Elfordultál

Szemét dolgot mondtál, még rosszabbat tettél,
És tudom éveken át rajtam csak nevettél.
Nem érdekelt álmom, nem érdekelt vágyam.
Hideg volt a szíved, mint nekem most az ágyam.
Nem láttál szépnek, nem láttál jónak,
Bár inkább mentem volna, neki a folyónak.
Mit tehettem volna? elfordultál t?lem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, er?tlen!

Megsirattál hányszor? csak folyt a könnyem
És nem értettem: elhagytál? ilyen könnyen?
Álmom összetörted, lelkem megtapostad.
Csak én lehetek hibás, te kezeid mostad.
Tönkre tettél mindent, mindent elrontottál.
Mosolyogtál ugyan, de nekem csak hazudtál.
Mit tehettem volna? elfordultál t?lem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, er?tlen!

Nincs több vágyam, nem maradt már álmom
Nem érdekel az sem, ha egyedül kell hálnom.
Mindenemet adtam, de neked nem volt elég.
Csak húztad a szádat, ha szívem tártam feléd.
Neked olyan kellett, amilyen én nem lehetek.
És mit kaptam havonta? kussolok vagy mehetek!
Mit tehettem volna? elfordultál t?lem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, er?tlen!

Azt gondolom, most már nincs értelme élnem
Minek álmodjak, ha nincs mit remélnem.
Sokat szenvedtem, mára semmim nincsen.
Elhagyott a remény, mert te voltál a kincsem!
Fekszem, kelek, pár évet még vegetálok.
De ha eljön a nap a temet?ig meg sem állok!
Mit tehettem volna? elfordultál t?lem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, er?tlen!

Tudom, hogy megbántad és talán el is hiszem
Mégsem tudok túllépni egy csomó mindenen.
Fáj minden seb, mit rajtam ejtettél
A sok hazugság, amivel etettél
Nem tudok változni, nem tudok más lenni,
Nem tudlak feledni vagy kevésbé szeretni!
De mit tehetek most már? hisz elfordultál t?lem,
Magányos maradtam, gyenge és er?tlen!

...

Sötét rémséges verem, a neve: szerelem.
A fájdalom, s kárhozat helye ez, hova az kerül ki szeret.

De jaj, ha a halandó magát Venuszt szereti.
A kárhozat sokszoros, a szenvedés emberfeletti.

A fájdalom elviselhetetlen, ám Venusz engesztelhetetlen.
...lej? hozzám az Alvilágba, a kérlelhetetlen.

Odalép Hádészhoz, kezében testem hamuja.
Pokol lesz az egész, létrejön a szent liga.

Hádész a gonosz, kerékbetör monoton.
Bár halandó vagyok, de bírom, konokon.

Míg csontjaim törnek, Venuszra gondolok.
Szerelmem örök, nem tágítok.

A pokol bugyrában is, gyönyör? testét kívánom.
Örökkön-örökké, csak ?t várom.

Ixion lett cinkosom, Sziszüphosz barátom,
Tantalosz sorstársam,...vállvetve szenvedünk az örökkévalóságban.

...

Feküdtünk az ágyban, szenvedéllyel szeretkeztünk.
Együtt, a félhomályban, ahogy még senki el?ttünk.

Megcsókoltam a nyakát, melynek íze akár a méz.
Megcsókoltam az állát, ? mélyen a szemembe néz.

Metsz? kék tekintetével, úgy tekint felém.
Hihetetlen szenvedéllyel, végre az enyém.

Gyönyör? teste, egybeolvad az enyémmel.
Örökkön-örökké, kéjes szenvedéllyel.

Gömbölyded keblein, pihennek sz?ke fürtjei.
Negédes ajkain, Bacchus sz?l?erdei.

Vérvörös húsos ajkai, forrón izzanak a számon.
Vele szeretkezni, maga a megvalósult álom.

Hosszú feszes combjaival, köbeöleli a csíp?m.
Gyengéd kecses kezeivel, megölel félt?n.

Mélyen a szemebe néz, egyszer csak megremeg.
Hirtelen felnyög, s érzem ELMEGY.

Enyém lett hát végre, teljesült a sorsom.
Minden áldozat megérte, ?t szeretni isteni irgalom.

Megpihen rajtam, hosszú haja az arcomba ér.
Kábult voltam, hirtelen minden véget ér.

Nem akarok menni, mert ?vele csodálatos,
De érdemes volt várni, mindez oly varázslatos.

Itt kell hagynom számomra mindennek vége.
Jön az alkony, szememen a Révész bére.

...

Magányos és gyenge voltam,
álmaimban vágyakoztam.
Szinte a semmib?l kerültél el?,
s testem ismét átjárta az er?.

Már nem volt mi bánt,
Hisz megtaláltam a lányt.
Igen téged Kedvesem,
Ki nem vagy más, mint az életem.

Hozzád bemászok én az ablakon,
egy hideg téli hajnalon,
Csókjaimmal felébresztve,
a füledbe súgom,
Szeretlek nagyon!

Álmaimban téged látlak,
Az életben én meg nem bántalak.
Csendben fekszünk a paplanon,
S ajkad csattan az ajkamon.

...

Az magány elborít teljesen! A sötét szoba börtönében csak egy dolog tart életben! Egy név, amit kimondva leomlanának a falak és kiterjesztve szárnyaimat el tudnék repülni hozzá! Majd felkapnám, magamhoz szorítanám, és a fülébe súgnám, hogy szeretem, és nem engedem el többé soha többé! De sajnos szárnyaim nincsenek, repülni nem tudok! Csak a sötét szoba a név és az érzés maradt, meg amit iránta érzek! És az pedig az, hogy szeretlek!

...

Drága Egyetlen Szerelmemnek!

Felcsendül a szerelem dala
és én oly boldog lettem mint még soha
Megtaláltam életem értelmét benned
aki megdobogtatta a szívem bennem
És akármilyen bolond is legyek
csak te kellesz nekem, szerelmem!

Mikor az égre tekintesz s a szemed könnyes
Egy kívánságom van : Várj meg és ne csüggedj
Mikor az égre nézel könnyes szemeddel
Egy dolog vigasztaljon
A kezed sohasem engedem el!

Melletted leszek mire az éj leszáll
Oly gyorsan repülök hozzád mint egy sasmadár
Átölellek véd? szárnyaimmal
és óvlak mindent?l, mi neked baj

Ha sötétbe borulna az éjszaka
Tudd, melletted vagyok
Nem hagylak el, nem t?nök el
S mi lényeges a tiéd vagyok mindenemmel!

Csókod nekem olyan mint egy csónak a mennybe
Kerüljek t?led bármilyen messze!

Köszönöm a szép perceket
mit melletted tölthetek s a szívemet
akármikor neked adom, ha kéred!

Én szeretnék emlékezni örökkön örökké
Arra a n?re kit szeretek ?szintén
S szeretném ha: Én a tiéd Te az enyém
Amíg csak világ a világ mindörökké!

...