?szi falevelek hullanak, érintik a sötét földet,
a nyár nem fogadta örökbe öket.
Hideg szell? suhan át a fák lombjai között,
egy vastagabb ágának nekiütközött.
Sóhajtozva állnak a fák, mindenért kár
elvesztették koronájukat, mindegyik kopár.
?szi falevelek hullanak, nem ékítik a fákat többet
bánatosan sírnak és érintik a sáros lucskos földet.

...

Férfi lélek, kit egy n? nem érthet meg,
Miért menekül ki olyan, kapcsolatból,
Miben egy n? rajongásig szereti ?t?

Sokszor felteszem e kérdést magamban,
Próbálom megfejteni a férfi lelkeket,
Vajon a férfi lélek miért így m?ködik?

Hisz mi n?k, csak szeretni akarunk,
És azt, hogy szeressenek minket,
Nem kellene a menekülés a férfi léleknek,

Sajnos ezt a rajongást, amit mi n?k adni tudunk,
A férfi lélek érzi, hogy ez kell neki, de mégis börtönnek érzi.
És feladja a szerelmet, amib?l fejvesztve menekül el.

Az ilyen férfiból lesz, egy magányos farkas,
Ki magányosan úttalan utakon, valamit mindig keres,
Pedig azt keresi szüntelen, amit maga mögött hagy,
Azt a rajongást és szeretetet, amit egy n? adhatna meg neki,
Az pedig az, amit egy n?i lélek tud adni, a rajongást és a szerelmet.
Amib?l nem kellene a férfi léleknek menekülnie!

...

Vágy és féltés,
súlyos kérdés,
hogy te mersz-e
s neki lesz-e
elég mersze?
Na meg persze,
hogy mindent megteszel,
vagy valahogy majd csak megleszel...

Gondolkozz!
Ne csak foltozz,
Varrj új ruhát!
Hódítsd meg egymagad a védett vár fokát!

...

TE vagy az egyetlen az éjben
TE vagy az egyetlen a fényben
TE vagy az egyetlen a szívemben
TE vagy az egyetlen ki kell nekem
TE vagy az egyetlen kit szeretek
TE vagy az egyetlen kiért szívem remeg
SZERETLEK, SZERETLEK, SZERETLEK!

TE vagy az egyetlen ki ölembe ülhet
TE vagy az egyetlen kit átölelek
TE vagy az egyetlen kire gondolok
TE vagy az egyetlen kit megcsókolok
TE vagy az egyetlen kinek a szemébe nézek
És azt mondom neki: szeretlek téged
SZERETLEK, SZERETLEK, SZERETLEK!

...

Egy érzés, mely rossz és mégis jó tud lenni,
Fáj, és mégis akarom még érezni.
Az a tekintet mi üres, de mégis szeretném ha vággyal lenne teli,
Nem akarok t?le igazán semmit, csak neki tetszeni.

Lehet nem is tudom mit akarok,
Vagy tudom ezzel az érzelemmel bajt kavarok.
Nem, nem a szerelemre gondolok,
Hanem a heves érzelemre, mely csak úgy lobog.

Lehetne bel?le szerelem, ha ismerném ?t igazán,
Az is lehet, egyébként utálnám.
De így jó csak a szemébe nézve,
Nem tudva milyen nem ismerve.

A szemei, a kisugárzása, mely lényem rabul ejti?
De azért a szívem is megérinti.
Mi ez? Még nem tudom, nem sejtem,
De érzem, jobb ha érzelmeim elrejtem.

Egyszer érzem kell nekem,
Érzem már nem bírja a szívem.
De van, hogy rájövök ez bajt hozna rám,
Mert már megkapta más.

Nem tehetek ilyet, nem lehetek ilyen,
Másnak rosszat tenni, hogy jó legyen nekem?
Nem, inkább szenvedek én, mint miattam más,
Könyörgöm haljon meg ez az er?s vágy!!!

...

Szeretni azt, ki talán téged szeret,
Szeretni azt, ki most nem lehet veled.
Szeretni ?t mindig, örökkön és örökké,
Szeretni akkor is, ha nem lehet a szívedé.

Csalódás az élet, hisz nem mondod el neki,
Csalódás minden napod, míg szíved a szívét el nem nyeri.
Csalódás az álmod, melyben forrón csókolod, öleled,
Csalódás a reménység, hogy valaha a tied lehet.

Mondd el neki, hogy csak ?t szereted,
Mondd el neki, hogy nélküle meghal a szíved.
Mondd el neki mindazt, mit elmondani nem lehet,
Mondd el neki és csak szeresd, szeresd!

Súgd a fülébe, hogy mily szép a szeme,
Súgd a fülébe, hogy örökre bezártad szívedbe.
Súgd a fülébe, hogy mindig szeretni fogod,
Súgd a fülébe, hogy te soha el nem hagyod!

Reméld azt, hogy ? is viszontszeret,
Reméld azt, hogy ezután mindig veled lehet!
Reméld azt, hogy szeret, szeret és szeret,
Reméld azt, hogy most már örökre a tied!

...