Néha nem értem az életet,
Miért hiteget, aztán elvetet,
Miért hagyja, hogy találkozzunk,
Aztán miért engedi, hogy eltávolodjunk.
Elegem van abból, hogy mindig tovább kell lépnem.
Mostantól, jöhet, bárki nem érdekel engem,
Nem fogom tovább a jó kislányt játszani.
Innent?l csak az életet fogom kihasználni.
Egyszer talán te is rájössz, mit veszítettél,
De lehet?séged megvolt arra, hogy viszont szeressél.

...

Elmentél messze távol t?lem,
Arcodat keresem a messzeségben,
Szeretném a szádat ezerszer csókolni,
Szeretnélek Téged nagyon Szeretni.
Ahogyan beszéltél nagyon fájt nekem,
Másnak hittelek, de te elhagytál engem.
De most már belátom feleslegesen szenvedtem,
Csak egy fiú voltál, akit valaha szerettem.

...

Most múlik, most szótalan
fájdalmas csendben, most pontosan
Elmuló, haldokló szavak
még belém hasítanak.

Engedem, had áradjon szét mérge
szilánkos lelkemen
Had ölje meg minden apró,
könny? reményemet

Had öltözze fel a feledés
köntösét,
Had hordja szét a szél, minden
szúró porszemét.

Most múlik, s Te engeded hogy szenvedjek,
még kicsit tomboljon pusztítson,
még érezzem,
Mert most múlik...most...ebben a pillanatban.

...

Te öröm, vigasz, lángoló szerelem.
Te éltet? fény, remény kellesz nekem.
Múltam várakozás,
Jelenem vágyakozás.
Tiszta lelkem h?ségét csak Neked ?rzöm,
Érted van most a minden, jelenem s jöv?m.

...

Kinézek az ablakon s látom a holdat, ragyogni érzem a könnycseppet végig folyni arcomon, ha most itt lennél, s megkérdeznéd mi a bajom azt felelném: hiányzol nagyon!

...

mikor el?ször megláttalak rögtön tudtam h szeretlek!! azóta is folyton rád gondolok... mikor megláttam valahol a neved a szívem hevesebben dobogott mint azel?tt valaha!! és most h már egymásé vagyunk rájöttem h te vagy az akit valaha nagyon szerettem és kit soha ebben az életben el nem feledek!!! szeretlek szivem!!:)

...