Hiszed vagy sem… Hannám kedvellek,
Még szeretlek… meg még szeretlek!
Lehet együtt élni?
Boldogságban félni!
Forró csók naponta… szeretlek…

Hiszem bizony... s tudd meg, kedvellek,
Szíved szaván én is merengek.
Lehet együtt élni,
Nem kell már csak félni.
Csókjaidért mindent megteszek.

Pihenjünk együtt az ágyunkban,
Élvezzük, együtt nagy mázlinkban…
Napjaink csókosak,
Szemeid csábosak…
Szemed tükröződne ágyunkban…

Jó veled bújni ágyikóba,
Szívem dobban, mint halk muzsika.
Karodban elcsitul,
Bennem a vágy felgyúl.
Veled élni... ez volna csoda.

Sok csók és benne vagyunk nyárba…
Együtt merülnénk nagy álomba…
Tudom, ez kell neked,
Megélném ezt veled!
Együtt élnénk boldogan… még ma!

Álmokba bújnánk nyár hevével,
Ölelésben remény szelével.
Itt vagyok, csak neked,
Egy a sorsom veled.
Legyünk boldogok… örökléttel.


2023. május 21. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek. A páratlanokat én írtam, a párosokat: Gránicz Éva írta szerző-, és poétatársam.

...

Több éve csak folyik a háború… sokszor, mindenkik is szítják.

(anaforás, 3 soros-zárttükrös: csokor)
Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek,
Uram add, hogy… valahogy háborút lezárják, békét kiépítsenek…
Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek.

(3 soros zártükrös, önrímes)
Most már fölháborító, hogy azért folyik a háború… hogy lophassanak,
Főleg a magas rangúak, akik ebben összefognak, csak hogy lophassanak…
Most már fölháborító, hogy azért folyik a háború… hogy lophassanak.

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belsőrímes, önrímes)
Emberek, mit ti szóltok, így igazak, amit írtam a fekete kosokról.
Emberek, mit ti szóltok, világháború-vész nem múlik kosoktól…
Emberek, mit ti szóltok, így igazak, amit írtam a fekete kosokról.

(egyszeres belsőrímes)
Békepártiak lészen, hogy egyszer alkalomadtán összefogtok?
Emberek, lészen majdan, hogy világot eluralja hozzáállásotok…
Békepártiak lészen, hogy egyszer alkalomadtán összefogtok.

Uram! Osszál, lehetőleg több józan észt, embereknek bölcsességet,
Hogy mindenki el tudja kerülni a jövőben, háborús-halál éveket…
Uram! Osszál, lehetőleg több józan észt, embereknek bölcsességet.

Tudjátok, hogy a két oldalon naponta meghal kb. kétezer katona?
Ez kétezer háborús özvegy és kb., napi négyezer háborús árva…
Tudjátok, hogy a két oldalon naponta meghal kb. kétezer katona?

(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Uram! Vessed be magad, szítsd föl a békét, húzz föl békehidakat!
Uram! Vessed be magad, Állítsd meg, hogy tovább legyen… áldozat…
Uram! Vessed be magad, szítsd föl a békét, húzz föl békehidakat!

(anaforás, kétszeres belső rímes, önrímes)
Tudod-e, hogy napi bontásban a ’férfiak’ zsákokban… nők meg vágynak…
Tudod-e, hogy naponta, négyezer háborús árva keresi apját…rá vágynak…
Tudod-e, hogy napi bontásban a ’férfiak’ zsákokban… nők meg vágynak…

Sajnos, tömegessé, napivá tették az ’állami’-utcai emberrablásokat,
Atyám, te föntről nem veszed észre ezen, halálos atrocitásokat…
Sajnos, tömegessé, napivá tették az ’állami’-utcai emberrablásokat.

Atyám, tudd, óriási embertömegek a már kialakult békevágyók,
Értsd már meg öket, ne sírjanak egymás nyakában együtt lakók…
Atyám, tudd, óriási embertömegek a már kialakult békevágyók.

Vecsés, 2025. augusztus 11. – Kustra Ferenc József- írtam: a szomszédban zajló háború ellen. Olvasni úgy kell, hogy előszőr az 1. sort és 2. -t. Utána 2. -t és a 3. -t, igy lesz meg a mondanivaló veleje

...

Avagy az évszakváltás története…

Nos, bizony a mai nap egy nagy vízválasztó,
De ne tévedjetek, mert még ám nem jön a hó…

Egész életemben a mával ért végül is véget a nyár,
Balatoni fürdéseknek vége, igen hűvös a víz már.

A napocska a teljes gőzzel előre… hajókar állásából visszavesz,
De vajon miért teszi ezt, ő már kapcsolatban van az ősszel? Igy ilyet tesz?
Biz' a, igaz a… hogy naptáram is mutatja, csomagol az ősz és jő.
Mi nékünk tetszik vagy sem, igy lesz ez, mert a mai nap, igaz mérföldkő!

A nyári nappalokat a napocska visszaparancsolja,
Nem csak hűlnek nappalok, de rövidülnek, ez a parancsa…
A növényzetek még szépek, klasszul virulók,
Még a gyepek is szép zöldek, még nem száradók…
A lassan besűrűlő esték naponta csökkentik a meleget,
Ekkor már hosszú ujjút kellene felvegyünk… lég hűvösös lehet!

Ha megjönnek az őszi viharok, akkor a Balaton is haragos lesz,
Mert úgy tűnik, ő sem tudja, hogy majd jövőre, a jövő nyáron, mi-hogy lesz!

Már nemsokára az őszi szél zúg, átvág a kerteken,
Ennek nézünk elébe az elkövetkező hetekben.
Esernyőt szerezz be, mert az őszi eső, akaratos,
És a lecsebbenő vízcseppek… orcáról sminket lemos…

Vecsés, 2025. augusztus 20. -Kustra Ferenc József

...

Leszoktál-e ülni néha gondolkodni?
Melyik az igaz út, melyiken indulni?
Tudod-e két út van és középút nincsen?
Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen?

Nem félek egyedül, de forog még az agy,
Ez biz’ nem számítógép, le nem fagy.
Naponként hányszor hajtod le a fejed?
Istennek hányszor mondasz köszönetet?

Ó, ember, vajon Te tudsz-e igazán szeretni?
Próbálj meg akkor most figyelmes lenni!
Apádat, anyádat szívből szereted-e?
Sóhajuk, panaszuk szívedbe bejut-e?

Örömmel nyújtod-e segítségre kezed,
Ha gyöngék, betegek és szemeik könnyesek?
Becsülöd e sorban mind az embereket?
Válogatás nélkül szereted-e őket?

Minden nap, amit kérsz Istentől magadnak,
Azt kéred-e vajon embertársaidnak?
Pénz… a pénz tudod-e, hogy a bűn gyökere?
Vagy szerinted pénz már az élet értelme?

Lopással, csalással, így szerzed vagyonod?
Tudod-e, ezek lehetnek örök kárhozatod?
Lehet e gyarló kapzsiként élni, látsz-e ilyet
a természetben érvényesülni? Ott… elhiszed?

Soha nem kel fel a nap elmúlt napra,
Nem a múltat… az jövendőt szolgálja.
A holnap mindig a jövő-remény előlege,
Ember nem gépezet, előlendíti a reménye.

Rendetlen ember… tudod, hogy a rabszolgasága?
Rendetlenség… tudod-e az ilyennek az urasága?
Tudod-e, hogy a rendnek is Isten Istene?
Hogy mindennek van nála ideje és helye?

Sírni szoktál-e, ha fáj ott bent a lelked?
Gondoltál-e már rá, hogy ki állt melletted?
Vagy letörlöd könnyed és mégy tovább sietve?
A legszentebb segítőt nem is veszed figyelembe?

Széthullottam, szét... apró darabokra,
Darabjaim mindenhol szét… sárba hullva,
Néznek vissza az elmúlt szép napokra.
Gondolok én vissza, parányi ábrándokra.

Szeretet törvénye szívedbe van vésve?
E törvény számodra vajon gyönyörű-e?
Tapasztalod-e, téged az Isten szeret?
Tudod-e hogy Istenben van a Szeretet?

Utadon ugyan van ki szokott vezetni?
Vagy csak magad feje után szoktál menni?
Szoktad-e az Istent megkérni naponta,
Hogy tanítson meg Ő… igazi utakra?

Tanítód, Mestered volt egy életen át?
Le tudnád-e adni életed vizsga dolgozatát?
Ember, légy hát tisztelettel bíró uralkodó!
Nem így élni, rossznak lenni, nem való.

Vezérel-e téged a bölcs, nyugodt értelem?
Fedeztél fel bármit a szelíd csendességben?
Vagy neked jobb egy zűr-zavar, kiabálás, lárma?
Tudod-e, hogy mi átölel… az ördög muzsikája?

Szívem kitárt volt, a szeretet belém hatolt,
Fény lett, és átjárja lelkemet, a világot.
Kérem istenem, fogd tovább a kezem,
Nagy szereteted legyen gyógyír nekem.

Bízunk benne, hogy azért majd nyugalmat lelhetünk,
Bennünk él a szeretet, tán’ ez segít, el nem veszünk.
Ha sötétben bolyongunk nélküled ázva-fázva…
Istenem! Te vagy a nem múló élet varázsa.

Én önmagamért vívtam sok véres harcot…
Bízok benne, nyertem egy hites, új arcot.
Bizalomnak kell lennie az élet alapjának,
Mellé a szeretet… ezt teremtettem magamnak.

Vecsés, 2012. március 23. –Kustra Ferenc József- íródott: Sas Piroska: A kérdező ABC c. verse ihletésével, önéletrajzi írásként.

...

Búcsúzni csak elegánsan szabad.
Az élet rövid, úgyis elszalad.
Minek a sírás, minek a zokszó,
Itt mindenki csak földi halandó.

Élet olyan, mint egy nagy színjáték,
Ne legyen könny arcunkon, nem játék.
Hiába bár sok öröm vagy a könny,
Felvonás után lemegy a függöny.

Élet igen sok felvonásból áll,
Történjék bármi, soha meg nem áll.
Naponta kell búcsúzni, elválni,
Élet megy tovább, nem tudsz megállni.

Ember kevesebb minden búcsúzásnál,
Mindig ott hagy magából búcsúzónál.
Könny és zokszó, bár őszinte, nem segít,
Könny és zokszó csak elválást nehezít.

Vecsés, 1998. október 28. – Kustra Ferenc József

...

Ő intézte a női lovasnapot... Lesz még ő bárónő...

Ügetve vágtatok a lovam hátán, sokak várnak már a vártán…
Én vagyok, mint gróf a környék ura, igazi, nem hamis és buja.
Vannak itt messzebbről jött grófok és grófnők, urak, nem bábok.
*
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
Csodálják, a tekintete súlyt hord, parancs a szava.
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
**
Az én családom a környék tulaj-ura, gazdagságom: az ezres gulya.
Grófnőm meg ügyeli a kerti földeket, dolgoztatja a cselédeket.
Velük jó kapcsolatba van, sok a munka, de mindenki eszik naponta.
*
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
Grófnő a cselédeket dolgoztatja, sok a munka.
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
**
Én most megyek a női lovasnapra, de itt nem lesz ok semmilyen borúra!
Míg elvoltam intézőnőm volt az irányító, egyben volt az elme-világító…
Ő a nő-poéta társam, butaságot pusztító… versek írására lázító.
*
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító,
A poéta társa lettem, az elme világító.
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító.
**
Már látom várakozókat… meglátott a női főbíró… ó, sikoltozásokat!
Már látom poéta-társ intézőnőmet, szerzek neki bárónői címet, késztet.
Közeledek, nő a zsivaj-lárma, lovak várnak, tapodnak, indulunk versenynapnak…
*
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Bárónői címet kapok, mert késztetem... szíve tárt.
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.

Vecsés, 2025. április 12. – Siófok, 2025. április 13. -Kustra Ferenc József- írtuk a női lovasnapokra tisztelettel. Én írtam a leoninust! Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta: a három soros zárttükrös versszakokat.

...