Mély fájdalom járja át a szívemet.
Tudom,hogy soha nem szerethetlek Téged.
Elérhetetlen vagy nékem,mint csillag az égen.
Vágyálom maradsz örökre,szívem keser?ségére.

Szabályok?-Tudom,hogy Te nem rúgod fel ?ket.
Talán ezért is szeretlek még most is Téged.
Te nem vagy olyan,tudom,hogy nem érhetlek el,
Ha mélyen belegondolsz-nem lehet,hogy nagyot tévedel?

Nem tudhatod,mit veszíthetsz,van,ki Téged ennyire szeret?
De talán van más is,aki mindent megtenne Érted?
Annyira sajnálom ezt a nagy távolságot köztem és közted,
Ha csak egyszer? ember lennél,talán én is elérhetnélek.

Olyan vagy nékem,mint a fény,mely beragyogja lelkem,
Ha Téged látlak,édes mosolyodat,megsz?nik minden körülöttem.
Szeretem az illatodat,kezed érintését,szád érzékiségét,
Rólad lemondani?-Nem tudnék,akkor sem,ha Te így szeretnéd.

Ha felnézek az égre,ezer csillag ragyog ott nékem,
Csak azt az egyet,ha elérhetném,boldoggá tehetne,
Látsz egy hulló csillagot,ha felnézel az égre,
Az a csillag én vagyok,aki kihunyt örökre.

...

Hiányzol minden nap, órában, percben,
Hiába vagy velem mellettem,
Tudom hogy itt vagy hisz látlak,
De látszik szíved másnál járhat.

Úgy teszel mint ha érdekelnélek,
Pedig tudom másé lett szíved,
Lelked mélyén mást szeretsz,
Csak bevallani nekem nem mered.

Színház lett az egész életünk,
Melyben hazudunk s közben nevetünk,
Titkolod legbens? érzelmeidet,
Miközben látszik nem engem szeretsz.

Gondolatid máshol, másnál járnak,
Engem közben felemészt a bánat,
Ezért hiányzol, hiányzol nagyon,
Remélem szerelmed egyszer visszakapom.

...

Én már csak téged várlak

Én már csak téged várlak,
Hogy összefonódjon testünk,
És a lelkünk szigetén megpihenjünk.
Nekem más nincs, csak te vagy,
Soha nem felejtem hangodat,
Szemedet, ahogy meggyullad a vágytól,
A szádat ezernyi csók harmatától.

Még várakozunk, mint egy állomáson,
Elválni látom mégsem tudunk.
Te ölelve szorítasz magadhoz,
Míg elmegy a sokat várt vonatunk.

Maradunk ketten, titok a szerelmünk
De minden éjjel rólad álmodok.
De ha egyszer eljön a nagy nap,
Lehet az utolsó napon: öledbe ringatva,
Mint vadrózsa: hervadva meghalok.

Mert én csak arra vágyom ,
Az egész egy futó pillanat,
Hogy szám megpihenjen a szádon,
Mikor csókolsz az id? nagyon szalad.

Csak arra vágyom, hogy enyém légy ,
Csak néhány óra, ennyi az egész,
Buján szeretni fogjuk egymást,
Utána én jobbra, te talán balra mész !

...

Szerelem mert kell,
s fontos nekem.
Szerelem mert akarom,
s hasznos nekem.
Szerelem, a mindenem,
drága, szerelem.

Szerelem, még akarom,
s kényelmes a balomon.
Szerelem, hisz az id? kell nekem,
s ? mindig pontos velem.
Szerelem, hisz élni nélküle?
örökre, ó, szerelem.

Boldog vagyok mert sikerült,
már nem szerelem!
M?ködik, kész, s van még elemem.
Ó karórám! ez már szerelem.
Péter Albert Levente
(2007. szeptember 1.)

...

Te kellesz nekem életem végéig,
Minden évben tavasztól télig,
Te kellesz nekem és senki más,
Veled aludjam át az éjszakát,
Veled ébredjek mellettem légy,
Szívemben szerelem tüze ég,
Szívedben lángoljon a szerelem,
És örökre boldog légy velem!

...

Szeretlek téged, mert Istenem így akarta
Nem kerestem, kértem, csak a szívembe adta
A tébolyult érzést mely téged vágy szüntelen,
Mely sasként vág sebeket vívódó lelkemen

Nem akarlak én már, mert fáj szeretni, nagyon
Meghalok érted minden magányos hajnalon
Átok vagy nékem, örvénybe rántó gyötrelem
Sejtekben, pusztító métely, reszket? félelem

Menekülnék t?led, de nincs er?m, nem tudok
Egy kábult érzés fogva tart, bárhova bújok
Lábam ingoványon áll, egyre lejjebb merül
K?be zárt szívem csendes halálba szenderül

...