Hétköznapi pszichológia

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, önrímes)
Huh! De sok vágy él bennük az életünkben.
Huh!! De sokszor fohászkodunk életünkben…
Huh! De sok vágy él bennük az életünkben.
*

(Senrjon csokor)
Gazdag akarok lenni!
Ez vágy van biz', hogy kórosra nő…
Sőt biz’ elsöprő…

Menő akarok lenni!
Nem is tudja, hogy alkalmas-e…
Torz lélek… válhat…

Szerelemvágy oly’ kínzó!
Szerelemféltésből van ki öl…
Birtoklás vágya…

Az álmok a vágyaknak
Aranyköntösbe helyezése…
Lélek kitöltő!
*

(anaforás leoninus duó)
Van, hogy néha a vágyunk áttöri kemény korlátot, ennek ellenére elérhetetlen a vágyott…
Van, hogy néha a víz is át töri korlátokat, de a nagyon erős vágy kóros, mert nem ismer határokat…
Van, hogy néha a kívánás felülír mindent, egy kialakult személyiségzavar rombol mindent…

Tudd még! A vágyad és az esdő imád ugyanaz és a sok ilyenből áll a halmaz…
Tudd még! Mindannyiunkban vannak ilyenek, de többségnek nem teljesül, ők ilyenek…
Tudd még! Ha valami nem teljesül, ne dőlj kardodba, harcolj tovább, ne ülj le a sarokba…

(Senrjú duó)
Írhattam volna
Reálisan, hosszabban.
Emlékeztető!

Téma, nagy és bő!
Mindig maradj reális...
Erre emlékezz!

Vecsés, 2023. augusztus 23. – Kustra Ferenc József- írtam: alloiostrofikus versformában.

...

Már őszül, vénülve a nyár és bűbáj vakítja a napot…
Mi is őszülőnk… lassan elő kell venni régi kalpagot…
Nyár is őszül és a saját apályát építi,
Apálya mocskába, szinte magát beleveti…
*
Zörgeti, árva
Kórót szél, magányában.
Nagy társtalanság.
Könnyező őszi ködben
Vágyom még kezed csöndben.
*

Majd elgyönyörködők, hogy milyen piros lett hidegülő őszi ég,
Az élmény majd eluralja a testem, belőlem ömlik hörögség…
A nyugdíjast bőven sújtja szegénység, mint egy nagyúr, dübörögve hörög,
A nyugdíjasok többsége nincstelenül, életútján, helyben dübörög.
*
Szél, esőt csókol,
Vízcseppeket keverget.
Lég, nagyon hűvös.
Didergő falevelek
Új rejteket keresnek.
*

Évszámok folyvást csak növekednek, ő meg végleg veszti a hitét,
El is veszti közben a régen megkapott, már elavult reményét!
Azt tanácsolják, nyugdíjas vidáman nevessen, lesz ez még jobb is,
Próbáljon meg ráérni is, mert az a jövő útja, bizony… csakis.
*
Zúgó, kócos szél
Fésületlen lombok közt.
Erdei játék.
Kandalló izzó tüze
Hív... szerelmünket fűtve.
*

A tanácsadók elfelejtik, hogy ősz után mindig és biztosan tél jön!
Nyugdíjas csak tovább őszül, aztán ha ráér, unokázik ökörködőn...
Tehát nyugdíjasnak ennyi… nincs már miért, nem viselkedik örömködön!
*
Sötét… erdei
Fákat karol, fény nincsen.
Nyekergő szelek.
Tavaszi virágzások...
Gondolatok, új álmok.

Vecsés, 2015. január 11. – Budapest, 2020. augusztus 7. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam. Alájuk a tanka verset, szerző-, és poétatársam Horváth Edit Fresh.

...

Kedvesem, nagyon hiányzol…

Kedvesem a vágyam, már biz' ám
Elhatalmasodott Dorinám.
Mindig ábrándozok,
Lelkemben harcolok.
Ha közelben lennél, imádnám!

Kedvesem, élvezném szépséged!
Vágyom én a nyílt közelséged.
Mindentől félnélek…
Óvón ölelnélek...
Naponta csókolnám a kezed.

Kedvesem, beszélni jó volna,
Párosunk nagyokat sétálna.
Kart, karba öltenénk,
Szerelmetesekként!
Tavasz, padon, jó élmény volna!

Kedvesem, reggel kávézhatnánk,
Délben ebéd, majd bort kortyolnánk.
Kezed, sokat fognám,
Szívem, eléd tárnám.
Délután pihenőt tartanánk!

Kedvesem! Szépséges Dorinám,
Én te igazad, nem vitatnám.
Segítség konyhában...
Meg a kertásásban.
Lehetnél már párom, Dorinám.

Kedvesem! Mindennap ver a víz,
Ha rád gondolok én… nem szájíz.
Gyere-gyere várlak,
Hadd éljünk a mának.
Dorinám! Légy párom... oltárdísz!

Vecsés, 2019. január 6. – Kustra Ferenc József– Bálint napi - anaforás LIMERIK csokor, kedvesemhez.

...

Látunk egy közeli háborút és magasra emelte a fejét a háborús világhelyzet…

(leoninus)
El kellett volna futni, de önfeledtem… így csak bámulom az eget, ezt nem feledtem.
Nevethetnékem van megest, igazán… ha elkezdene esni a langy eső, igazán.
A vizes fűben sétálgatnék, min elcsúsznék… közben ovis-kori éneket dúdolnék.

Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, bár ez mindig volt az emberiség átka.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, ez növeli, ki holtak kis-nagy csapata.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, nem kell ölni, minden régiben maradna.

(Triolett csokor)
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre,
S visszagondolok a jóra, a szépre.
Menekülni kellett volna már rég…
Békétlenség tombol, közel a vég –
Mennyi idő van futni még?
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre.
*

(3 soros-zárttükrös)
Hmm… ez akkor talán visszahozni a boldog békeidőket?
Hmm… ez lenyugosztaná a normálatlan bomba-kergetőket?
Hmm… ez visszahozná a totálra bonbázott, elmúlt szeretet?

Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom,
Mikor fehér zászló lengett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Véget érhetne a rémuralom –
Szeretet robbanna bombák helyett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom.
*

(senrjon)
Ma már nincs hova futni,
Atombomba bárhol utolér…
Sok nyerészkedő!

Az igazságot hamis
Váltotta föl, szenátor mondta…
Halálban is pénz!

Gyerekek apa nélkül,
Férj nélküli özvegyek… sokak…
Árvagyerekek!

Hallgat a sok halálos
És félrevezetett ügynők mind…
Magas fizetés!

Van a sok okos-gazdag,
Hisz benne, neki baja nem lesz!
Ő is halandó!

Atombombázás fogja
Földi lényeket kipusztítni?
Nagy marha… gazdag!

A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
A halál nem válogat, pénzest is meglátogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Mit számít sok áldozat,
Életekkel játszogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
*

(leoninus)
Hinnünk kéne abban nagy merészen, föld nem pusztulna, megmaradhatna egészen!
El lehetne engedni, nem valós kétségeket, visszakapnánk élet-lényeget…
Nemzeni kéne kisgyerekeket, visszakapnánk a létet és földi életet.

Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
Húzzuk be a vészféket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Tegyük félre a kétséget,
Mentsük meg az értéket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…

Vecsés, 2023. június 10. – Pápa, 2023. június 29. - Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! Én írtam az alapokat, a trioletteket:
szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta.

...

Versben és HIAQ – ban…

A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon,
Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom.
A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak,
Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak.
*
Fény, maga az élet,
De vajon a sötét is fény?
Első a napsugár.
*
Déli nap aztán, süt biza hét ágra,
Akkor van nagy szükségünk az árnyékra.
Fényre, melegre, és a választékra...

Télen is kell a meleg, kell az a nulla fok,
Jó, ha kint fagyoskodva, mínusz tízben álltok?
És nem utolsók a napsugárról szőtt álmok.

Ősszel még be kell zsebelni, kevéske, utolsó napfény pásztákat,
Tedd ki az arcodat és gyűjtsd be az utolsó napfénysugarakat…
*
Hol csökken éltető
Nap, hol meg megjön a tavasz!
Szedd össze, mit elérsz.
*
Tavasszal már oly' nagy a hiány a napfénypásztában…
Ülj ki, hallgasd a madarakat és napozz a tájban.

Estére, ha kezdenek lelógni a sötétes vállrojtok,
Ne búslakodj, reggelente mindig jönnek új, napos napok…

Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József

...

Amit én érzek szerelmes szívemben…

Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék?
Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették.
Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban…

Az én keblem érzése érted állt ki mindig,
És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig.
A szívem, nem felejt el semmit, mert akkor megfakulna,
És csak vágyamat ölelném magamhoz lélek-vakulva.

Az élet tengerén lehet haladni, nagyon kell evezni!
De szerelmi csalódások tengerében minek evezni?
Mondd, miért?
Mond, kiért?

Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok,
Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok.
Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt,
A szerelem a lelkemben nyári aratás volt.

Aztán, csak úgy itt hagytál, el is mentél, régen nem vagy már.
Úgy csináltál, mint akinek a szárnya kinőtt… elszálltál.
Végtelen üresség a lelkemben, mi nekem, utánad maradt,
Közben én csak sirattalak, zokogtam, de az idő csak haladt.
Minden nap este lefekvésem, a szerelmeddel, veled telik,
Reggel meg együtt ébredünk, a nappal bánatban bővelkedik.

Nincs már… de mit ér egyébként is a csók, hogyha nem szeretsz?
Mit ér ölelés, ha elmentél, közelemben nem lehetsz?
Én egyedül álmodok,
Csak utánad vágyódok…

Vecsés, 2015. február 2. – Kustra Ferenc József

...