Szemem, szemeddel,
Szembe nézett.
Mosolyod arcomra szegezted.
Sétálgattunk,kéz a kézben,
A pillanatot lested.
Átölelt a nyári éj,
Minden boldog perce,
Te voltál,és te leszel
A perc, óra, és évek.

...

Messze fújt, túl messze,
Az élet t?led.
De minden gondolatomba,
Minden mondatomba,
Minden egyes szavaimban,
Ott vagy, elrejt?zve.
Hiányzol, talán néha,
Talán csak a világ,
Vagy a sors ily kegyetlen.
Kedvesen mosolygok,
Csak a napfelkeltét várom,
De hiányod, akkor sem feledem.

...

Több vagy mint h?ség,
Csábító szenvedély.
Két szemed tüze,
Testemen végig ég.
Több vagy nekem,
Mint e világ vagyona.
Szerelmem lángja,
Szívemnek mosolya.
És több vagy mint egy érzés,
Egy egyszer? szeretlek.
Többet érsz minden gyémántnál,
Mert te vagy az életem.

...

Elszeretném mondani mennyire szeretlek,
de fogalmam sincs hogyan kezdjek bele.
Talán el kéne mondanom neked,
mennyire boldog vagyok melletted.
Ha veled vagyok minden más,
hogy valaha elhagynálak? Kizárt!
Melletted a gondjaim elszállnak,
és nincs többé se bú se bánat.
A szomorúság helyére öröm lép,
kérlek légy az enyém örökké.
Imádom, ahogyan rám mosolyogsz,
ahogy nézel mindig zavarba hozol.
Nem vagyok a szavak embere,
de abban biztos vagyok hogy szeretlek.
Napról-napra er?södik ez az érzés,
ha elveszítenélek abba tönkremennék.
Ha este lehunyom szemem,
minden pillanatban bízom benne,
hogy ha úja kinyitom ?ket,
még mindig mellettem leszel.
Már egy ideje biztos vagyok benne,
hogy te vagy az az egyetlen,
akivel letudnám élni az egész életemet.
Nem tudom elégszer elmondani neked,
hogy te vagy a legcsodálatosabb ember.
SZERETLEK!!!

/saját/

...

Elszáll az éj, mint vándor madár,
J? a hajnal, s vele a boldogság.
Kelteget fel a napsugár
Maradjon így, legyen mindig nyár.

Delet kopogtat az ablakon át,
S bevilágítja az egész szobát.
Végig néz fáradt arcomon,
Felnevet, s szívembe mosolyt lop.

Simítja lágyan két karom,
Nyugalmatlanság már nem ostoroz.
Kett?t arrébb lép, táncba hív,
Közben sokszor szemembe tekint.

Szememen keresztül lelkembe néz,
Felkapcsolja legbelül a reményt.
Békésség száll a házra miatta,
Süss, melegíts még napocska.

Múlik az id?, fénye máshová halad,
Ereje gyengül, ölébe nem kap.
J? az éj, s levél hullik már
Elszáll a nyár, s vele a boldogság.

...

Minden ízed, mosoly-képed
nesztelen lopódzott belém...
el?veszlek, dédelgetlek,
nélküled-id?m peremén.

Szívem íve, hozzád hajlik,
ahogy sóhajunk összeér,
vágyódásod ide hallik,
és titkon válasz-neszt remél...

...