Szemébe nézve csillogást látok.
Ő az ki hatással van rám.
Bűszke vagyok arra hogy társa lehettem.
Röpke öt hónapra.
Ő az nő ezen a földön.
Ki ha velem van tudom van jövőm.
Érte élni érdemes.
Ha velem van életem végre boldog lesz.
De most ugyerzi jobb egyedül neki.
Holott tudja ő az egyetlen kiért.
Szívem dobban, hiányzik.
Az a csodás igéző szép párja.
Bűszke voltam én lehetek a párja.
Lelkes sebzett.,sor és sok galád.
Bele tiport fel és inkább eldobja boldogságát.
De én küzdök érte.
Ha szívem utolsót dobban is.
Mert érzéseim irata igazak.
S szeretem imádom csodálom is.
Ő az a nő.
Kinek jelenléte hozta el.
Azt hogy végre tudom van célom.
Cél adott. Mellette jobb ember vagyok.
De ha tudna azt hogy lelkem.
Re ő a gyógyír.
S be látna azt hogy nekem.
Csak ő kell.
Várok rám mert szeretem.
S hűség fontos szempont nekem.
Mert az elsőnap szívem neki adtam.
De nem kérem vissza.
Mert méltóra hogy óvja.
Meg ha azt érzi nem.
De tudom belatja.
Mert e srác ki sorokat írja.
És szereti őt.
Már más nem akar szeretni.
Csak azt a nőt ki jöttevel
Meg mutatta van szívem.
S lelkem bol szólnak sorok neked.
Ha nem te leszel a kedvesem.
Nekem többet senki sem kell.

Te vagy kire várok még ha húsz év múlva is egyedül.
Ülök egy szobában.
Te más mellet leszel.
S nem velem.
Én akkor is tartom.
Magam ahhoz szívem csak a tiéd.
Tudom ezek szavak.
De versem ím meg maradnak.
S elmondjak azt szeretlek.
Mert ha te nem lennél.
A verseim titokban várnak azt hogy írjam őket.
Minden költőnek volt egy múzsája enyém te vagy.
Verseimben velem vagy.
Meg ha most távol vagy.
Szívemben élsz.
S halálom napjáig szeretlek én

...

Öreg testben öreg lélek,
Elmeséli mostan néked.
Hogy kergette szíve vágyát,
Hallgasd meg hát balladáját.

Ifjú délceg gondolt egyet,
Nem telhetnek így a percek,
Órák, hónapok s évek,
Hogy e balga fukar népek,
Nem lelik mi szívet éltet.

Szép szavakat nem hallott már rég,
Bókra s udvarlásra nincs is már igény.
Bántotta lelkét e puszta tény,
Hogy az emberből kihal a szenvedély.

A csók mi régen szerelem pecsétje volt,
Ma játék s tisztasága zord.
Boldogságot tárgy okoz csak,
Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat.

De álj! Hol marad a tiszta lélek!
Példát adok majd ti néktek!
Nem kell ide pénz se gyémánt,
Hogy a lelked szépen széttárd!

Elkezdte hát hosszú útját,
Szétszórta a bókok bókját.
Öntözte az élet fáját,
Szerelemnek violáját.

Tette ő ezt nagyon bátran,
S hogy ember jobbá váljon.
Teltek múltak hosszú évek,
Egyre nőttek a remények.

Példa ím volt: hajolt bókolt,
minden hölgynek kezet csókolt.
Tépett szívet összezavarta,
Szava a lelket simogatta.

De volt ő neki titkon vágya,
Meglegyen az ő mátkája.
Kereste is szüntelen,
Járt poklon s egen.

Korszak ellen fogott kardot,
Hősként vívott lélekharcot.
Ámbránd lelke nem sejthette,
Hogy saját maga lesz a veszte.

Volt közel s távol, határon innen és túl,
E történetre mégis, bús végzet borul.
Kinyílt a szem, hogy e rút században,
Mit ér a szív, ha páratlan.

De a vagyon többet ér másnak,
Minden vágyat el is áshat.
Mivel neki kincse nincsen,
vesztes lett az életringben.


Nem akadt e földön kinek szíve kell,
Így a halál magányosan ragadta el.
Szíve megszakadt......
S a tanulság mi néktek megmaradt,
Egy fecske........... nem csinál nyarat!

...

Nézd a nőt,
Nézd, hogy ki az.
Anya -e, vagy gyermek?
Vagy egy védelmező angyal?
Bizony nem lennél te oly ragyogó fényes.
Ha nem volna a Nő ki védelmez téged.

...

Fiatalok voltunk, mikor járni kezdtünk.
Sok jót s rosszat átvészeltünk.
Sokszor fájt, sokszor volt keserű.
De a mi szerelmünk soha nem enyhült.
Sokszor hibáztam, de te mindíg megbocsátottál.
Nem tudom, megérdemellek-e egyáltalán.
Teltek a napok, a hónapok, az évek.
S a szerelmem feléd mindíg csak újra éled.
Lehet zápor, eső, zivatar.
De én mindíg itt leszek neked bármi baj akad.
Az évek során énis felnőttem hozzád.
És tudom hogy nekem az életben nem kell más.
Ezzel a pár sorral remélem elnyerem tetszésed.
S újra érezhetem szerelmes ölelésed.
Nagyon szeretlek, tudom sokszor mondtam már.
De az én szívem mindíg csak rád vár.
Tudom, hogy ez a pár sor kevés, hogy helyre hozzam minden hibám.
De szeretném ha látnád, hogy egy új ember vár rád.
Egy új ember, akiben talán majd megbízol,
Egy új ember, akinek a szíve csak hozzád szól.
Egy új ember, akinek te vagy a minden.
Egy új ember aki nagyon szeret téged.

...

Életem szerelmére őbenne találtam rá s mikor rám nézett szeme csillogott mint ezer csillag az égen! Szemeivel megbabonázott és szívében egy örök boldogságot látok! Mikor rám nézet s meg fogta kezem a szememből könny csordult s nem tudtam mást mondani csak ennyit szeretlek, ezt is remegő hanggal mert szólni sem tudtam az örömtől melyet ő adott és érzek mai napig bennem! Ha az életemet újra kezdhetném vele kezdeném,hogy kudarc s bánat ne legyen az életembe csak ő akit annyira szeretek! Míg nem voltál nekem az életem romokban hevert de te jöttél és segítettél a pórból várat építeni s ez a vár most egy igazi kincs mely a szívünkhöz nőt s mind a ketten egyaránt ezt akartuk,hogy boldogok legyünk egymás mellett míg élünk! Van egy világ melybe ha be lépünk az csak a miénk mert szeretni csak úgy lehet ha a másikat szereted! Én nagyon boldog vagyok veled s ígérem egy életre itt maradok veled!

...

Nem tudom hogy mióta szeretlek
és mi végre, de szeretlek.
Sajnálom ha sokszor megbántalak,
de tudd, akkor is imádlak.
Telnek a percek, múlnak a napok,
egyre jobban igyekszem,
mégis ugyanott tartok.

Ahogy az ajkad az ajkamhoz ér,
a szívemben érzem te vagy a vég.
Te vagy kire mindig vártam,
ha elhagysz, elveszek a nagy Világban.
Ezért kérlek téged,
maradj velem végleg!

...