Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Szeretlek örökké!
Fiatalok voltunk, mikor járni kezdtünk.
Sok jót s rosszat átvészeltünk.
Sokszor fájt, sokszor volt keserű.
De a mi szerelmünk soha nem enyhült.
Sokszor hibáztam, de te mindíg megbocsátottál.
Nem tudom, megérdemellek-e egyáltalán.
Teltek a napok, a hónapok, az évek.
S a szerelmem feléd mindíg csak újra éled.
Lehet zápor, eső, zivatar.
De én mindíg itt leszek neked bármi baj akad.
Az évek során énis felnőttem hozzád.
És tudom hogy nekem az életben nem kell más.
Ezzel a pár sorral remélem elnyerem tetszésed.
S újra érezhetem szerelmes ölelésed.
Nagyon szeretlek, tudom sokszor mondtam már.
De az én szívem mindíg csak rád vár.
Tudom, hogy ez a pár sor kevés, hogy helyre hozzam minden hibám.
De szeretném ha látnád, hogy egy új ember vár rád.
Egy új ember, akiben talán majd megbízol,
Egy új ember, akinek a szíve csak hozzád szól.
Egy új ember, akinek te vagy a minden.
Egy új ember aki nagyon szeret téged.





...
saját vers
Mikor fáradtan


...magáévá tesz a magányos,
kietlen álom, a hideg, üres
ágyon, ne a darabokra szaggató
napokra gondolj vissza, repülj?
repülj a nyárba , mikor
oly sok év után, kábultan,
értetlenül - szinte bután,
zuhantál egy kedves
randevúba...
ezer sugárral ünnepelt a nap,
de nem perzselt, nem égetett,
langyos, kedves szellő is érte
arcodat, meglobbantotta
ingedet...
nem tudtad mi ez, csak érezted,
valami nagyon furcsa jóság
bebugyolálja tested, nem is
értetted, nem tudtad, mire
véljed...
s a buja rengeteg kedves, szűk
ösvényén átöleltél, majdnem
kettétörtem és megismételted
a csókot, a legelsőt, mit én fogadtam
olyan meglepetten?
utóbb beszéltél róla, akkor
tudtad meg, tisztán, élesen,
hogy "én őt szeretem, istenem,
mennyire szeretem!"...
ámultál, mint a kisgyerek,
mikor az angyal csenget,
karácsony este...
kitárul az ajtó, teljesen,
s káprázik a csillogó
csodától olyan édesen,
hogy eláll a szó...

öleltelek, illatodba mélyen
belefúrtam magam, hogy
legalább ezt el ne veszítsem,
istenem, már akkor hogy
tudta a szívem...
pedig te akkor még reméltél,
tervet készítettél, s valami
módon magadénak tudtál,
teljes biztonsággal
engemet...

aztán jöttek a kínkeservek,
félreértések és bánatok, mint
malomban megadón a búza,
őrlődtem, lázadoztam, hittem,
nem adhatod fel ennyire könnyen,
s amiért feladod...
ma már elment tőlünk a nyár,
a szerelem még tombol és éget,
de nyomunkban egy sötét
kísértet, azt mormolva, mint
buddhista imája, egyhangún,
idegesítő, folytonos, csendes
zajjal, hogy ember, ezt feladtad,
gyenge lábon állsz az akarattal,
elfáradtál...
igen, belefáradtál, érzem, s nem
tudok tenni érted semmit, csak,
mint Magdolna, letörlöm véres
lelkedet, kiölelem belőled a
napi rettenetet, mikor lehet,
s engeded...
illatod ma is varázsos, lényed
előttem tiszta, nincs titok, csak
tudom, hogy nélküled keserves,
veled lenni, állandóan, mégsem
akarok...
így a magányos álom előtt, legalább
jelenjen meg az ösvény, hol csak
kétszer voltunk, csak a testünk
esküdött, nehéz teher akkor is,
ha nem mondatott ki szó...
szeretlek, mint egy beteg
gyereket, lesántult cicát,
mint a soha ? kedvesemet,
szívemben forró széndarabok
parázslanak némán, s ha nagyon
éget,vizet neki...
de fölparázslik újra, s apellálok
az úrra, vegyen el tőlem, mert
úgy szeretni vétek, hogy tudjuk
mindketten, mindkettőnket éget,
csak egy balga "nem lehet" az
akadály...
ha ember kettősen él, bicsaklik
a lelke, fázik és csak egy csöpp
melegre vágyik, ölelésre, szóra,
mindenféle, csillámos csuda jóra,
de azt az ember csak attól az
egytől kaphatja meg...
átok már rajtunk
vágy, szerelem,
szabad szívvel,
szürkén és érdesen,
de biztos talajjal -

így kellene...



...
Szeretet,
Szeretlek
Nem tudom hogy mióta szeretlek
és mi végre, de szeretlek.
Sajnálom ha sokszor megbántalak,
de tudd, akkor is imádlak.
Telnek a percek, múlnak a napok,
egyre jobban igyekszem,
mégis ugyanott tartok.

Ahogy az ajkad az ajkamhoz ér,
a szívemben érzem te vagy a vég.
Te vagy kire mindig vártam,
ha elhagysz, elveszek a nagy Világban.
Ezért kérlek téged,
maradj velem végleg!
...
Boldogság,
Késő bánat
Céltalan lett az életem,
Elvesztettem akit féltettem.
Nem értettem a lényeget:
Imádom az egész énedet.

Nélküled nehezek a napok,
Csak a gyötrelem amit kapok.
Panasz nem hagyhatja el számat,
Ez az élet nyújtotta számla.

Megfizetek minden tettemért,
Amit ellened tettem én,
Amikor nem voltam melletted,
Fejed egyedül tetted le.

Sajnos nem voltam hű társad,
A síromat magamnak megástam.
A fát magam alatt vágtam,
Az egészet megbántam.

A perceket nem becsültem,
Egy szobában egyedül csücsültem.
Azon gondolkoztam pár hétig,
Hogy csinálhattam ezt végig?
...
Elmúlt szerelem, Szakítás,
Emlék...
Szinte már ezer éve,
hogy elmentem a hegyek területére.
Igen, Bükkszentkereszten voltam,
s a barátaimmal szórakoztam.

Akkor jött egy lány,
kinek kiléte számomra talány,
Túrázgattunk a sötétben,
s a lány kicsit sem félve,
törte az utat előre,
előre a rengetegbe.

A lány mögött menvén,
szemem, s lámpám ottmaradt a fenekén.
Majd beszélgetésbe kezdtünk,
sokat incselkedtünk,
S még többet nevettünk.

Ezek a napok megragadtak,
és még élek megmaradnak,
megmaradnak bennem,
S ha rá gondolok, jó lesz a kedvem.
...
Várlak
Ha nem hiszed el hogy szeretlek téged ez a
levél elmeséli neked.
Szomorú szívem boldog ha látlak
Örökké szeretlek mindig vissza várlak
Te voltál az első kit tudtam szeretni
Kit szívemből soha nem fogok feledni
Eszembe jutnak a régi szép napok
Mindig mikor rád gondolok
Van valaki aki téged szeret
Aki téged soha el nem feled
Aki úgy érzi érdemes szenvedni mert
amit tesz,érted teszi
Bárhol is jársz nem vagy egyedül
Egy lány szeret téged végtelenül
Legyen-e levél kedves emlék neked
Mert aki írta nagyon szeret téged.
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó