Valamit érzek, amit eddig még soha nem éreztem!
De ez csak azóta van amióta megismertelek!
Egy hónappal ezel?tt másképp visszanyúltam az élethez.
Te vagy az aki mellett megváltoztam, most már tudom mi a helyes, és mi nem.És ezért köszönettel tartozom neked.
Ha azt mondom hogy SZERETLEK!, Akkor az igazat mondom, és nem csak mondom, hanem úgy is érzem.
Amikor felkelek reggel, és látom hogy mellettem vagy, akkor szerencsés embernek érzem magam, mert egy ilyen megért?, türelmes embert tudhatok magam mellett.
És ha el kell menned, akkor Nagyon Hiányzol.
Tudnod kell, hogy rajtad kívül nincs senkim, és nem is kell senki!
Ilyen emberre vártam mint TE vagy!
TE nekem AJÁNDÉK vagy, Egy nagy ajándék az élett?l.
Nem akarlak elveszteni!!!
SZERETLEK!!
IMÁDLAK!!
ÉLETEM SZERELME!!

...

Kevés embernek mondom
Ritkán is hangoztatom
Neked viszont szívesen írom
Mert ezt ?szintén így is gondolom
SZERETLEK NAGYON!!!

...

Szeretlek az utolsó percig!
Szeretlek, mert szeretek téged szeretni!
Szeretlek, mert csak te vagy nekem!
Szeretlek, mert te vagy a legszebb!
Csak téged tudlak szeretni,
Mert téged nem tudlak feledni!
Nekem nem kell más elhiheted,
Szívemben te vagy az egyetlenegy!
Rád várok már oly régen,
Én csak attól féltem,
Hogy majd nem szeretsz,
És így életemnek vége lesz!
De rájöttem, ha nem mondom el,
Nem tudom meg mit érzel!
Nem akarlak elveszíteni,
Csak örökkön örökké szeretni!

...

Ím, egy dal, mit százszor hallottam,
Mégsem értem.
Itt egy szó, melyet használok: Szeretlek
Értelmét veszti,
Mikor olyas valakinek mondom
Kit szánok,
Ki ismeretlen,
S kiben nem bújik meg az a szikra,
Mely tüzet gyújthat bennem.
A dal vonz, mégse értem,
A szót értem, de mégse hallom.
Hogy is hallhatnám, ha nem mondod? ...
Ha nem szólsz hozzám? ...
Ha tudnám, mit mondasz? ez fontos,
Számomra az.
Csak egy szó kell, s megértem a dalt is.
Hisz rólunk szól.

...

Randi

2007 volt, augusztus három.
Elmondom, mi történt, azon a nyáron.
Megismertem ?t, aki most a párom.
Véget ért a magány, kezd?dött egy álom.

Félreértés volt, ami összehozott,
És egy ölelést?l minden megváltozott.
Beszélgettünk kicsit, a számomat elkérte,
Idegen városban test?rként kísérne.
Vártam, hogy hív, de nem történt semmi.
Ilyenek a pasik. Így jártam, ennyi.

Három nappal kés?bb ? éjszakás voltam ?
Sms-re keltem, álomból riadtam.
Egyszer még láthasson, csak erre kérne,
Bárhova elvezet, ahogy megígérte.
Találkozna velem, hogyha nem haragszom?
- talán az ölelés, azon a hajnalon? ?

Remegett a kezem, alig bírt el lábam,
Amikor találkoztunk a cukrászdában.
Megsz?nt ott a világ, csak mi voltunk ketten.
Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem.
Gyorsan szállt az id? és hamar este lett,
Randizunk még? Hívhatlak? - félénken kérdezett

Megtörtént egy csoda azon a nyáron,
Amikor megismertem ?t, a párom.
Rám talált a szerelem és most is tart az álom,
emlékszem
2007 volt, augusztus három

...

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...