A vadász előbújt a rejtekéből és kiment a folyóparti rétre.
Lába nyomában a víz sorban kiserkedt és összegyűlt a mélyedésbe.
A folyó szokás szerint kiöntött és elöntötte a bokros berket,
Miközben a folyó vize rohanva-száguldott… a sok hullám csengett.

A Hold is csak jobban felfelé araszolt-kúszott az égbolton,
Maradék havon a sugarai visszaverődtek vakítón.
Aztán egyszerre rájött, itt nincs mit keresnie, elindult.
Keményre fagyott rögök közt' nehéz volt menni, belepistult.

A rögök közt bicegve tudott haladni a mezsgyéken,
Majd odébb meg másik faluba vezető ösvényeken.
Magányos alakja, szemet szúrt a szürke mezőségen.

Hajnalodott már, így megjelentek a fogatok, amik valahová mentek.
Az egyik kocsin csak egy nő ült, de éppen fejét lehajtott... ily' véletlenek.
Alija volt a régi szerelme, akit Tadeuszhoz kényszerítettek és most
Már terhes is volt, de -férje akarta- a zsákokkal megrakott kocsit neki volt
Kötelessége elvinni az ötven kilométerre lévő városba,
Hogy az árut, ott a piacon eladja. Ez volt férje fő gondolata.

Bronek ráköszönt és így beszédbe elegyedtek, hogy az asszony miért, hová megy,
Majd fölajánlotta, hogy mivel nincs dolga, segítőként vele a városba megy.
(Közben azt gondolta, hogy a lány, csak ne ellenkezzen
Ö szívesen megy, hogy emlékeikből évődhessen.)

A lány egy pillanatig gondolkozott, majd a beleegyezését adta,
Bronek meg fölült a bakra, átvette a gyeplőt és a lovat hajtotta.
Közben, (gyorsan gondolta!) de jól kezdődik a nap, gyorsan átfutott rajta.

Később az eső megint csak elkezdett esni, vigasztalanul,
Csendes ködfüggönnyel fedte be tájat és a kocsit, utastul…

Vecsés, 2019. december 14. – Kustra Ferenc József– íródott, Jerzy Grzymkowski: A sötét folyó c. regénye ihletésével.

...

Kegyetlen év volt, évszázad, évezred,
Nekem nem, de neked tán’ volt sikered.
Nincs több rívás, leszámolunk a múlttal,
Új irányba megyünk az új utunkkal.

Holnaptól más lesz, és új a nézetünk,
A szerencséhez elküldjük követünk.
Már nem kérjük, de parancsoljuk neki,
Dolgozzon nekünk, veselkedjen neki.

Vecsés, 1999. december 31. – Kustra Ferenc József

...

(3 soros-zárttükrös duó)
Hajnali napfény, lassan rácsebben homlokomra,
A tenta már rákívánkozik új lúdtollamra…
Hajnali napfény, lassan rácsebben homlokomra.

Álmodtam, hogy itt van már... hidegen megveszekedett hóvihar,
Mi szárnyait próbálgatva, lassan, nekihevülve már kavar…
Álmodtam, hogy itt van már... hidegen megveszekedett hóvihar.
*
(senrjon duó)
Szép a hajnali napfény.
Szárnypróbálgatása, magasba.
Remek ébresztő!

Látom eme szépséget
De, ébredt elmém még most henyél.
Remek ébresztő!
*
(Bokorrímes trió)
A tél a maga valójában még nem-igen érkezik.
Előszobája ajtaja nyitva, fújó szél veszekszik…
Nincsen szinkronban bennem a hőérzet és a hőmérő,
Szánkóm is zokog a fészerben, ez tőle a kesergő!

Nézek ki ablakomon, hogy szél tetőket is bont,
Takaróm még a hátamra veszem, jobb híján… pont!
Látom a villanydrótról szél lefújta galambokat,
Kik kapkodva szárnyalnak… szél lefújta galambokat!

Vissza is fekszek még humni, ez a létem áldott állapota,
Remegésem csak bizsergés lett, ez melegedés állapota!
Lassan beterít a létem élősködő, sőt szent mámora,
Ó, Te balga lét, ez így akkor alvás? Ébrenlét ágboga?
*
(Septolet!)
Mi lesz téllel?
Várjak félelemmel,
Kesergéssel,
Hüppögéssel?

Lesznek téli hajnalok?
Hó, mit meglátok?
Elválok?!
*
(3 soros-zárttükrös)
A hajnal elment, de lehet kis szívét, kis hó visszahúzza,
Én drukkolok neki, hogy holnap addig-azért jöjjön újra…
A hajnal elment, de lehet kis szívét, kis hó visszahúzza.
*
(10 szavas duó)
Szerintem a poéta is ember
De, hangosan tiltakozni nem mer.

Tetszik az új lúdtollam…
Én akkor megírtam a télre… vágyam!

Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, a télhiányra reagálás jegyében. A poéta elmélkedik…

...

Felkészítem a
Szívemet, odamegyek.
Halottaimhoz.
*
Csendes a téli
Sírkert, be van havazva.
Minden hófehér.
*
Karácsony napján,
Tisztelegnem kell nekik.
Egyedül vagyok.
*
Itt lakik immár
A rokonságom, végleg.
Ősök… enyémek.
*
Beszélgetek én
Ővelük. Karácsony van.
Közös emlékek.
*
Ők nem halottak,
Csak ide kiköltöztek.
Szívemben élnek!
*
Hó alatt minden,
De így ők is fehérek.
Sírkő nem látszik.
*
A sok zord márvány,
Fehér lepel mögé bújt.
Szeretetteljes.
*
Csendesen mozog
A szellő, hideg átjárt.
Soká időztem.
*
Már megyek haza
Várnak leszármazottak!
Jövőre jövők.

Vecsés, 2015. január 14. - Kustra Ferenc József- írtam: Európai stílusú haikuban…

...

Ó, az a karácsony…
Van kinek rémálom.
Nincs mindenhol ajándék gyereknek,
Gyereket, nem mindenhol szeretnek.

Ó, az a karácsony…
Van hol tündérálom.
Van hol együtt díszítik a fát,
Élvezik egymás ajándékát.

Ó, az a régi karácsony…
Hajléktalannak, félálom,
Mert tudja, ez a szeretet ünnepe,
De neki, totál kint van az ülepe.

Ó, az a karácsony…
Én azt, már úgy várom.
Nálunk mindig van ajándék,
Szeretet megnyilvánulék.

Ó, a karácsonyt… ha várják,
Mindenhol kellene, hogy várják!
Szétosszák Isten ajándékát…
Szétszórják, a szeretet magját.

Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József

...

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…

(leoninus csokor)
Fegyverzaj veszélyesen ropog a kék ég alatt, jó lenne csend, legalább egy falat!
Éppen emeletes épület omlik le, emberek kiáltoznak itt temetett be…
Süvít az ég a felhőtlen ég alatt, vajh’ mennyien fekszenek a sírhalmok alatt?

Aknavető lövedékek szállnak fölfelé, majd odébb az úti céljukon lefelé…
Közben hallani, hogy kattognak a sok-sok kézi fegyverek, össze is esnek emberek.
Fekete kosok, Ti itt járjátok az ördög táncát, nylon zsákba tetetitek a hullát.

Kérdezem én, hogy vajh' hol van ilyenkor az Isten? Állítólag neki az ember… minden!
Tudom én, hogy a harc a fekete kosok kiváltsága, sok katona ment már halálba!
Többször -többen- elmondták TV -ben a szakértők, lehetnek legkevesebben hatszázezren ők!

Bőszen sokasodnak a sírhalmok, jól elfogynak az élő harcosok!
Bőszen nő a lakósság fájdalma, mert ez most a fájdalom uralma…
Bőszen sír, zokog a család… kisgyerek meg nem érti… Csend, meghalt apád!

Fegyverzaj ropog szép kék ég alatt, jó lenne csend, véglegesen nagy rakat… az ég alatt!!
Újabb, más épület omlik, emeletes kórház omlik le, ember nyög… itt temetett be…
Süvít az ég a felhőtlen ég alatt, süt a nap… mennyien fekszenek sírhalmok alatt?

(HIQ trió)
Ti kosok!
Nagy pénzvágyatok...
Halálos!

Ti kosok,
De uralkodtok!
Élet vég.

Ti kosok!
Ti nem emberek!
Népírtók...


Vecsés, 2023. december 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nagy világkatasztrófára mutató helyzetről. Én kísérleteztem ki, megalkottam, kifejlesztettem a HIQ-! A haiku vagy senrjú esz-meisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3. Tilos a rím és a szavak elválasztása.

...