Hamarosan: újra virágszirmokat táncoltat a tavaszi szél,
A nap fénye majd melengeti didergő lelkemet, mi már elkél.
Mikor a kis tücskök egy pitypanggal vígan húzzák húrján nótáját,
Egy padon ülve csendben nézem, ahogy a hajnal kibontja magát.
*
A sok tavaszi felhő esőt hoz, rohanvást ide ér… csak úgy szárnyal a fecske,
Végre újra virágzik a rét, a mező és gyerekkel teli játszó terecske.
Gyengéden hozzám simul, lágyan érint, ölel, arany fényével csendben átkarol,
Tavaszba öltözött kertek illatát hozza, a csodát, mit magához nyalából.
*
Kedvesen néz, majd barátként rám bólint… szirmaival int nekem a nárcisz,
Tél minden itt maradt fagyos éjszakáját a heves, tavaszi szél elvisz...
Dalával éltet... egy sárgarigó vidáman trillázik zöld fű ölében,
Lemosva a világ porát a vétkét, terhét, hogy megtisztulva ébredjen.

Vecsés, 2025. május 21. – Siófok, 2025 május 21. -Kustra Ferenc József- írtuk: Fehér Péter azonos című verse két szerzős átirataként, a szerző engedélyével. Én írtam a páratlan sorokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva pedig a párosokat.

...

Régi időkben az aratás zene volt…

(Bokorrímes)
Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép.
Óh mily’ jó muzsikás, a gép!
*

(leoninus csokor)
Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele.
Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép.
A nép, az Istenadta nép…

Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora.
Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene.
Szépen megértett búzát öntene!

Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar!
Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával.
Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép…
A gép, ez az otromba gép…
*

(3 soros-zárttükrös)
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán,
Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán…
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán.

Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító]

...

A félelemtől reszketve hallgatózom,
Kopog-e lépte felém, jön-e jó sorsom.
A megkönnyebbülés ismert érzésével
Fogadnám, mi azonos a szerencsével.

Én őt eddig a pech álarcában láttam,
Azt meg, hogy majd leveszi, hiába vártam.
Fájdalmam nagy, szinte narkózisban vagyok,
Így azt sem tudom, már élek-e vagy halok.

Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József

...

Reggel lovam zabolom,
S stráfkocsi előtt dolgoztatom…
Széna vacsora.

Reggel zabot kap, mert húzza a terhet, este pihen, illatos szénát eszeget.
*
Este még megpaskolom,
Majd bemegyek, más dolgom nincsen.
Asszony vacsora…

Hálás szívvel megpaskolja, majd bemegy a házba, őt is vacsora várja…

Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek. A senrjonokat én írtam, a leoninusokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam.

...

Reszketve dobog szív, Jolanda.
Reszket, dobban, látlak még cica?
Enyém voltál, léptél,
Mégis, csak elmentél…
Reszketek érted, gyere vissza!

Reszket a szíved? Ó, mily csoda!
Nem leszel az én bajom soha.
Csókoltál, s én hittem,
Aztán csak eltűntem.
Most nyávogsz, mint egy éhes macska.
*
Ah, ha még a szívem rád talál…
Lélek nyugvásom, csak Te volnál...
Enyém voltál, mentél,
Mégis, csak elmentél!
Ugyan, ha megjönnél, Te volnál?

Léleknyugvás? Talán, de kinek?
Múltból él... álmot nem kergetnek.
Szíveddel hadakozz,
Másnál most udvarolsz.
Én meg más valakit keresek.
*
Minden ízemben csak reszketek,
Ízeimmel, csak rád figyelek!
Enyém voltál, mentél,
Mégis, csak megjönnél?
Kitudja mi lesz… én figyelek!

Ízeid? Tán’ másnak elhiszem,
Neked már nem kell semmi ízem.
Hiányzott, hogy féljél,
Most meg csak reméljél.
Figyelj, de már nincs mit viselnem.

Vecsés, 2023. május 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzős rom. LIMERIKBEN, a páratlanokat én írtam. A párosok: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva műve.

...

Magányom csak gyürködik, Nusok...
Lelkem hideg, mint hókupacok.
Pedig voltál csókban,
Meg még hasonlókban!
Misztikus a létem… csak vagyok!

Hogy mindig csak várok, meguntam,
Szavaidból kifogyott a dallam.
Nem voltál már párom,
Csak egy régi árnyom.
Újra szabad lenni, ezt vágytam.
*
Vajh’ mért nem szerettél Nusika?
Nem a harc volt békénk záloga…
Szeretetlenül… el,
De miért mentél el?
Ha tudnám hol vagy, vágy nem mála…

Szerettelek, hidd el, de félve,
Túl sok volt a könnyem estére.
Nem volt már ölelés,
Csak a vád és kevés
Remény, hogy még hiszünk a fénybe.
*
Mentél Te, de vajon jó úton?
Én innen, kapaszkodó… padon.
Ma még jöjjél vissza,
Holnap, nem… ez fura
Hideg szél átfúj lépcsőházon…

Te maradtál, de fájt, én mentem,
A csönd nagy vihart keltett bennem.
Ha most visszahívnál,
S nem csak úgy rám írnál.
Lehet, hogy lenne új esélyem.

Vecsés, 2025. május 28. – Siófok, 2025. május 30. -Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzősként a szakításról. A páratlanokat én írtam LIMERIK- ben. A páros versszakok, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája!

...