Együtt naponta?

Van egy lány, kiért szívem megdobban,
Kit csak nyaranta tarthatok karomba.
Szeret engem, hisz ezt már elmondta,
Mégis csak nyaranta tarthatom karomba.

Hiánya benne él minden napomba,
? az kit csak nyaranta tarthatok karomba.
Egyszer talán együtt leszünk,
S mindenhová együtt megyünk!

Életünket együtt éljük,
Minden cseppjét kiélvezzük,
Együtt leszünk naponta,
S, már nem csak nyaranta tartom ?t karomba.

Egymásra vigyázva,
S, a gondokkal dacolva,
Együtt mindent megoldva,
Naponta tartom ?t karomba.

Van egy lány, kiért szívem megdobban,
S, kit végre naponta tarthatok karomba.
Szeret engem, hisz ezt már elmondta,
S, ez volt életem nagy napja!

...

Iskolába járok,
mert szeretnek a lányok,
reggelente az ágyból kimászok,
s, még zavarnak az álmok,
régebben elmondhattam, hogy autóval járok,
de bumm egy kanyar és elém került egy árok,
gyorsan korrigálok,
és ismét szállok,
a parkolóba begurulok,
de váááá, hol vannak a lányok?
keresek kutatok,
majd egyet meglátok, rám néz, s elpirulok,
de ismét ott egy árok!!!

...

játsszunk szerelmet és ne kérj, ne adj kegyelmet,
legyen igazgyöngy a könny ha beléd mar a múlt
és felszakadnak a behegedt sebek, a halott szerelmek
néznek rád mosolyogva és újra nyújtják kezük,
hogy megkapaszkodj, s beléd-kapaszkodjanak,
hát ne lökd el karjukat, kulcsold ujjaid ujjukra,
vagy kulcsold kezed imára és írd újra hited,
jöjj hát, mosollyal arcodon, játsszunk szerelmet,
játsszunk lebben? szell?t nyári h?ségben,
csillagfényt a titkokról hallgató sötétl? éjben,
simogató szép muzsikát a monoton csöndben,
egy érintést a b?rön az érinthetetlenségben,
játsszunk ölelkez? párt, izzadt testünket fedje
jótékony homály, hálás mosolyod én lássam és
én köszönjem meg kitárulkozásod, hogy
magadba fogadtál, játsszunk hát, játsszunk
boldog embert, kiknek az ég egymást adta ajándékba,
játsszunk hát szerelmet

...

Sötét van kinn,
csak a csillagok ragyognak.
Elmosott mindent az ?szi es?, elmúlt a nyár
már a pacsirták sem dalolnak.
Sötét van kinn,
csak a hold fénye világít
de nem múlt irántad a forró vágy, hozzon el téged
hozzám a fényes út, ne legyen semmi, ami megállít.
Sötét van kinn,
hideg és halk az éjszaka, csak a kandallóban pattogó
t?z zenél csendben.
Fahéjtól illatozó teám kortyolom, lesem az ingaórát,
sürgetném az id?t, hogy gyorsabban teljen.
Sötét van kinn,
arcod simogatja a kósza szél, egy végtelenségnek t?nik,
amíg hozzám hazaérsz.
Kísérje utadat angyalok mosolya
lépteid hazafelé legyen szapora.
Sötét van kinn,
kellemes érzés fog el, mert tudom hazajössz...
már nagyon várlak.
Fényesebb lesz az életünk, békésebb a lelkünk.
Boldog vagyok, hogy hazaértél és újra látlak.

...

?szi falevelek hullanak, érintik a sötét földet,
a nyár nem fogadta örökbe öket.
Hideg szell? suhan át a fák lombjai között,
egy vastagabb ágának nekiütközött.
Sóhajtozva állnak a fák, mindenért kár
elvesztették koronájukat, mindegyik kopár.
?szi falevelek hullanak, nem ékítik a fákat többet
bánatosan sírnak és érintik a sáros lucskos földet.

...

Augusztus végén
Kedd regelén
Ágyam szélén
Rád gondolok én

Rád gondolok,
Mert ki másra:
Másnak nincs rám
Ilyen hatása

Mi történt a nyáron?
Szánom-bánom
De be kell látnom:
Nincsen már párom

Egyedül meg végünk,
Nem vagyunk senkik
Ha nem szeret viszont
Kit szerettünk eddig

Bár hogy is van ez
Vajon ki tudhatja
Mit gondol a lány
Ha nem is azt mutatja

Mert szemében a ridegség
Szavaiban a közöny
Heverek lába el?tt
Mint húsdarab a kövön

És ha valaki, akkor én éreztem
Mert ezer sebb?l fájtam
Amikor a régi-újat ma délután
A Szuzukiban láttam

Itt megértettem végre
Nincs már helyem
Nem kell a versem
Nem kell a testem

Itt véget ér költészetem
Eldöntöttem másnap:
Nem írok én már Nikinek
És soha senki másnak.

Talán még egy négysoros
Ennyi még belefér:
Köszönöm hogy szerethettelek
És köszönöm, hogy szerettél.

...