Vágyak nélkül, múlik el az élet,
szerelemhez nincs már sok remény.
Nem élnek régen már a fények,
kialudtak szerelmünk egén.

Eszembe jutnak,régi szép emlékek,
látom még,az arcod mosolyát,
Szép ajándék,volt az akkor nékem,
olyan volt mind,egy szerelmes varázs.

Hazugság volt,most már Én is érzem,
becsaptad a szerelmes szívem.
Az volt nekem egyedüli vétkem,
azt hittem,hogy itt a szerelem.

Engem te soha nem szerettél,
volt neked más,kedvesebb barát.
Másnak mondtad,szeretlek téged,
eldobtál,mint egy rongybabát.

...

Kész vagyok meghalni, kérdés csak az mikor
Most életem tavaszán, vagy ha eljön az aggkor
Nélküled az életem csak kín, lakhatatlan a világ
A legszebb mez? is csak csupa k? és elhalt virág

Megfojtott álmokkal van kirakva sorsom rögös útja
Míg élek nem fogy ki irántad érzett szerelmem kútja
Küzdelmes napok várnak rám, hiányod szinte éget
Álmomban csak Te vagy, mely soha nem ér véget

Érzem illatod, de nem látlak sehol Te gyönyör? n?
Ahol régen élt a természet ott ma már csak gaz n?
Nélküled nem vagyok egész, Te vagy, ki éltet még
Az életben nálad értékesebb kincset nem is kérhetnék

Félek a holnaptól, mert talán utoljára látom arcod
Meghal lelkem, mert már nem bírja a fájó kudarcot
Így vele halok én is, már fáj, hogy nincs visszaút többé
El?tte még végignéznem miként válik a Remény köddé

...

A szív tehetetlennek érzi magát,
Ha érte másik kett? harcba vág.
Tehetetlennek érzi akkor is magát,
Ha reá egy id?ben kett? vár.
Két szív közt nem választhat,
Hisz tudja az egyik boldogtalan marad.
?si ellen fele a szívnek az ész,
Döntési lehet?séget most ? kér.
De a szív iszonyúan makacs,
S minden lehet?séget megtagad.
Nem bír választani a szív,
Hisz mindkett?t igazán szereti.
Nem bírja tovább a fájdalmat,
S a szív fájdalmában meghasadt

...

H?vös es?s éjszakán,
A zúgolódó Tisza partján,
Szomorú kislány álldogál.
Szomorú leány kezében egy rózsaszál,
S némán zokogva egy fiút vár.
Tudja hiába van itt és vár,
Az ? szerelme többé nem jön már.
Elragadta szerelmét a Vén Tisza,
S többé nem is adja ?t vissza.
Szomorú kislány kezében egy rózsát szorongat,
Felkiált most már hangosan zokogva:
-Ostoba halál, Vén Tisza!
Adjátok nekem ?t vissza!
Válaszként a Tisza még jobban morajlik,
S föl-föl csapnak mérges habjai.
Szomorú kislány kezében a rózsával
Elt?nt a Tisza habjában.

...

Hiányoznál


Hiányoznál, ha nem volnál,
A Szüleidet ily gyakran nem látnám,
A Szüleidet, kik Téged szívb?l
Oly nagyon, nagyon szeretnek.

A szeretettel nincsenek egyedül,
Papád, Mamád együtt érez velük.
Miel?tt születtél már vártam a napot,
Hogy fiú, vagy lány unokát kapok.

De boldogság öntötte el a szívemet,
Mikor megtudtam gyönyör? nevedet
Boglárka, - mert ez a Te neved --
Alig vártam, hogy mondhassam Neked

Oly rossz nekem, ha nem vagy velem,
Nem foghatom azt az édes kis kezed.
Ahogy telnek a napok, a hetek,
Látom mindig szebb, és okosabb leszel.

Azt kívánom, ha majd igazán nagy leszel,
Akkor is legyen nagyon boldog az életed.
Mert most boldogságban nincs hiány,
Ezért hidd el, hiányoznál, ha nem volnál.

...

Titkok börtönébe zárva élem az életem
Kínzó érzések acélos bilincse fogva tart
Vágyódom a nyugalom csendes tengerére
Hánykolódó sajkám most éppen merre tart?

Szemem a végtelen szürke semmibe réved
Lelkem békéjét vajon hol, merre lelhetem?
Mondd mért küldött Isten az utamba téged
Átok, vagy mézíz? áldás vagy te énnekem?

Rám borul a sötét éj vasmarkú csendje
Hagyom, hogy födje be vívódó lelkemet
Kába álomba húz a messzi végetlenje
Egekre szárnyalni nekem már nem lehet

Szárnyam összetörtem véres küzdelemben
Harcot vívtam ellened-érted szüntelen
És te nem is sejted mi zajlik szívemben
Hogy nem szeretni téged többé már képtelen

Omlok, fáradok, már er?m a végére jár
Mit sem ér a harc, az ádáz, d?re küzdelem
Rád még új hajnal, fényes ragyogó napja vár
Repülj a széllel messze, nem bánom, engedem?

...