Csak röviden, tömören…

Életre ítéltetett szegény,
Rejtély vagyok bizony magam is…
Mért vagyok ezen a földtekén,
Mely hitvány, végtelenül hamis?

Tűrj csak, embernek fia,
Lesz kínod még épp elég;
Küzdj csak, embernek fia,
Míg majd megérkezik Vég...

Vecsés, 2021. december 25. – Kustra Ferenc József - Íródott; MARIE VON EBNER-ESCHENBACH: Summázat az életről c. verse átirataként.

...

A holdvilág szép!
Nem enged messze látni…
Élet vaksága.
*
Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék…
Eredménytelen nap. Bánatos esték,
Teszik rá a koronát a sikertelenségre.
Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye.
*
Életutam fogy,
Múlt szele vihart kavar…
Életből… múltba.

Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban…

...

Szélvihar
Tépi bokrokat.
Gallytörés.
*
Vihar ver
Le levelekből.
Avar nő!
*
Ül vihar
A háztetőkön.
Le-lecsap.
*
Tombol és
Lélekből teszi.
Cserép száll.
*
Langymeleg
Szellő lengedez.
Szoknyát föl...
*
Langymeleg
Már a levegő.
Élvezet!

Vecsés, 2020. április 8. – Kustra Ferenc József - íródott: HIQ versformában, amit én fejlesztettem ki. A haiku vagy senrjú eszmeisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3

...

Napraforgó
Virágba borult,
Köpködni jó!

Olaja finom,
Felhasználni ésszerű.
Lehetőség sok, célszerű…
Én iszom.

Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott: septoletben.

...

Esti csönd vágtat dübörögve,
Ciripel a szomszéd tücske.
Békesség, csend honol a tájon,
Oly szép, nem kéne, hogy fájjon.

Esti Békesség és nyugalom,
Ez az egész napi vágyom.
Napi munka után pihenés,
Családi körben melegedés.

Magány érzése járja szívem,
Ez lenne az össze kincsem?
Nem igaz, csak elméláztam?
Esti csöndben rosszul láttam?

Budapest, 1997. június 16. – Kustra Ferenc József

...

A homály földereng a párásodó szemem előtt,
Így nem látom, mit válasszak régi emlékek között…
Vajon a remény él tovább, hosszan és jó bőszen?
Mit is reménykedek, fehéredő hajjal, őszen?

Sírnom kell, hogy rég' elvesztettelek benneteket,
Pedig emlékszem, nagyon szerettem lelketeket…
Most meg… jó régen itt laktok fakult sírkő alatt,
Én, látogatlak benneteket, bár idő haladt.

Itt vagyok a sírkertetekben, rendszeresen eljövők,
Veletek kapcsolatban én, minden -múlt- rosszat ellökök.
Minek emlékezzek a rosszra, ne féljetek... eljövök.

Nézem, a temető fölött is délcegen tarol a napfény,
A sírkövetekről, meg mi visszaverődik az ellenfény.
Épp, hogy látszik még, kőbe belevésett nevetek,
De én tudom melyikben laktok… húz a lelketek.

Még élek veletek a mindennapok emlékében,
És ez kavarog bennem, a mindennapok létében.
Tartják bennem lelket mindennapok szenvedésében.

Ma is körbejártam a fakult sírkövek között,
Letettem virágokat és használtam kötözőt…
Hazamegyek, mert a felhők rám-, meghozzák esőt…

Vecsés, 2017. január 3. – Kustra Ferenc József

...