Ez a ballagás gyermekkorból az utolsó…

(3 soros leoninusban)
Búcsúéneket hangosan énekelnek, mi tetszik a vendégségnek.
Ölelik a tanárokat, a volt társakat, az eljött rokonokat.
Mindenki öle tele van virággal, méregetik egymást barátsággal.

(septolet)
Már ez ballagás…
Sírás, nevetés…

Fiú és lány végleg elballag,
Készülnek: sápatag!
Kijelölt út?
Életút…
*

Indul felnőttlét,
Lehet még más ballagás…
Ez élet sora!

Vecsés, 2025. április 11. – Kustra Ferenc József – írtam: ballagásra!

...

(3 soros-zárttükrös)
Ha szép a búcsú, az maga a dal…
Szép búcsú olyan, mint egy örök dal…
Ha szép a búcsú, az maga a dal.
*
(leoninus)
Sokatoknak tizennyolc évesen, ez első nagy búcsú lényegében!
Itt már elmúlsz fiatalkorúnak lenni, felnőtt korra kell még várni…
Az huszonnégy évesen jön el, addigra már egyetemet végzed el.

Ez a ballagás, ahol most énekelsz, nem egy művész karc, de kezdődő, hosszú kultúrharc.
Az egyetem, ahová elballagsz, maga a szentély és megy veled barátod Elemér.
Tán’ nem látsz az öledben lévő virágoktól, énekelve búcsúztok az iskolától.
*
(Septolet)
Ballag a vén diák,
Életfirkák,
Életindák,
Diákok jópofák.

Ballagás, végleges elvonulás,
Fiatallét siratás,
Búcsú-sírás…
*
(leoninus)
Innen elmenni komoly szándék, már választottál, el is döntve, akarnék…
Talán utoljára fogjuk a másik vállát, énekeljük búcsúnótát...
*
(Bokorrímes)
Ölnyi virág a szeretetet szimbolizálja,
Szintje és a sokféle színe a szimbolika
Értésének, a búcsúkultúrája a mába…
*
Tanárokkal, társakkal
Holnaptól el is váltok végleg!
Új lét… menjetek.

Társasági életet,
Immár új társakkal élhettek!
Új lét… menjetek.
*
(Bokorrímes)
Még egyszer a dalt énekeljétek, ez már a végső búcsú vége!
Hmm… és nem lehet tudni, kinek lesz hosszú, boldog sőt, sikeres léte…

Vecsés, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában a középiskolai ballagásról.

...

Izuska felnőtt lett… Te aradi kisleány!

Megjött mai nap is,
Új születésnapra akadt.
Veled megélni jó!

Teljenek a napjaid békésen, boldog-vidáman,
Éld meg őket, nagy szeretetben, meg-tán’ nagyon vártan.
Ha véletlenül úgy érzed, egyedül vagy, nincs már senki veled,
Gondold végig… itt a családod, poétás barátok, mind neked.

Kívánom neked, tartson meg sokáig az ég!
Születésnapodon mi jobbat mondhatnék még?
Isten éltessen, óvjon az őrangyalod még!

Ne feledjük az sem, hogy élted megváltozik, léted felnőtté válik!
Meg kell jegyeznem, messze lakunk egymástól, meg a fűtől és a fától.
De poétatársként itt vagyok veled és ha adja sors, fényezem a lelked.

Egy szó, mint száz = Isten bőséggel éltesen,
Élted legyen hosszú, mondjuk bőségesen!
Legyél életedben sikeres, megelégedett,
Életben edzett, meg kedved nehogy legyen szegett!
Ha te is hetvenhat leszel, kérlek emlékezz rám...
Nehogy elvegye kedved, a biz' akkori évszám!

Még egyszer kívánom, hogy
Élted rendben és hosszan folyjon…
Istenem éltesd!

[Isten éltese még kedves édesanyádat is, ki egyedül felnevelt
Belőled nagy-lányt, felnőttet nevelt, pedig tudom sok, vad körülmény perzselt…]

Vecsés, 2024. július 29. – Kustra Ferenc József – írtam: alloiostrofikus versformában, Ghica Izabella Iasmina -poéta-, és szerzőtársam- felnőtté válása {2024. augusztus 3.}, valamint éltetése emlékére!

...

Férfiaknak meg kötelező olvasni!

A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda,
A nő, a báj, ő maga a férfinek a csoda!
Férfiak fáradozzatok,
Nőnek nagyon hódoljatok!

(Septolet)
Férfiak! Kényeztessétek,
Szeressétek,
Meglétét élvezzétek.

Főz, autó-stoppol,
Zoknit stoppol.
Neked család,
Gyerekének mondja; apád!

Szeressed nagyon a nőt,
Tenyereden cipeld őt!
Hagyd a fölös' hajcihőt!

(3 soros-zárttükrös)
Vegyél neki szép új cipőt,
Mutass folyton szerethetőt...
Vegyél neki szép új cipőt.

De, kapjon nyolcadikán virágot,
Ezzel megváltod neki... világot!

Vecsés, 2020. január 10. – Kustra Ferenc József

...

Fény cikázik a fák lombjai között.
Már ősz van, a sok gólya elköltözött.
A medvék téli nyughelyet keresnek,
A vaddisznók még makkért verekszenek.

A pókok meg kövérek, jól megnőttek,
Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek.
Cseresznyefánk levele rozsdásodik,
Sőt, mi több már el is kezdte és hullik.

Minden elmúlás, új élet kezdete,
Mindennek van talán saját gyereke.
Elmúlt a nyár és itt van, megjött az ősz,
Hamar támad a tél… ő itt lesz és bősz.

Vecsés, 1999. szeptember 25. – Kustra Ferenc József

...

Munkát végezve, gondjaimba merültem, ahogy asztalnál, szemben tükörrel ületem…
Ahogy a fejem elbambulva fölkapom, arcképem tűnik föl a síklapon, ezt látom.
Szenvedély és lelki harcod… küzdő térül választották -pont- az arcod.
Minden az arcodon hagyta a jelét, vissza redőllik a képről, de ez nem letét…

Mikor a légváraid összeomlók, hullik a haj és sötétbe borul a homlok.
Lassan megfakul a jövő álma, az ajak mosolya, és persze szem tisztasága.
Dühre, bosszúra emlékeztető, a szemöldökeid között az a jó mély redő…
Látni, hogy szád körül is fájdalmas az a nagy vonás, kezdte gúny, folytatta tagadás.

Lemondás vágyadat, kétséged ölte hited, így töltötted eddigi ifjonc élted.
Csupa csalódás a sorakozó lánca és ezek, mind mint az arcod egy ránca.
Látni… ott vigyorogva bántón torzul feléd… távozz tükörtől… ó már ennyi elég!
De kérdem, amig lábam székbe roskadtatott, tán’ a boldogság, ami nyomokat hagyott?

Vecsés, 2023. október 23. – Kustra Ferenc József- íródott: Weigelsberg Hugó (Ignotikus): (1869 – 1949) „A tükör előtt” c. versének az átirataként, leoninusban.

...