Céltalan lett az életem,
Elvesztettem akit féltettem.
Nem értettem a lényeget:
Imádom az egész énedet.

Nélküled nehezek a napok,
Csak a gyötrelem amit kapok.
Panasz nem hagyhatja el számat,
Ez az élet nyújtotta számla.

Megfizetek minden tettemért,
Amit ellened tettem én,
Amikor nem voltam melletted,
Fejed egyedül tetted le.

Sajnos nem voltam h? társad,
A síromat magamnak megástam.
A fát magam alatt vágtam,
Az egészet megbántam.

A perceket nem becsültem,
Egy szobában egyedül csücsültem.
Azon gondolkoztam pár hétig,
Hogy csinálhattam ezt végig?

...

Szinte már ezer éve,
hogy elmentem a hegyek területére.
Igen, Bükkszentkereszten voltam,
s a barátaimmal szórakoztam.

Akkor jött egy lány,
kinek kiléte számomra talány,
Túrázgattunk a sötétben,
s a lány kicsit sem félve,
törte az utat el?re,
el?re a rengetegbe.

A lány mögött menvén,
szemem, s lámpám ottmaradt a fenekén.
Majd beszélgetésbe kezdtünk,
sokat incselkedtünk,
S még többet nevettünk.

Ezek a napok megragadtak,
és még élek megmaradnak,
megmaradnak bennem,
S ha rá gondolok, jó lesz a kedvem.

...

Ha nem hiszed el hogy szeretlek téged ez a
levél elmeséli neked.
Szomorú szívem boldog ha látlak
Örökké szeretlek mindig vissza várlak
Te voltál az els? kit tudtam szeretni
Kit szívemb?l soha nem fogok feledni
Eszembe jutnak a régi szép napok
Mindig mikor rád gondolok
Van valaki aki téged szeret
Aki téged soha el nem feled
Aki úgy érzi érdemes szenvedni mert
amit tesz,érted teszi
Bárhol is jársz nem vagy egyedül
Egy lány szeret téged végtelenül
Legyen-e levél kedves emlék neked
Mert aki írta nagyon szeret téged.

...

Hónapok elteltek, hogy azt mondtad nekem,vége!
Elteltek hónapok, hogy nem láttalak Téged!
Azt hittem az id?, gyógyír lesz sebzett szívemnek,
De a sebek csak nem gyógyulnak,még mindig véreznek!
Egyetlen gyógyír, mi szívemet gyógyítja,
Egy-egy levél amit kaphatok még t?led!
Tudom ennél többet nem várhatok t?led,
Mert tudom szíved másnak adtad, Én nem férhetek bele!

A levél mit kapok t?led, kicsit jobbá teszi létemet.
Szívemnek ez gyógyír ezt köszönöm Neked,
Igaz, sokáig nem tart a gyógyír, szívem újra csak vérzik!
Reményem, ami volt hónapokkal ezel?tt,
Hogy még talán enyém lehetsz, úgy mint azel?tt!
De ez a remény elszállt, már nem is remélhetek,
Hogy egyszer megint úgy mint rég egy kicsit az enyém lehess.

...

Egyetlen egy van, kiért a szívem dobog!
Egy férfi, ki oly mesze távol van valahol!
Te vagy az István, kiért a szívem dobog!
Te vagy az a férfi, ki távol vagy valahol.

Perceket, órákat, napokat, heteket,
Az Én szívem, lelkem és testem,
Boldogan, bizalommal hittel kivárja,
Mert a lelkemben mélyén érzem, hogy
Te is ugyan így érzel irántam!

...

Nem is értem miért nélküled élek,
veled sokkal boldogabb volna az élet.
Felejthetetlen szerelmed
mélyen a szívembe zárom
hogy Veled lehessek újra,már nagyon várom.
Telnek a napok múlnak az éjszakák,
hidd el nehéz nélküled de várok Rád!
Várom az ölelésed a csókod a szerelmed
várom azt a napot hogy melletted lehessek.
Éjszakánként könnyes szemmel
imátkozom érted,kérem a jó Istent
adja meg a legszebb álmom
hogy Veled éljek.

...