Kedvesem rég óta keresem,
talán egyszer meglelem.
Ez a tán most jött el,
remélem ? is érzi ezt.

Vele ébredni, s elaludni
jó lenne nagyon,
érintésére vágyom.

Mióta megláttam
övé minden gondolatom,
csak reá vágyom.

Meglátni és megszeretni
néha csak ennyi.

...

Egyikünk se sejti, meddig árassza ránk sokiz? illatát az
élet
és milyen hosszú az út, amit magunknak kell kitapossunk.
Kérlek,
gondolj arra, nem tudhatod meddig ölelhetsz, szerethetsz lustán vagy minden ?r?lt
hévvel.
Gondold meg hát, mi számít, mi emel fel, mi csillan fel melletted olyan édes
fénnyel?
Mi az, ami észveszejt?en káprázatos és nemcsak múló
szeszély?
Ami vállal ezer megprobáltatást és milló veszélyt
érted!
Én tudom jól mi az, kusza hálójából, keresem de nem találom a kiutam és most is,
érzem!
Tudom hogy mi az...? Az irántad érzett szerelmem, a kavicsdobáló kisgyermek, ki megtöri a tó sima tükrét.
Belém véste, mint egy fába minden álmodat, olykor áldásával simogat, de néha fájóan belém vájja tövisét...

...

Szívembe végre beragyogott a fényl? napsugár,
Vége lett a télnek, most egy új tavasz vár.
Nem is sejtenéd, hányszor gondoltam én valaha is rád.
Elalvás el?tt az utolsó gondolatom mindig is te voltál,
Néha mikor megláttalak, csak úgy megöleltelek volna,
Mert még akkor is szerettelek, mikor fejbe l?ttelek volna,
Most már nem érdekel, mi volt köztünk akkor rég,
Mert visszakaptalak téged és ez nekem b?ven elég.

...

Néha nem értem az életet,
Miért hiteget, aztán elvetet,
Miért hagyja, hogy találkozzunk,
Aztán miért engedi, hogy eltávolodjunk.
Elegem van abból, hogy mindig tovább kell lépnem.
Mostantól, jöhet, bárki nem érdekel engem,
Nem fogom tovább a jó kislányt játszani.
Innent?l csak az életet fogom kihasználni.
Egyszer talán te is rájössz, mit veszítettél,
De lehet?séged megvolt arra, hogy viszont szeressél.

...

Egy cigarettával fekszem némán a sötétben,
Elgondolkodván a sors kegyeiben.
A legszebb öröm, hogy a kezembe adott,
Mikor meglátlak, szívembe fény ragyog.
Gyomromban ezer pillangó,
És csak annyit mondok: hello!
Legbelül tudom, hogy csak játszol,
De nem szólok, semmit csókollak százszor,
Néha ellöknélek magamtól, de nem teszem
Mert érzem, hogy ezt nem tehetem,
A cigarettát lassan beoltom,
És könnyes szemekkel alszom el,
Várom, milyen lesz a holnapom.

...

Mikor könnyes szemeim remegnek meg,
Tudatják, hogy Te nem vagy velem,
tudnod kell, hisz a részem vagy Életem!
És én a Tiéd Édesem.
Érzed Te is ezt.
Néha gyengeséggel, néha er?vel töltve meg!
Az id? nem számít ha rólad van szó soha,
Hisz nem a halálnak, hanem az életnek nincs határa...

...