Ifjú, besorozott magyar baka,
Három napja volt a frontvonalba.
Neki még ekkor otthon járt az esze
Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke.

A katona, rettegésben csak folyvást sikított,
Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott…
Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel.
Harci repülők bombázták őket, repesszel.

Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról,
De a küzdelem már folyt, most értesült e szemétdombról.
Karpaszományos őrmester, szeretetből pofonvágta,
És mondta neki, küzdjön, mert a családja hazavárja.

Észhez tért a legény, a köd leszállt a szeméről,
Gyorsacskán lemondott, minden szép és jó eszméről.
Agya gyorsan figyelmeztette, szokjon a vészhez,
Aminek meg nem volt köze a normális észhez.

Küzdött a katona, lőtt, árkot ásott, robbantott,
Kényszerűségből józan-eszet összeroppantott.
Már messze volt a család, a születendő gyerek,
Nem voltak itt mások, csak egymást lövő emberek.

A katona remélt, álmodott a küzdelem szünetében,
Hogy otthon van, s fejét simogatja a neje az ölében.
Tudta jól, hogy ez a küzdelem nem az övé és nem csak ma,
Amit hitt; harcolni, küzdeni kell, ezt kívánja a haza.

Vecsés, 2012. december 22. – Kustra Ferenc József

...

Mondja kérem, kedveském… Gréta,
Mikor lesz már tárgyalós napja!
Egymásról beszélnénk,
Másról is beszélnénk…
Mondja kérem, mért nem akarja?

Velem boldog lehetne Gréta!
Beszéljünk… nő idő távlata.
Vázolnám, amit kell,
Amit tudnia kell….
Kegyeddel, mi boldogok lennénk…

Rövid ám az élet, ó, Gréta!
Kössük össze, van bőven ’cérna’.
Szívemből boldoggá
Lenne, végleg-soká…
Ne kéresse már magát, Gréta!

...

Nem keringőzik vágyad… Terka.
Legalábbis énfelém máma...
Huh… de csak leléptél,
Szó nélkül eltűntél.
Pedig egymásnak voltunk… áldva.

Semmit nem tudok rólad… Terka.
Voltak szebb napjaink, nem máma.
Nem kaptam: búcsú pát!
Elhagytál, mint hazát.
Nem feledve vágylak, még máma.

Itt hagytál fájó szívvel! Terka.
Remeg belsőm, a hiányodba.
Búcsúcsók hová lett?
Én vagyok eszement?
Jól elmentél… hiányzol Terka.

Vecsés, 2021. október 17. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

...

Múltba visszanézőke… sokatmondó oximoronokban

(oximoronos leoninus)
Szembenézek az elmúlt évekkel, az elszalasztott lehetőségekkel…
Végig gondolom, mi mindent mulasztottam, az nem egyezett… mit akartam.
*
Az emlékek is sorban fakulnak, akarom vagy kicsit sem, életben igy tromfolnak.
Gondolom, mily’ elő emlékek maradnának… segítenének lelkem bánatának.
*
Emlékeimből jó, hogy vannak maradandók s ezek mily’ rondán lélekaggasztók,
Szembenézek múltbéli történésekkel s újból harcolok az idegességgel.
**
(Oximoronos senrjú)
Mint börtön éjjel…
Csendes, sötét, szép erdő.
Bagolyhuhogás.
*
Halottak napja,
Elmélyült csend ideje.
Harang boldog! Kong…
*
Bársonyos-hangú
Esővel támad, vihar!
Derűs jégeső!
**
(Bokorrímes)
Ő pár hónapja lett politikus, folyvást -hangoztatja: kormány majd bukik miatta…
Dicsekedve törtetett, mondta, nem veszi föl az EU képviselőséget… agyba…
Ötven évig voltam én bűnügyi nyomozótiszt… kialakult a szakvéleményem:
Ő akar miniszterelnök lenni... mása most fasiszta vezetőnek! Rettegésem!
(Közben képviselő lett, beszédjeiben-mesénkként támogatja... mind népességet,
De „nagy” elődje mozdulatai, mimikája, szóbeszédje: mutat ürességet!)
*
A Lordok háza úgy fog dönteni, hogy a nyolcvanöt éves korhatárt lejjebb viszik,
Ami ezentúl nyolcvan év lesz, hogy ez jó lesz-e, tudni… buta szavazók elhiszik?
*
Tegnapi diplomata ötlet, háborúban kezdjék tizenötnapos tűzszünetet!
Ez se különb elnöknél egy gané… hogy közben föl tudják fegyverezni hadsereget!
**
Kevés az olyan valós hatalombitorló diktátor,
Aki azt szeretetteli uralkodásra használó.
*
Szondi vásárláskor egy százdukátos aranytallérral fizetett,
Mire az eladó megkérdezte ezt tőle: "Jó uram, apród nincs?"
*
Ha egy nő meg akar tanulni vezetni, ne állj az útjába.
Ha mégis odaállsz és elüt, akkor Te leszel a hibása...

Vecsés, 2024. szeptember 27. -Kustra Ferenc József- íródott oximoronokban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

...

Ódon fák tövében pihen a sok sírkereszt,
És így lesz akkor is, ha már itt a vízkereszt…
A novemberi tél előn, viharszárnnyal támad a fagyos szél,
Ó, jaj, mindenkinek, aki nem menekült innen el, mert nem fél…

Bár a bevésett neved, fényként felragyog a márványon,
De az arany lekopott, látom, nehezen olvashatón…
Minden rejtett emlékek, eltemetett mély érzések,
Mind előtörnek, jönnek, gyertyák fájó lánggal égnek…

Csendbe dermedve, halk szavak
Emlékül, csak elénk állnak.
Fittyet hánynak az élő világnak...
Ők velünk, már régen csak játszanak.

Ti ott vagytok, ahonnan nincsen visszaút.
Én itt maradtam, nem látom, hol a kiút!
Nehéz napok, és percek, átadják a bút…

Majd a virágok is száradnak, halnak csendben,
Fehér, fekete lesz az esti szürkületben…
Elszáradt virágok szirmaikat elvesztik.
Járok napestig… földre bánatomat festik…

Sírod felett süvít a hideg őszi szél,
Kérdezném én őt, de mellettem elbeszél...
Azért a szeretet sírodra terül végre,
Vágyódó fohászom, most felköltözött égbe.

A szél, vendégként csak jött, nem is kopogtatott,
Csak egy kicsit hárfázott, enyhített bánatot...
Halottasházból hozott kis tömjénillatot.

Ma van a napja, hogy halottainkra emlékezünk.
Fájó, már elmúlt érzéseket újra csak szenvedünk.
Szívünkben régen elmélyült bánat rejlik
Bús lélekdallamok nekünk újra zengik.

Ölel minket mormolt imák halk zsongása,
Vigasztal a lélekharang halk kongása,
Bánatos láb alatt, rőzse roppanása.

A múlt halkan beszél, én meghallgatom,
Elmeséli énnekem, minden titkom.
Bemutatja életem… vak vágányom…

Mélabúval tölt el a vastag és rőt avar,
Holt lelkek árja, élőknek lelkébe kavar,
Sok ezernyi mécses ici-picike lángja
Reszketve vibrál temető alkonyába,

Leégnek lassan a gyertyák sírok árnyékában,
Töredezett árnyak suhannak az éjszakában,
Eltűnnek a Hold halovány-ezüst sugarában

Vecsés, 2014. november 1. - Kustra Ferenc József

...

Versben és senrjúban…

Elveszett élet,
Élőt, magányra ítélt.
Új jövőkép kell!
*
Tűzből parázs lett,
Parázs meg, hűl hamuvá.
Fahasáb szikra?
*
Felszabadító
Had nincs, ima sem segít.
Elmúlás véges…
*
Ne szégyelld, ha fáj,
Könnyek kikéredzkednek…
Ne kerüld magad!
*
Por-hamu lélek,
Saját betonkriptában…
Csendesült vágyak.
*
Élet, monoton,
Rohanvást elsorvadás.
Tüzek, már kinek?
*
Élet keserű,
Még a jók is elmennek.
Társas magányok.
*
Ég mécsese, bíborral áraszd fényed a földre,
Halottak napja az emlékezésnek ideje…
Terítsd be fényeddel az összes sírhantot,
Nézd a fájdalomtól könnyező sok arcot.
*
Pergő gondolat!
Márványról jön a visszhang…
Válasz már nincsen.
*
Zokogó bús szív,
Kőkemény kilátások…
Jó, már sohse lesz.
*
Remény érzése
Fényt és meleget nem ad…
Hamu is kihűl.
*
Nagyon nagy volt szegénykémben az élni- akarás-szenvedély,
Letaglózta, elvitte a halál… mélye, mélységesen mély.
Mi maradtunk, de élet, nekünk is, nagyon csúszós meredély…
*
Lépteknek nyoma
Van avarban. Szétfújva.
Gyertyafény ragyog.
*
Ünnep, jövőre,
Hogy ismét ideülünk.
Ha még lesz élet!

Vecsés, 2014. október 7. - Kustra Ferenc József

...