Húsvétkor…

Itt a húsvét, megjöttem, nekem ez a mai napom,
Hoztam a jó szagomat, ez lesz nekem a címlapom.
Látom a sok lány és asszony izgul, nagyon várva,
Hogy a címlapomra kerüljön, talán még máma.

Hah, látom a nagyi beteg, de a szeme csillog,
De nyugalom a kezemben a szag mindjárt villog!
A nőneműek úgy járnak, hogy meg fogom őket locsolni,
Aki meg most elmenekül, az bizony jól ki fog maradni.

Szóval, a faluvégi friss-fű réten jöttem át,
Hölgyek, gyorsan levetni azt a védő otthonkát!
Én most itt pőre nyakakat szeretnék locsolni!
Most akkor hagyják vagy nem? Szabad-e itt locsolni?

Vecsés, 2016. április 1. - Kustra Ferenc József

...

Ahogy közeledett a húsvét, a mi nyuszink nyűgös lett.
Persze jogos is, mert neki meg a munka közeledett.

A nyulam-bulam, már húsvét este eltűnt,
Csak hagyott egy kis cédulát, ami feltűnt,
Mert az ajtóra szögezte, hogy elment a melóba,
Ha reggelre télutó lenne, keressük a hóba…

Hogy a macska rúgja meg ezt a húsvétot
Mi aztán most várhatjuk az ajándékot…
Mi hogyan kapjuk meg, ha saját nyulunk éppen máshol kézbesít!
Meló fontos! Ránk, meg akik etetjük, nem is gondolt egy kicsit?

Reggel én jó korán felkeltem ideges éjszaka után…
Nyúl a ketrecben elnyúlva... a fárasztó éjszaka után,
És látom, beste, teremtette, kirakta az ajándékokat,
Az udvaron fészkekbe, nem elfeledve el a háziakat.

Szabad-e hát történetem után, lányok-asszonyok
Elővennem a szagos vizem, mert most locsolkodok…
Mosolyogtok ti, majd tőle télen is és nyáron...
Ha ügyes voltam, kérem én a piros tojásom…

Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc József

...

Vágyakozás…

Emberek! Már pediglen
Legyen már egy párom íziben!
Jöjjön estére!

Ember! Lelked szava száll,
Párod eljön, kitartó legyél!
Holnap átölel!

Emberek! Szerető pár
Minden vágyam! Kérem a jussom!
Ah! Még nincsen itt!

Ember! Szíve kitárva,
Cirógasd meg amikor belép!
Érted sóvárog!

Emberek! Kell valaki!
Nem nagy kívánság… nem teljesül?
Én most szeretném…

Ember! Megkaptad jussod!
Elhagyni eszedbe se jusson!
Most már a tiéd.

Gyál, 2025, április 4. – Siófok, 2025, április 7. -Kustra Ferenc József- Írtuk, anaforás senrjon versformában. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva meg a párosokat!

...

(LIMERIK csokor)
Én biz’ úgy szeretlek még, Margó!
Emlékszel, kirúgtál… Ez volt jó?
De nem feledhetlek,
Úgy csinálva élek…
Adnék egy nagy ágyat, ha az jó.

Ne hidd, hogy szívem még érted fáj!
A múlt csak egy régi, színes báj.
Az emlékek szállnak,
Vissza sosem járnak.
Ágyad egyedül tiéd... nem fáj.

Semmit nem tettem, Te ellened,
De utat szakítottad… élted?
Sorsban együtt veled,
Tetted… az eleged.
Te voltál mindenem, átélted?

Én nem akartam így... de féltél.
Élet sodort, mentem – nem jöttél.
Vártalak sokáig,
Nem jött válasz máig.
Elfogyott a remény, s Te néztél.

Idő torzít, eb tovább ugat…
Sors olyan, hogy nem mutat utat…
Vágyam tovább pezseg,
Hevem, még hentereg…
Boldoggá tennélek, az… utad!

Őrülten… szerettelek, kérlek!
Messze sodortak hideg éjek.
Távol vagy, én vártam,
De elhalt a vágyam...
Most is fáj... valahogy túl élek.

Vecsés, 2022. november 22. – Siófok, 2025. március 29. -Kustra Ferenc József– írtuk; romantikus LIMERIK csokorban - a páratlanokat én. [Joachim Ringelnatz (1883–1934) ’Én úgy szeretlek már’ c. verse, kétszerzős átirataként. Fordította: Mucsi Antal-Tóni műfordító] A párosok; szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.

...

Giling-galang... bim-bam…
Szinte cseng a lélekharang.
Bim-bam… giling-galang...

Ki húzza kötelet?
Minek? Lélek nem ad jelet,
Végleg üresedett...?

Lélekharang most már
Örökre halk, néma marad...
Csendes lélekharang…

Vecsés, 2016. április 3. – Kustra Ferenc – HIAQ –ban írt; Stummer László, „Lélekharang” c. műve átirata a szerző engedélyével.

...

Hétköznapi pszichés meditáció… mert a háborút sokak, még bankkölcsönből is támogatnák…

Az idő elszáll
Elrohannak napok is.
Holnapok sorban…

Tavasz után nyár,
Jön-megy költöző madár.
Holnapok sorban…

Jövő nem ismert.
Ki tudja mit hoz zsákban.
Holnapok sorban…

Most nincs javulás,
Szomszéd háború folyik.
Holnapok sorban…

Háború tovább
Folyik… sok a pénzéhes.
Holnapok sorban…

Ígéret bőven,
Halottaknak... könnyei.
Holnapok sorban…

Reményük semmi,
Jövőben tán’ semmi nincs.
Holnapok sorban…

Alig van tán’ nem
Korrupt vezető… szerte.
Holnapok sorban…

Megbízható csak…
Biblia… ki tartja be?
Holnapok sorban…

Háború marad…
Vagy, lesz élet… békébe?
Holnapok sorban…

Gyál, 2025. január 28. -Kustra Ferenc József- íródott: Félhaiku láncban. A gazdag, de nyerészkedő kapitalistákat, csak a háborús helyzet élteti. A halottaknak nem osztottak kártyát… A halál a kaszálásban nem fárad…

...