Elszáll az éj, mint vándor madár,
J? a hajnal, s vele a boldogság.
Kelteget fel a napsugár
Maradjon így, legyen mindig nyár.

Delet kopogtat az ablakon át,
S bevilágítja az egész szobát.
Végig néz fáradt arcomon,
Felnevet, s szívembe mosolyt lop.

Simítja lágyan két karom,
Nyugalmatlanság már nem ostoroz.
Kett?t arrébb lép, táncba hív,
Közben sokszor szemembe tekint.

Szememen keresztül lelkembe néz,
Felkapcsolja legbelül a reményt.
Békésség száll a házra miatta,
Süss, melegíts még napocska.

Múlik az id?, fénye máshová halad,
Ereje gyengül, ölébe nem kap.
J? az éj, s levél hullik már
Elszáll a nyár, s vele a boldogság.

...

Elmúlt a nyár nem született új szerelem
még mindig öt várom öt szeretem.
Tapintások nélkül behúnyt szemmel
érzem öt és látom,rabja lett az álmaimnak
minden éjjel várom.
A szívem mélyén rejtem féltett kincsem
amelynek ragyogása soha nincsen.
Nem szeretem,mert imádom
nem keresem,kutatom csak várom.
Mire ide ér lehet már nem leszek
a csillagok közt én is csillag vagyok
s ajkamon forró könny pereg.
Elmosott mindent a nyári zápor,
emlékezz rám
egy igaz szerelemre a mából.

...

Nélküled olyan az életem
Mint kiszáradt tó a réteken
Mint legelész? csontvázak
Megsárgult, kiaszott legel?n

Olyan vagyok mint a hó nélküli tél
Mint a tavasz virágok nélkül
Mint az es? felh? nélkül
Mint szerelemünk csókok nélkül

Olyan az életem, mint a sótlan leves
Bár meggyötört a sivár szerelem
Én mégis boldogságom ott lelem
Ha melletted telik az életem

És vadviharok dúlják feny?imet
Kiforgatva gyökereib?l vágyaim
Mint nyáron a hó úgy olvadok
Ha szívednél elmélázni megengeded.

...

Szeret?mnek nincsen párja,
Hajlítható vessz?-szála.
Édes, meleg csókkal keres,
Hozzám bújik, bókol, szeret.

Neve magyar; Bálint Bálint!
Szíve smaragd, örömpázsit!
Minden napunk boldog vigasz,
Jöhet a tél, ?sz, nyár, s tavasz!

Célja motor, jöv?t kohol,
Okot nyomoz, nevel, gondoz:
együtt lenni jóban-rosszban,
gy?zni, élni, békít gonddal!

...

Örök nyár van a szívembe\',
mert a lakója, te
itt élsz benne.
Néma ima,\'mely az égbe száll,
meghallgatásra ott talál!

Tavaszt rügyez? hajnal,
tenyérbe rejtett mustármagot
ágyazott be kósza szell?k
szárította víztócsák gödreibe.

Vakító nyár hozott arcunkra
rikítón pírt, s karmolta körmeivel
homlokunkba sötét vonalát,
hisz vakvágányra tettük
életünk vonatát!

A nyári zápor kimosta
sorsunk szennyesét.
Szárító kötélen függött,
mígnem elfújta az ?szi szél.

Gyümölcsillat szédít?
erejét?l, mint köd
oszlott szét a mámor-ittas,
alig szunnyadó szenvedés!

...

A hegytet?t már
Beszínezte az ?sz
Színes palettája
Onnan kacsint le,
Zöld nyári tájra.
Jól tudja lassan
Átveszi a hatalmat,
S tovább színezi
A fa lombokat.
Szövetséget köt
A hideg széllel
Mely elsöpri a
Nyarat sebtében,
Jönnek hát, a
Hideg nappalok,
Deres hajnalok
Az ?sz a nyertes,,
Ezt már jól tudod.

...