A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket,
Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket!
*
Tébolyult a szél
Új létnek, vadul örül.
Kék ibolya él.
*
Szél végigfut
Erdőn, barázdák során…
Friss illatot hord…
*
Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról,
Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról.
*
Szakadó eső
Áztatja megújhodást.
Szomjas növények.
*
Utolsó vízcsepp
Is leesik, már vége.
Növényfejlődés.
*
Tavasz az, ha kigombolt ingnyakkal megyek a viharban?
A vad szél meg befúj hónomig, meleget pazarlóan?
*
A szél citeráz,
Felhőnyájat terelget.
Friss levegőt fúj.
*
Kikelet dühöng,
Minden megújul, frissül.
Szép az újhodás.
*
Aztán ha alsómig elázok a már langyos esőben,
Tavaszi szél megszárít? A dolga, ez eredendően?
*
Melegség tölti
Meg a tájat, szíveket.
Hideg feledés.
*
Már szép a tájék,
Szél meg melegen csókol.
Fűben mezítláb.
*
Te tavasz! Úgy látom, te vagy a megújhodás könnyű parafa kérge,
Biztos, hogy te vagy a megújhodás, szélfútta parafa medencéje…

Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott: 2 soros versben és senrjú -ban, önéletrajzi írásként.

...

(Anaforás)
Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől,
Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből.
Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol,
Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol?
*
(Senrjú)
Nem is én döntök,
Körülményirányítás!
Sors, rég’ elhagyott…
*
Fekete fátyol
Megmaradt, csak az enyém!
Rég’ elhagyott sors…
*
Születésemkor
Borús égen, csillagok?
Elhagyott rég’… sors.

Pazar, ahogy meditálok, ezt tanácsolták nekem,
De nem használ, ez bizony ez, az én lehetetlenem.
A matt fekete fátylam, kitartóan kísért mindvégig,
Ez már marad! Születésem óra és most már a sírig…

(Anaforás, halmazrímes, belső rímes)
Kik kedvesek voltatok nekem, már mind régen elmentetek… végül,
Így aztán itt maradtam a fonton, ellenségek között, egyedül.
Kik kedvesek voltatok nekem, mind hiányoztok oly' végtelenül,
Így aztán majd megyek lélekúton… bizony elkerülhetetlenül.
*
Ó! Ha nem függnék
Mástól! Szeretet lengne…
Gonosz emberek!
*
Éjsötét fátyol,
Távoli erdőségbe…
Levélzizegés.
*
Adjatok éltet,
Fekete nélkül békét!
Csillagfény magány.
*
Szél dalolása,
Elrepítheti rossza?
Ez felnőtt mese…
*
Kihalt parkban rendszeresen meditálok,
Ez jó, mert ott idegen kutyákkal játszok…
Kihalt parkban, keresem elveszett életet,
Ez jó… mert ott érzem a sok bárgyú nézetet.

(Bokorrímes)
Van, hogy ott ér a sötét, holdvilágos este,
Én meg keresem a csillagokat, fűben heverve.
Hogyan tovább? Életrealitás, vággyal keverve…

Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József– tavaszi megújulás jegyében született gondolatok önéletrajzi írásként.

...

Májusi varázslat

Szép, kék ég alatt,
Dallamát fütyül… rigó!
Virágbimbó rügy.
Bódító illat, kertben,
Még a szellő sem lebben.

*

Mámorvarázslat!
Új, májusi lüktetés.
Arany napsütés.
Egész élet, felpezsdül,
Lét, mindenfelé repül.

*

Mélyen szélzugban,
Melegben, bogár zümmög.
Ágon rügy feslik.
A gallyak, nyújtózkodva,
Várnak a napsugárra.

*

Méhraj zümmögőn
Táncol a napsütésben.
Tavaszi mámor!
Reménysugár felcsillan,
Napsugár, csak úgy villan.

*

Felébredő lét.
Felpezsdült mindenség.
Mindenütt illat.
Betonon csillan napfény,
Ettől kemény a remény.

*

Virágok szirma
Nyílik, már magot szórna.
Lesz majd beporzás.
Ez a szépség, ködszerű,
Nagyon szerelemtüzű.

Vecsés, 2014. május 16. - Kustra Ferenc József – íródott: íródott: Basho féle eredeti tanka stí-lusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.

...

Ez az időjárás, roppantul, nagyon jő! El is...
Nem a véletlenek összejátszása és csakis…

(3 soros-zárttükrös)
Eltévedtünk az élet kövezett országútján,
Most haladunk a sors sártócsás, vizes föld útján…
Eltévedtünk az élet kövezett országútján.
*
(Septolet)
Jobb már idő,
Mínusz családfő
Nem jő.

Kiskabát kellő,
Menő!
Lelkem epedő,
Nyár jő?
*
(Senrjú)
Nekem az is jó,
Ha előbb, tavaszodik!
Tavasznyíláskor!

Vecsés, 2020. február 12. – Kustra Ferenc – íródott: Alloiostrofikus versformában.

...

Megjött a tavasz, kivirultak a fák,
Ilyenkor kivirulnak a fapofák.
A macskák és a kutyák levedlenek,
A meleg miatt sok vizet vedelnek.

A tavaszi eső tán? aranyat ér,
Nagyra növünk, egy zuhé ennyit megér.
Viruljunk mi is, ez a világ rendje,
Élvezzük ki a tavaszt, sorra-rendre.

Vecsés, 2001. május 19. ? Kustra Ferenc József

...

A zöld szín jegyében…

(Zöld színben…)
Repülőtéri
Kifutón, zöld fű sarjad.
Szélzsák, tele van.
*
Mező lélegzik,
A madárfütty is harsan.
Zöld fű is sarjad.
*
Zöld fű sarjad a
Kertben, járdát díszíti.
Szép betonszegély.
*
Bimbó és szirom,
Zöld levél száron… jó sok.
Váza még üres…
*
A szomorúfűz
Ágai már zöldesek.
Kacérkodó szél.
*
Örökkévalók…
Nappalok és éjszakák.
Zöld rügyfakadás.
***

(Erdők, mezők…)
Erdőt és mezőt
Bejárja, friss szelecske.
Még nincs fülledtség.
*
Természet éled…
Erdő és mező zöldül.
Csillagválasztás.
*
Mezők zöldülnek,
Erdők belombosodnak.
Derűsebb a táj.
*
Fák házasodnak,
Új rügyeket bontanak.
Életük újul.
*
Városi parkban,
Égbe nyúlnak platánok.
Kipattant levél.
*
Fák közt nyílik a
Remény. Lesznek rügyek is.
Volt hóolvadás.

Vecsés, 2021. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: Basho féle eredeti stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.

...