Harcunk a sok közül…

Három holló károg a fán.
Szárny lebegtetve, tőlem is elvárván,
Hogy én is károgjak, mint ők,
Mondjam, hogy kár, mint egy csapatban levők.

Most látom, nem három varjú károg, na!
Eget befeketítik és ez a tömeg záloga,
Hogy büntetlenül kárognak nép ellen,
Mi meg vijjuk harcunkat a fekete tömeg ellen.

Nem tudnak gyököt vonni és jól összeadni,
Nem tudnak… gondtalanul és folyvást károgni.
Ha nem szólunk valamiért, azt mondják, hogy kár…
Ha meg szólunk valamiért, akkor meg, kár… kár…

Budapest, 2005. június 15. – Kustra Ferenc József- szabadságharcaink emlékére!

...

Fura az élet… és abból csak egy van…

Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom!
Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom…
Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött!
Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött.

Fiatalságomról, annyit tudok, volt részem nagy szeretetben,
De bevágott első bomba, vége is lett, főleg szép lelkemben…
Aztán az élet, átment véglegesen genyóba,
Hátulról csak engem ütött… menj már be az ólba…

Életemben napsütés? Ha-ha-ha… az bizony kicsike sem volt,
Valami jóféleség? Bru-ha-ha… elkerült, csak összegányolt?
A létemben a hidegség, maga volt a tompa hegyű egykedvűség,
Jól ki is sugározta magából, hogy ő maga a reménytelenség…

A létem, hideg-szürke félhomályában az előcsapat,
Az állandóan alacsony kószáló, ólmos felhőcsapat…
Fenyegetve csak felém haladtak, mint amorf szellemcsapat.

(3 soros-zárttükrős)
Amikor a sűrű lét-hóesés nem volt léha,
A fényben a félhomály sem látszott sokszor, néha…
Amikor a sűrű lét-hóesés nem volt léha,

Néha, láttam én, az égbolt tiszta folt, felhőzetlenül,
A sok csillag, meg mint, gyémánt ragyogott, kendőzetlenül.
A végtelen, sötét-bársonyos háttérben ezek, mintha
Engemet néztek volna és mintha rám ragyogtak volna…

De bizony észrevettem, hogy nem!
Ezek nem néztek rám… nem engem…
A szomszédnak adták át fényem!

Sok-sok és nagy-nagy semmit kaptam a sorsomtól, most kesereghetek,
Szemeim is bedagadva, azok haragot már régen lövelltek!
Akartam én pozitívat, jót, tettem is bőségben érte, de hasztalan!
Idióta életben, mindig bevágott valami igen haszontalan.

Minek is mondjam tovább, ez már így is elég kimerítő volt,
Ha ember azt mondja, tett a sorsa ellen… akkor bohóckodott!

(3 soros-zárttükrős)
Számadást kell készíteni? Ez rám nem alkalmazható,
Igyekeztem, de mihaszna volt életem, nem szárnyaló...
Számadást kell készíteni? Ez rám nem alkalmazható.

Múltam nincsen, jövőm még kevésbé,
Rosszban volt részem… nagyon-eléggé.
Lesz, ami lesz, a halál már biztosan fényesre feni a kaszáját,
Bár, ha lehet… akkor ne a rossz pengéjét hozza, legjobban rozsdását…

Egy, mi igen nagyon aggaszt, hogy mi lesz a műveimmel?
Az a gyanúm, mind az árokparton végzi… jószerivel…
Az életem, egy förtelem volt, de talán szépeket írtam,
Ha föntről lenézek, vajon leszek én vigasztalhatatlan?

Ma hajnalban fölébredtem, megnéztem mennyi most az idő!
Négy-huszonhárom volt, én meg hetven évet percre betöltő…

Vecsés, 2018. május 21. – Kustra Ferenc József

...

Ülök az ágyon és azon gondolkodom
hogy mondjam el ,hogy szerelmes vagyok
szerelmes vagyok egy lányba,
de ? engem nem szeret,
elmondanám, de félek megbántja
bolond szivemet..

...

Kedvesem!
Bevallom Neked! Nem tudok Nélküled élni! Nem tudok Nélküled létezni! Tiszta szívemb?l szeretlek Téged! Tudom sokszor megbántottalak, de csak azért mert az igazi érzelmeim idáig nem mertem kimutatni Neked! Rettegek hogy valaha is egyedül hagysz! Félek hogy elveszítelek! Ha bár megígérted Te is és én is hogy örökre együtt jóban-rosszban eggyütt leszünk! Én tartom magam hozzá és SOHA el nem engedlek! Túlságosan is sokat érsz nekem ahhoz hogy elengedjelek! Életem végéig harcolok Érted hogy velem legyél!
Én nem vagyok tökéletes, ahogy senki sem! És most sem értem, hogy lehetsz velem! De megbecsüllek érte! Te tökéletes vagy és hiszek Benned! Hiszek abban hogy örökre velem leszel, én pedig Veled lehetek! Tudom, sok nehézségen fogunk még keresztül menni, de minden akadályt legy?zünk ahogy eddig is tettük! Jöhet bármi, MI elbánunk vele, hisz mi ketten legy?zhetetlenek vagyunk! Te adsz er?t, hogy mindent kibírjak és Érted bárkivel megvívjak! Szeretlek Téged, bármi is legyen! Soha nem fogom elengedni a kezed! Te vagy a lételmem, mert Nélküled nem élek!
Elkell mondjam: Tiszta Szívb?l Szeretlek Téged Álompárom!

...

Hogy mondjam, mi ködnek az ég?
Hogy mondjam, mi vagy nekem?
Hogy mondjam, mit érzek én?
Hogy mondjam ki azt, hogy Szerelem?
Hogy mondjam, hogy kínos csendben ordítanék,
S hatalmas zajban súgnék egy szót..
Hogy mondjam el, a halált, s az életet?
Hogy mondjam: Téged feledni nem lehet?
Hogy mondjam, hogy érzem a tekinteted?
Hogy mondjam el azt, amit elmondani nem lehet? ?

...

Magányosan sétálgattam,
Nézel?dtem, bámészkodtam.
Hideg volt, s a szél is fújt,
De bennem valami lángra gyúlt.

Melegség öntötte testemet,
A lány szebb volt, mint a képzelet.
Eldöntöttem megszerzem ?t,
Megszerzem azt a gyönyör? n?t.

Összeszedtem magamat,
Érzem eljött az a pillanat,
Hogy leszólítsam, s elmondjam:
Szebb vagy mint a pirkadat.

Minden porcikám remegett,
Mert szebb volt mint a képzelet.
Els? kérdésemre felelet:
Vártam már rád eleget!

Nem sokkal kés?bb,
Hajnalodni kezdett,
S valami zaj törte meg,
Eme békés csendet.

Ráeszméltem, csak álmodtam,
De én hiszek még az álmokban.
Tudom, egyszer rád találok,
S már tudom, akkor mit csinálok.

Megfogom a két kis kezed,
Átölellek, s te engeded.
Nem lesznek már magányos nappalok,
Sem hideg fázós hajnalok.

Tudom vannak még angyalok,
Kiknek, nem fontos a t?sarok.
Nekik az álmaik nagyon nagyok,
S veled én is közéjük tartozhatok.

...