álmot ringat.
**

(Tíz szavas)
Maradj mindig velünk, Balcsi kedvesem,
Te vagy nekünk… örök szerelem!
*
Balaton ölel, szívemnek szép szerelem,
Az örök csodám vagy nekem!
**

Vecsés, 2025. március 23. -Siófok, 2025. június 5.- Kustra Ferenc József – írtuk 2 szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-. és poéta társammal.

...