Itt a reggel föl ébredtem!!
Mellettem az ágyam üres.
Érdekes egy gondolat,
Ami elmémben bezavart.

Nyitom ki a szemem,
De Te nem vagy itt velem,
Furcsa álmom lehetett,
Amiben biztos ott voltál Te!!

Nem emlékszem semmire,
De er?sen érzem, hogy,
Álmomban ott voltál velem,
Er?s álom lehetett, hogy így,
Ébren is itt érezlek mellettem!!

Hahó, hahó, ébredj, ébredj!
Ne er?lködj emlékezni!!
Ez csak egy álom volt!!!!
A valós lét a fontos, nem az álom!!!

Veled álmodni csuda jó!!!
De a valós léted az az igazi jó!!!
Mikor érzem, hogy tested körbe fon,
Szorosan át ölelsz és csókolsz!
Ez az amire érdemes emlékezni!!!!!
Ez az ami fontos és nem az álom!!!

...

Rémet álmodtam. Szépet, mit elvett a sors.
Záport, erd?t, friss harmatot,
mire ócska kerék csúf sara felcsapott.
Cseng? nevetést, mit gonosz kacaj túlordított.
Szivárványt, barnát, feketét,
Édes szívet, mit emészt a fekély...

Gyöngyöket, mit vörösre festett a vér,
Édes álmot, mihez démon keze ér.
Kék szemeket, sárgát, vöröset.
Egy lágy hangot, mi méreggel megetet,
Láttam édes arcokat, most zöldek, gonoszak...
Mi béke volt egykor... most megnyugvást nem hoznak.

...

Megismertelek

Egy februári délután megismertelek
Áldom az eget, örülök, hogy megismertelek

Eljön, a tavasz majd a nyár mire végre látlak
már Örülök, hogy megismertelek

Én csak nézem a két szép szemed és nem tudom, hogy foghatom-e a kezed örülök, hogy megismertelek

Eljön majd az ?sz és sétálunk, mint a hulló falevelek
Közben fogom a kezed, örülök, hogy megismertelek

Eljön majd a február és egy éve, hogy ismerlek
már, örülök, hogy megismertelek

...

Nem is tudom,mit mondhatnék Neked,
Örülök,hogy találkoztunk s beszélgettem Veled.
Milyen régóta vártam már erre a pillanatra,
De Te semmi jelét nem adtad,hogy vártad volna.

Szomorú voltam miattad,mindig reménykedtem,
Egyszer csak megszólítasz és azt mondod-tetszel nekem.
Hónapokat kellett várnom erre a napra,
Végre megtörtént,míg versemre a választ megkaptam.

Ha hagynád,hogy végre megismerjél engem,
Szerintem nagyon jó barátok lehetnénk mi ketten.
Ha van egy igaz,?szinte barátod minden napra,
Elmondhatod,hogy szerencsés vagy,hogy megkaphattad.

Szeretném,ha tudnád,az ?szinteség az erényem,
Bármi történjék is,T?led is ezt remélem.
Csak arra kérnélek,ne túl sokat várakoztass,
Az elveszett id?kért,talán még kárpótolhatsz.

Ha tudnád,hogy mennyire vágyom rá,hogy átöleljél,
Kicsit megsimogassál,kicsit szeressél.
Annyira hiányzik egy kedves szó,kis odaadás,
Szörny? napokat élek meg,szívem nem talál vigasztalást.

Nem értelek,mire vársz még,kérlek szeress belém,
Ha csak kicsit is számítok Neked,nem lesz nehéz.
Van valaki a közeledben,ki vágyakozva gondol Rád,
Mindent megadnék azért,hogy végre rám találj.

...

Szívemet miért is úralja szomorúság?
Pedig mennyi öröm van és mennyi vidámság!
Lelkemet miért gyötri nyugtalanság?
Pedig elérhet? lehetne a boldogság!

Szavak,mit nem mondhatunk el senkinek!
Érzések,mégis mire használjuk ?ket?
Csak gyötör a vágy,mély sebet ejtenek.
Hol van az az út,mely a boldogsághoz vezet?

Pedig tudod,hogy annyi szép érzés van benned.
Hiába tudod,mégsem kell senkinek!
De mégis hogy van ez,egyik ember boldog,a másik miért nem?
Nem irigykedem,csak fáj nagyon belül ez nekem.

Emlékszem,egyszer nagyon boldog volt az életem.
Rövid id?re ugyan,de nem cseréltem volna senkivel.
Vége lett hamar,mert akkor is csak én szerettem.
Az a másik csak játszott az érzéseimmel.

Mindig csak csalódni,nem értem,mi a jó ebben?
Miért kell másokat becsapni,hová tünt el a becsület?
Annyira fájdalmas ez a hatalmas csend.
Gyógyítsd meg kérlek a fájó szívemet!

Nem kell,hogy szólj,jó ez a csend.
Szavak helyett,szemeid beszéljenek!
Kérhetsz bármit,én mindent megtennék érted!
De karoddal ölelj,érezzem,hogy szeretsz!

...

Boldogság? Milyen régen nem éreztem már,

Annyira kevés is elég,hogy mosolyt varázsoljál.

Kezem a kezedhez ért,hallottam szívem dobbanását,

Nem tudom mit érezhettél,de én lelkem nyugtalanságát.



Ha mertem volna csókot kérni T?led,

Vágytam rá,hogy karommal átölelhesselek.

Ha csak rá gondolok is,könnyeimet érzem,

A boldogságtól?-tudom,hogy csak Te érted élek!



Ha tudnád,mennyire vágyom Rád,szívem Érted dobog,

Hogy átölelj,lágyan megcsókolj,így lennék nagyon boldog.

Szemeid huncut ragyogása,szádon érzéki mosoly,

Szívemet balzsamozza lágy,elb?völ? hangod.



Érzem,hogy csak álmodom,valóra pedig nem válik az álom!

Ébredj fel! Az élet nem ilyen! Nem kaphatod meg,amire vágyol!

Pedig milyen szép lett volna,annyira kevés is elég volna.

Boldogság?-érzem,én már nem kaphatom meg talán soha.

...