Ha megállíthatnám az id?t megtenném,

s akkor minden pillanatomat Veled tölthetném,

Veled lehetnék nem csak gondolatban,

hanem minden szenvedélyes mozdulatban.

Érzékien csókolnálak ,míg a testünk egyé válhat.

Nincs jobb a viszonzott csóknál ,...

mert ha egymás szemébe nézünk akkor tudjuk,

ez már több egy vágynál.

...

Megismertelek

Egy februári délután megismertelek
Áldom az eget, örülök, hogy megismertelek

Eljön, a tavasz majd a nyár mire végre látlak
már Örülök, hogy megismertelek

Én csak nézem a két szép szemed és nem tudom, hogy foghatom-e a kezed örülök, hogy megismertelek

Eljön majd az ?sz és sétálunk, mint a hulló falevelek
Közben fogom a kezed, örülök, hogy megismertelek

Eljön majd a február és egy éve, hogy ismerlek
már, örülök, hogy megismertelek

...

A parton

Ülünk a parton, egy sziklán
Kedves örül a szívem
Mert átölellek

Ülünk a parton, egy sziklán
Kedves örül a szívem
Mert megcsókoltál engem

Ülünk a parton, egy sziklán
Kedves örül a szívem, mert
Fogom a kezed és némán nézlek

Ülünk a parton, egy sziklán
Kedves szomorú a szívem
Mert csak egy nap volt ilyen

...

Ülj le mellém dallamos esti fény
vágylak mint ölelést síró hang
félhomályba burkolózott remény
nézi lopva, hogy áldozom magam.

Gondolatom untalan falnak szalad
tengerek jéghideg mélye ha bánt
hiszem és vallom az álmom szabad
érintésed nélkül elmém visszaránt.

Felúszom újra ha van éltet? szód
élni taníts meg lobbanékony hit
boldogan sodorna veled a sors
nélküled ölel? magány szorít.

Pillanat játéka igéz? szép szemed
elhagyott párnád fejemnél pihen
mostantól szobánkban ne lássak teret
? tudja kívülem combod íze milyen.

Eldobom messze, csak kín a képzelet
bújtattam tested ha széllel dacolt
nélküled lángra gyúlt szép ígéretek
nem lesznek, épp ezért fáj ami volt.

Ide már testem csak hálni jár haza
poharad rúzsnyoma ?z, és csábít
Ajkadon pihen? gondolatom halad
Szádra az itt maradt csókom áhít.

Én leszek a reggeli pillanatod is
beleszólok halkan füled nyaldosom
telefonod búgása zavaróan hamis
hang nélkül nem jön a várt oltalom.

Megrekedt ágyunkban bársony illatod
kizavar nem hagyva nélküled éjszakám
hajnalok fényében zavartan baktatok
arcodat keresve haragját ontja rám.

Megfagyott otthonunk jégvirág tanyája
vadludak csábítottak repülni délnek
mosolyod itt maradt szívembe bezárva
most naponta dél felé imádkozva élek.

Parázsként kihunyok álmaidból lassan
új tüzek nem gyúlnak a kiégett hamun
terveink, vágyaink soha fel nem adtam
lelkemben örökre itthon látom magunk.

...

Ülök egy padon,nézem a fákat
kecses koronájukkal bólogatnak
s jó reggelt kívánnak.
Gyenge f?szálakon a harmat huncutul mosolyog,
gyöngycseppjeiböl nekem láncot lop.
A mez?t is tarka virágok borítják,
büszke fejüket egymástól elfordítják
mert a tavasz szépségversenyt hirdetett,
még a mocsári gólyahír is benevezett!
A szomorú f?znek zenél a pacsirta
fütyörészik vígan,talán felvidítja.
Pillangók röpködve táncot járnak
pompázó színvilág ékíti a tájat.

...

Van egy fiú,
Kinek szemei t?zként ragyognak.
Kinek illata fogva tart,
Kinek minden apró kis érintése elvarázsol.

Sosem mertem neki megmondani.
Sosem mertem az igazsággal elé állni.
Sosem volt az a pillanat,
Amit szerettem volna.

Volt viszont egy pillanat,
Mely még itt él bennem.
Volt egy érzés,
Mely most már fogva tart.

Lelki szemeim el?tt láttam,
Hogy forrón ölel,
S forrón ajkai
Az ajkaimhoz érnek.

De mi volt ez?
Csak egy látomás,
S én majdnem elhittem,
Hogy ez igaz.

Minden éjjel ugyanezt látom,
Arra gondolok,
Hogy még mindig szeretem.
Mert egy nap álomból lesz valóság.

S ha csak egyszer is összeérne izzó testünk,
Ha csak egyszer is forrón ölelne,
Én lehetnék az,
Ki boldogan alszik el...

...