Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...

Távoli kedvesemhez! ( Kelemen Zsóka 2011-08-18)

Kedvesem ki úton vagy
Gondolsz néha rám?
Eszedbe jutnak-e, a szerelmes éjszakák?
Gondolatban elkísérlek a messzi útra téged,
Hogy én legyek ki mindig nyugalmat ád néked!

Én vagyok a szell?, mi simogatja arcod!
És én vagyok a felh?, mi takarja a napod,
S én legyek a víz mi h?síti tested, s szomjadat oltja,
Mint, szerelmesed forró csókja a lelked vágyát oltja!


S ha eljön az este, fejedet ölembe,
Mint, puha párnára gyengéden hajtsd le.
Pihentet? álmod, nyugalmad vigyázom
S míg alszol kedvesem, szerelmedre vágyom!

A te álmod is kísérje a szerelem vágya,
S én legyek a te vágyaidnak álma!
Szeress! Hogy én is szerethesselek!
Ölelj, hogy ölelhesselek!
Két karom téged vár a hosszú útról vissza.
S boldogságom így lesz veled teljes és tiszta!

...

Köszönöm a vigaszt, amit szeretnél nyújtani Nekem,
De az Én holnapom mindig, minden nap, rosszabb lesz,
Igaz az életünket nem, csak magunk formáljuk,
Azok formálhatják, akiknek engedni hagyjuk!
Haladnék, de nem tudok, mert nincs az velem, akit szeretek!
Nem vagyok er?s, mint ahogy mutatom,
Egy gyenge lelk? n? vagyok, akit a vágyak éltetnek!
Ha nincsenek ezek, a lelkem a testemmel el van veszve!
Ne hagyj el, kérlek, ki az életet adja nekem,
Hisz Te vagy számomra a föld, a víz és a leveg?,
Ha nincs a lábam alatt a talaj elesem,
Ha nincs a víz mi éltessen, akkor elszáradok,
Ha nincs az éltet? leveg? megfulladok!
Te vagy nekem a lét, amit nem tudok nélkülözni!
Mert Nélküled nem létezem!

...

Szép remények ne hagyjatok el! Szeretem azt a N?t akit kell. Álmomban a valóságban mindig velem van, ölelést, csókot, simogatást a karjaimban ad. Érzem a lelkemben szeret igazán, testem remeg mikor simogat puhán. Cirógat ölel, átadja vágyait, remeg t?le a szívem, s a lábaim. Tekintete szerelmesen sugárzik, minden rezdülését felém irányít. Boldog vagyok, boldogság tölt el. Szeret a N?, ahogy kell.

...

A csók édes és finom, szeretem mikor T?led visszakapom. Átjárja testem, a szívem megremeg. Isteni édes a csókod: ez a mindenem! Forró vágy és mellé forró csók, égi ajándék, a szerelem és az élet err?l szól. Gyakoroljuk naponta mindig és mindig, felh?tlen lesz a szerelmünk, boldogságunk életünk végéig.

...

Szeretem a lényed, mindig megadod amit kérek. A vágyaid, szerelmed szívb?l adod. Zavartan mosolygok és elfogadom. Szeretlek!-kérlek érezz, érezd!Megadok mindent csak élvezd! Együtt élünk, együtt érzünk, így kell boldogságban egymást szeretnünk.

...