Versedet olvasva szívem félelemmel és boldogsággal telt meg,

de eldönteni még nem tudom mely érzés az er?sebb.

Te is tudod......

Lopott órák , lopott percek, hogyan lehetnénk így mi eggyek ?

Úgy vágyom rád ahogyan vágy még létezett, nem is értem miért

történik velem mindez?

Nem állhat közénk senki,hiszek már neked,hogy kezdesz ...... lenni.

Neked tudnod kell, hogy én mit érzek,ha a szavaim össze-vissza is

beszélnek.

A szó nem kell hozzá, ha az érzések a szavak helyett is beszélnek,

Mi lesz velünk ?

Csak a sors tudja ahogy kérted ne is beszéljünk err?l soha!

Bízzuk magunkat egymásra s erre az er?s mindent elsöpr? vágyra.

...

Ha szavaidra gondolok, tombolnak a hormonok ,

verset írsz , s tagadod hogy szeretsz, de Én tudom,

hogy az életünk csak egymással lesz kerek.

Miért félsz a szemembe nézni ?

Hisz tudod,hogy \\\" nem harap a bácsi \\\" ,

de ezt már ugye nem kell idézni !!

Megpróbáltalak leveg?nek nézni,

de rájöttem hogy leveg? nélkül nem tudok élni.

Csókod ízét még mindig érzem, mert feledhetetlen minden perc

mit , Veled tölthettem el.

A versemnek minden szava igaz, mert csini vagy s kedvellek, és

éjjel-nappal ölellek.

Puszika !!

...

Ágyamon éjjelente ?t kerestem, akit a lelkem szeret.
Kerestem de nem találtam.
Hadd keljek föl,hadd járjam be a várost,
hadd keressem az utcákon és a tereken,
akit a lelkem szeret.
Ha egyszer megtalállak, megragadlak és el nem engedlek.

?e míg álmodom téged látlak és érezlek,
Úgy érzem betege lettem a szerelemnek.
Éjjelente könnyen ábrándozok,
Mígnem lélegzetet vesz a nappal, és tovat?nnek az álmok.
És tudom hogy én terád hiába vágyok.

Pedig mily szép vagy, rózsám, gyönyör?, szép!
Csillogó hajad kellemes illatát felém hozza a szél.
Érzékien ívelt lágy ajkaid,olyanok mint a drága lépes méz,
melyb?l a férfinak sosem elég!
És csak azt érzem hogy,a mosolyod az mindig örömre derít.

Ahányszor csak melleted elmegyek,
testem minden porcikájával beleremegek.
Add nekem kérlek fényét,a csodaszép szemednek,
ó nem tudom mért,........de nagyon szeretlek.......

Egyfolytában csak rád gondolok én,
és egyre jobban érzem,hogy úgy kellesz nekem,
mint ahogy a testemnek a vér!!!!!
De a legfontosabb az,hogy TE boldog legyél örökké!!!!!

...

Te voltál versem virágzása,
A fájdalmak útja hozzád vezet,
Elapad mosolyom forrása,
Ittam csókodat, verejtékedet.
Egy fuxosért azt mondtad: \" Ég veled! \"
Homlokod holdja már nem enyém.
Míg tébolygok, szakállam megered:
November hava vágtat felém.

Nem kértelek a számadásra,
Kínjaim odván darázslik szemed,
Kancsal vágyad hulljon a sárba,
Fullasszon értem az emlékezet!
Vedd észre versem, ez örök jelet,
Dallá lesz a megcsúfolt remény,
S mert szívünkt?l sorsunk rendeltetett:
November hava vágtat felém.

Mit ér a csók, ha nincs virága?
Az ölelés, ha csupa rémület?
Benned szárad el szívem ága,
Késemb?l kihull minden gy?lölet.
Szerelmed tán csak a pénz, úgy lehet!
S meggörbülhetek dalt zengve én,
Árverezik már rég a lelkedet.
November hava vágtat felém.


Ajánlás:

Vedd szavaimat, mint a kenyeret,
Hadd ropogjanak fogad hegyén!
Mennyei máglyán égnék el veled:
S November hava vágtat felém.

...

Ülj le mellém dallamos esti fény
vágylak mint ölelést síró hang
félhomályba burkolózott remény
nézi lopva, hogy áldozom magam.

Gondolatom untalan falnak szalad
tengerek jéghideg mélye ha bánt
hiszem és vallom az álmom szabad
érintésed nélkül elmém visszaránt.

Felúszom újra ha van éltet? szód
élni taníts meg lobbanékony hit
boldogan sodorna veled a sors
nélküled ölel? magány szorít.

Pillanat játéka igéz? szép szemed
elhagyott párnád fejemnél pihen
mostantól szobánkban ne lássak teret
? tudja kívülem combod íze milyen.

Eldobom messze, csak kín a képzelet
bújtattam tested ha széllel dacolt
nélküled lángra gyúlt szép ígéretek
nem lesznek, épp ezért fáj ami volt.

Ide már testem csak hálni jár haza
poharad rúzsnyoma ?z, és csábít
Ajkadon pihen? gondolatom halad
Szádra az itt maradt csókom áhít.

Én leszek a reggeli pillanatod is
beleszólok halkan füled nyaldosom
telefonod búgása zavaróan hamis
hang nélkül nem jön a várt oltalom.

Megrekedt ágyunkban bársony illatod
kizavar nem hagyva nélküled éjszakám
hajnalok fényében zavartan baktatok
arcodat keresve haragját ontja rám.

Megfagyott otthonunk jégvirág tanyája
vadludak csábítottak repülni délnek
mosolyod itt maradt szívembe bezárva
most naponta dél felé imádkozva élek.

Parázsként kihunyok álmaidból lassan
új tüzek nem gyúlnak a kiégett hamun
terveink, vágyaink soha fel nem adtam
lelkemben örökre itthon látom magunk.

...

Az a tekintet, ahogy nézel rám, meg?rjít,
Mégis a gy?lölet a szemeidb?l sikít.
Mosoly nem jön felém,
Mégis, mikor így nézel rám,
Engem elkap a vágy.
A vágy a csókra a vágy az ölelésre,
De megtorpanok és nem lépek el?re.
Fájdalom lüktet a szívemben, lelkemben
S inkább elfordítom a fejem.
De mindig vissza-visszalesek,
Hogy láthassam újra gyilkos tekinteted.

...