Te vagy aki kell nekem
és nem titkolom,
hogy érzek feléd,
mert te vagy az életem titka,
hogy miért élek én a világon: csak te miattad,
mert szeretsz és én is téged,
ne aggódj, majd mink találkozunk
és jó sok percet tartunk együtt
és nem engedlek el téged a kezeim közül.

...

Vágyom a múltra: vágyom az érzésre, mi nemes s tiszta. Nem kell jöv?, mely rút s igazságtalan, nekem kell a szerelem úgy, mint leveg? mely nélkül?zhetetlen, kell a csoda, mit egykor átéltünk, nem kell szeretet s megszokás, szeres!!! Hisz a sírba is utánad megyek, csak tudjam azt, hogy te is szeretsz!!!

...

Létezik egy érzés, mi tiszta s önzetlen. Létezik testünk lelkünkben, mely ragyog, ha reád tekint! Hogy mi ez az érzés mit érzel? A szerelem, mi betölti életed, nekem te vagy a vég s a kezdet,,,,,mi éltet

...

Kellesz nekem, mint virágnak a víz.
Kellesz nekem, mint betegnek a remény.
Kellesz nekem, mint gyermeknek a szül?.

De nem úgy kellesz, mint betegnek a halál.
S nem úgy, mint gyermeknek az árvaság.
S mint virágnak szárazság.
Úgy kellesz nekem, mint egy falat kenyér.

Úgy kellesz nekem, mint a leveg?.
S úgy kellesz nekem, mint az élet.

Annyira kellesz nekem, hogy már félek,
Félek, ha nem vagy velem nélküled csak fél vagyok.
Hisz T?led vagyok csak egész.

Ezért kérlek soha ne hagyj el.
Mert nélküled csak kósza maradok.
S Félember ki hontalan és árva.

...

Hogy mondjam, mi ködnek az ég?
Hogy mondjam, mi vagy nekem?
Hogy mondjam, mit érzek én?
Hogy mondjam ki azt, hogy Szerelem?
Hogy mondjam, hogy kínos csendben ordítanék,
S hatalmas zajban súgnék egy szót..
Hogy mondjam el, a halált, s az életet?
Hogy mondjam: Téged feledni nem lehet?
Hogy mondjam, hogy érzem a tekinteted?
Hogy mondjam el azt, amit elmondani nem lehet? ?

...

Valami éget, valami fáj.
Valakit a szívem még most is visszavár.
Ezer óra, és sok ezer perc,
Homályos emlékek,
S régi fényképek,
Ennyi maradt nekem bel?led meg.
Egyetlen pillanat, mi szívemben megmaradt,
S sok sebet ejtett egyetlen gondolat,
Azt hittem meg marad,
De elszállt egy perc alatt.
Annyira szép volt, azt hittem álom,
S ma már nem tudom, mire is vágyom.
Álmatlan éjszakák száza még el?ttem,
Rám tört egy érzés, mit még sohasem éreztem.
Szédelgek tudatlan, remélem álmodtam,
S ha felkelek egy szép reggel,
S kinyitom szememet,
Te ott fekszel mellettem, fogod a két kezem,
S átölelsz gyengéden,
Ahogy még senki sem?

...