Ne haragudj rám azért,
mert nem tudlak feledni.
Ne haragudj rám azért,
mert nem tudok mást szeretni.
Ne haragudj rám azért,
mert csak érted élek.
Két szó az egész: SZERETLEK TÉGED!

...

Ha egy nap úgy érzed, hogy sírni kell, akkor hívj engem.
Nem igérem, hogy megfoglak neveteni,de sírok veled.
Ha egy nap elakarsz futni, ne félj engem hívni.
Nem igérem, hogy megállítalak, de futok veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani, hívj engem.
Ígérem, veled leszek és nagyon csendben!
De, ha egy nap hívsz...
És nincs válasz.
Gyere gyorsan és látogass meg.
Lehet, hogy nekem van rád szükségem!

...

Most múlik, most szótalan
fájdalmas csendben, most pontosan
Elmuló, haldokló szavak
még belém hasítanak.

Engedem, had áradjon szét mérge
szilánkos lelkemen
Had ölje meg minden apró,
könny? reményemet

Had öltözze fel a feledés
köntösét,
Had hordja szét a szél, minden
szúró porszemét.

Most múlik, s Te engeded hogy szenvedjek,
még kicsit tomboljon pusztítson,
még érezzem,
Mert most múlik...most...ebben a pillanatban.

...

Te öröm, vigasz, lángoló szerelem.
Te éltet? fény, remény kellesz nekem.
Múltam várakozás,
Jelenem vágyakozás.
Tiszta lelkem h?ségét csak Neked ?rzöm,
Érted van most a minden, jelenem s jöv?m.

...

Emlékszem
Emlékszem február volt, mikor megismertelek,
ragyogtak a csillagok azon az éjjelen.
Emlékszem az elsö pillantásra, a szemeidre és a szádra.
Emlékszem az egész évre, a tavaly elmúlt nyárra.
Keserves életem kapuját bezártam,
a boldogság útját hozzád megtaláltam.
Eltelt egy év és szeretnélek mégjobban szeretni.

...

Létezik még olyan csodás dolog,
Amit?l még a szív megdobog.
Akad még olyan furcsa érzés!
Felmerül? érdekes kérdés!

Miért érzem olyan egyedül magam?
De ha mellettem van eláll a szavam.
Hiányát mikor már alig tudom elviselni,
De mégsem akarok bel?le kiszeretni.

Hisz ? egy oly csodás teremtés!
Meg sem érdemelném szerelmét.
Nagy úr a félelem, és az ?szinteség.
Szívemet adnám a szerelméért!

Mindig, ha egy ajándékot viszek,
A mosolyát látom álom szépnek.
Többet adok egy apróka doboznál.
Vele adom a szívemb?l egy darabkát.

De er?sebb-e a barátság a szerelemnél?
Er?sebb-e a szívem a kezeimnél?
Hogy úgy öleljem át, mint egy hétköznapi barátot,
Vagy mint egy szerelmes, aki ?rzi szívében a lángot!

...