Hiányzol minden nap, órában, percben,
Hiába vagy velem mellettem,
Tudom hogy itt vagy hisz látlak,
De látszik szíved másnál járhat.

Úgy teszel mint ha érdekelnélek,
Pedig tudom másé lett szíved,
Lelked mélyén mást szeretsz,
Csak bevallani nekem nem mered.

Színház lett az egész életünk,
Melyben hazudunk s közben nevetünk,
Titkolod legbens? érzelmeidet,
Miközben látszik nem engem szeretsz.

Gondolatid máshol, másnál járnak,
Engem közben felemészt a bánat,
Ezért hiányzol, hiányzol nagyon,
Remélem szerelmed egyszer visszakapom.

...

Én már csak téged várlak

Én már csak téged várlak,
Hogy összefonódjon testünk,
És a lelkünk szigetén megpihenjünk.
Nekem más nincs, csak te vagy,
Soha nem felejtem hangodat,
Szemedet, ahogy meggyullad a vágytól,
A szádat ezernyi csók harmatától.

Még várakozunk, mint egy állomáson,
Elválni látom mégsem tudunk.
Te ölelve szorítasz magadhoz,
Míg elmegy a sokat várt vonatunk.

Maradunk ketten, titok a szerelmünk
De minden éjjel rólad álmodok.
De ha egyszer eljön a nagy nap,
Lehet az utolsó napon: öledbe ringatva,
Mint vadrózsa: hervadva meghalok.

Mert én csak arra vágyom ,
Az egész egy futó pillanat,
Hogy szám megpihenjen a szádon,
Mikor csókolsz az id? nagyon szalad.

Csak arra vágyom, hogy enyém légy ,
Csak néhány óra, ennyi az egész,
Buján szeretni fogjuk egymást,
Utána én jobbra, te talán balra mész !

...

Szerelem mert kell,
s fontos nekem.
Szerelem mert akarom,
s hasznos nekem.
Szerelem, a mindenem,
drága, szerelem.

Szerelem, még akarom,
s kényelmes a balomon.
Szerelem, hisz az id? kell nekem,
s ? mindig pontos velem.
Szerelem, hisz élni nélküle?
örökre, ó, szerelem.

Boldog vagyok mert sikerült,
már nem szerelem!
M?ködik, kész, s van még elemem.
Ó karórám! ez már szerelem.
Péter Albert Levente
(2007. szeptember 1.)

...

Te kellesz nekem életem végéig,
Minden évben tavasztól télig,
Te kellesz nekem és senki más,
Veled aludjam át az éjszakát,
Veled ébredjek mellettem légy,
Szívemben szerelem tüze ég,
Szívedben lángoljon a szerelem,
És örökre boldog légy velem!

...

Vágyak nélkül, múlik el az élet,
szerelemhez nincs már sok remény.
Nem élnek régen már a fények,
kialudtak szerelmünk egén.

Eszembe jutnak,régi szép emlékek,
látom még,az arcod mosolyát,
Szép ajándék,volt az akkor nékem,
olyan volt mind,egy szerelmes varázs.

Hazugság volt,most már Én is érzem,
becsaptad a szerelmes szívem.
Az volt nekem egyedüli vétkem,
azt hittem,hogy itt a szerelem.

Engem te soha nem szerettél,
volt neked más,kedvesebb barát.
Másnak mondtad,szeretlek téged,
eldobtál,mint egy rongybabát.

...

H?vös es?s éjszakán,
A zúgolódó Tisza partján,
Szomorú kislány álldogál.
Szomorú leány kezében egy rózsaszál,
S némán zokogva egy fiút vár.
Tudja hiába van itt és vár,
Az ? szerelme többé nem jön már.
Elragadta szerelmét a Vén Tisza,
S többé nem is adja ?t vissza.
Szomorú kislány kezében egy rózsát szorongat,
Felkiált most már hangosan zokogva:
-Ostoba halál, Vén Tisza!
Adjátok nekem ?t vissza!
Válaszként a Tisza még jobban morajlik,
S föl-föl csapnak mérges habjai.
Szomorú kislány kezében a rózsával
Elt?nt a Tisza habjában.

...