A lét hullámvasútja mikor ránt vészféket?

(leoninus)
Eddigi éltem, már jó hosszú volt, de nem létem ki avarnokolt…
Ami eddig volt, az a régmúlt, még a vége, mikor lesz kifakult?
Ki az ki ismeri a jövőt, bár többel is találkoztam én lökött…
Fontos-e, hogy az ember ezt jól megfigyelje? Hogy mikor lesz elege?

(HIQ duó)
Álom bíz’
A hosszú élet…
Mivé lesz?

Öregen
hosszú életet?
Mivé lesz?

(Apeva)
A
létem
Ketyereg…
Hosszú volt már,
Vég… úgyis eljő!

(Senrjú)
Sors furkálódik?
Mintha köze lehetne…
Ismeretlen vár?

Vecsés, 2026. július 19. Kustra Ferenc József

Ui. az olvasóknak:
Éber bennem a gondolatom, várni, míg élettavam sors: „én kiszárítom”!
Csak hullámvasút kerék ne legyen pont épp velem defektes, mert az végzetes…
Az biztos: nőmet látva, arcom lesz mosolyos, ha látom és nem válogatós…
Asszonyom bizony maga tetszik nékem; jó, ha látlak, még élnénk, mert imádlak…
Ó, honfiság, szerelem, asszonyom, Ti lelkemben vagytok… kellene maradnom!

Nőm! Emlékszel még… szép volt múltunk, tavunkban lubickoltunk…
Nőm emlékszel még? Minden szép volt a tóban… emlékszel még?

Kustra Ferenc József

...

Holdvilág szűkül,
Hajnal már ébredezik.
Kisiklott élet…
*
Vezérállat is lehettem volna,
Csak szarvatlan kos vagyok.
A sorsom… ám másként gondolta,
Csak a rabszolgám vagyok.
*
Megfáradtál és
Homlokod már ráncos lett!
Torz halál-mosoly.

Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József- Versben és európai stílusú haikuban…

...

(anaforás, négyszeres belsőrímes)
Ugye eljössz még, ha hallod majd a szívdübörgést?
Ugye eljössz még, ha hallod a csöndes ücsörgést?
Ugye eljössz még, ha látod, veled szemben a szerelmemet?
Ugye eljössz még… látod majd' elveszteni józan eszemet?

(anaforás, ötszörös belső rímes, bokorrímes, bokorrímes)
Kiscicám, ó, Te Karolina, nem jönnél gyorsabban… dorombolva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél már, rólam bőn' áradozva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél? Tükröm lenne mosolyodba!

(anaforás, hatszoros belsőrímes, bokorrímes)
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél nekem a szív záloga!
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél lelkem pátyolgatója!

(leoninus)
Gyere Karolina, jőj, igyekezz, nem bírom soká’ hiányod. Gyere… kegyelmezz!

(TANQ)
Szerelmem töretlen,
Jössz és kimutatom Neked!
Szerelmünk végtelen!
Hívlak, várlak, hiányollak!
Szívem, lelkem... majd csókolnak!

Vecsés, 2021. január 30. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről.

...

Versben és európai stílusú haikuban… meditálok.

Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen,
De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen…
Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet,
De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett…

Mosoly minek... nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis,
De nem jó nekik, mert állítják, próbáljam, eljön az is.

Pillanat eljön,
Mindig itt van és újra…
Egyedül megyek…
*
Kijelölt utunk,
Lehet, hogy korcs… göröngyös.
Betontalan sár!
*

Végtelen úton elmenni, azt jelenti, elmenni örökre,
Onnan visszajönni nem lehet soha! Ugyan már, hogy lehetne?
Ez az út van kijelölve, feladni nekem hogyan lehetne?

Volt már, szép sorban, aki feladta,
De neki addig tartott az útja…
Neki már hallgat… szíve dallama…
*
Végtelen út nincs,
Csak még nem látjuk véget…
Ütköző, itt is…

Az én utam sem végtelen, végéhez ér egyszer,
Szívemben, majd néma lesz a csend... már sokadik-szer.
Hidd, nem lesz, hogy nem tudnám, nem vagyok, véglegesszer...
*

Végtelen úton
Haladok, mondják, rendben.
Ki, ez esztelen?

Vecsés, 2016. szeptember 18. – Kustra Ferenc József

...

Csak egyszer még, az idő végén,
Szeretni úgy? igaz szív mélyén.
Nem játékból, nem szokás szerint,
Hanem úgy, hogy a lelkem is megpihen itt.

Voltak már szavak, ígéretek,
És mind mögött üres tekintetek.
Mosoly, mi csak dísz volt az arcon,
És én újra hittem, - bíztam vakon.

Adtam magam, egész, tiszta szívvel,
De senki sem látott igaz tekintettel.
Volt, ki szeretett szépen szavakban,
De nem maradt ott, fájó bajomban.

Már nem álmodom nagy csodákról,
Sem forró nyarakról, sem virágos tavaszról.
Csak egy öleléről, hol nem kell kételkednem,
Egy szempárról, mi tükrözi a lelkem.

Ez a vágyam, nem nagy, nem is új,
Egy társ, ki a szívében hozzám simul.
Ha jönne még, ki tisztán szeretne,
Megmutatná, mit jelent az: egyszer, de örökre.

Siófok, 2025. május 15. - Gránicz Éva -

...

(Septolet!)
Összetalálkoztunk,
Nem ocsúdtunk,
Végül csalódtunk…

Bálint nap is hatott,
Szerelmünk virágzott.
Világlott,
Lassan elmúlott.

(Senrjon)
Tán’ tévútra kerültünk
És megoldást, messze kerültünk.
Gyönyörű… múlott!

(3 soros zárttükrös)
Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett,
Sokszor biztosítottalak, hogy bírod a szerelmemet…
Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett.

Te voltál a közös cselekedet,
Én vagyok már nekünk emlékezet…
Te voltál a közös cselekedet.

Pedig én emlékszem, hogy szép napokat éltünk meg,
Az a fránya sors ellenünk volt, nem könyörült meg.
Mikor szemedbe néztem lelkem szárnyalt élvezettel, sőt repdesett,
Ezt szerettem volna folyton átélni, de fránya, ilyt' nem engedett…

Mosolyod még ma is az íriszemen táncol,
De már nem vagy, hanem mentél... már távol, máshol...
Eltávolodtál, szerelmünk igazságától.

Pedig lehettem volna csak a Te poétád,
Versben írhattam volna meg neked tirádát.
A fránya úttalan útra kényszerített minket…
A fránya, végső magányba kényszerített minket!

(3 soros zárttükrös)
Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok,
Szerelmünk elmúlt, rád szeretettel emlékezni fogok…
Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok.
*
(Senrjon)
Kapcsolat belém égett,
Szívembe örökre benne laksz!
Sorsom, ezt írta…

Vecsés, 2019. február 8. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.

...