A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros

Jó lenne kislánynak lenni,
És mindent elfelejteni,
Gond nélkül élni, nevetni,
Boldogan felhőt kergetni.

Indul reggel, múló
Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
Napfény-sugár ébreszt.
*
Tavaszi szellővel futni,
Minden kis virágot tudni,
Ahol szép, oda eljutni,
A sok rosszat átaludni.

Fonok vágyaimból,
Napfény tűzén át, koszorút.
Derűsít, árnyjáték.
*
Porba szíveket rajzolni,
Nyári záporban táncolni,
Égre szivárványt mázolni,
Szeretetet varázsolni.

Hitünk, örökké áll,
Ő vakolat, élet-vártán.
Szárnyát bontja jövő!
*
Mindenben szépet keresni,
Boldogság titkát ellesni,
A szívet hagyni, repesni,
Rögös úton nem elesni.

Sorsunk, lohol velünk,
Fogja kezünk és vezetget.
Sőt, terel, mint gulyás...
*
Álomszép jövőt tervezni,
Az élet csábját élvezni,
A kedvesnek csak kedvezni,
A jót nem hagyni, elveszni.

Hálát pillanatnak!
Azért, mert segített, óvott.
Pillanat… légy magad.

*
Csak még egyszer ezt átélni,
Öregséggel megbékélni,
Ha a végén le kell lépni,
A haláltól sem kell félni.

Ravatali csendben,
Koszorúk is elhervadnak.
Majd, minden elmúlik.

Szabadka, 2017. július 19. - Vecsés, 2017. augusztus 13. - –Jurisin (Szőke) Margit - a vers, az én írásom! A HIAQ -kat a versszakok alá, szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc József írta.

...

Micsoda élet, micsoda lét,
Annyira nem jó, az ébrenlét.
Álmodni ébren nagy kiváltság
Annak, kinek jó ez a világ.

Nem jó a világ, megcsalt a lét,
Így nem is jó az ébrenlét.
Alva álmodni tán’ igazi,
Akarom vagy nem, ezt kell élni.

Vecsés, 1999. december 16. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként

...

Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok,
Jó lenne táncot ropni, de csak bilincs a párom, mit elkapok…
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok.

Lelkem, kacarászgatva dudorász,
Tűrésem képmutató lélekmáz.
Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz!
A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász.

Magányom, a cella-életem négy sarkában rappelve mulat,
Látom, ahogy négyfelé oszlottak, nézem-vizsgálom arcukat!
Bilincsem nem ad okot aggodalomra,
Mert rozsdamentes ilyen, vég alkalomra!

(Bokorrímes duó)
Úristen! Micsoda féktelen vihánc megy a sarkokban!
Magánylétem úgy tűnik, úgy érzi, így van egy csapatban…
A sarkok nekem úgy tűnnek, nem vannak-vagyunk haragban.

Saroktól sarokig csatangol a bánatában a tudatom,
Reményt végesen elvesztette, emlékeknek él, ő lett vakom!
Itt most csapat-tudati léttel lett társas, bánatos-magányom...

Vecsés, 2020. február 09. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

A zöld szín jegyében…

Reggel illata
Még hűvös, csillagfény nincs.
Nagy rét, kizöldül.
*
Változás közelg!
Réten, fű kezd zöldülni!
Jő már kikelet!
*
Virágok réten,
Bimbóból most nyílnak ki.
Gazok is zöldek.
*
Lépés. Ág reccsen.
Madarak elrebbennek.
Határ, kizöldül.
*
Tünemény hajnal,
Zölddel borított tájon.
Ujjá alakul.
*
Ágak levelet
Sarjasztatnak. Új élet.
Zöldülő tájék.
*
Hideg melegszik,
Magában, bús dallamoz.
Leng, a már zöld fű.
*
Rügyecske pattan,
Madárdal messzire száll.
Határ, zöld színt ölt.
*
Harmat gyöngyöcskék
Csillognak hajnal füvén.
Vizes a zöld szín.
*
Zöld fű hajlongó,
Harmatcsepp cseppen róla.
Nap gyorsan szárít.
*
A múlt zöld füve
Megújul, új színekben.
Szemnek, gyönyörű!
*
A csoda fűszál!
Zölden lengedez a réten.
Simogatja szél.
*
A fű még zöldül,
Így hát várjuk holnapot.
Kikelet dallam.
*
Patakban csobog
A nagyon tiszta vize.
Zöldülő erdő.
*
Esti árva fény,
Eltűnik zöld erdőben.
Árny már nem látszik.
*
Zöld erdőben,
Fű ágyon jót aludni.
Madárdal altat.
*
Széllel elküldött
Fenyőillat üzenet.
Zöld megújulás
*
Fenyőfa illat,
Kifolyt gyanta cseppekből.
Zöld szín változat.
*
Fenyőfáknak friss
Illata terjeng körbe.
Zöld tűlevelek.
*
Láva szín alkony
Fenyvesek zöld ágain.
Már árnyék derűs.
*
Erdő kizöldül,
Rét már virágillatos.
Friss szél kószálgat!
*
Meleg hajnalban
Zöldes rügyek fakadnak…
Madárcsicsergés.
*
Új, erdő-mező,
Zöldülő szinergia.
Zöldes újhodás.
*
Zöldül a határ.
Fehér orgonavirág.
Napozás, padon.

Vecsés, 2016. április 5. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle eredeti stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.

...

Cseresznyefa szép
Virágerdőt mutogat.
Ízletes gyümölcs.
*
Cseresznyevirág
Szirma, nagy termést jósol.
Még jó idő kell.
*
Szalad a folyó
Hátán levelek ülnek.
Napsütés terjed.
*
Jön megújhodás,
Rügyek is kipattannak.
Megjött új élet.
*
Völgy öle üzent,
Elkezdődött virulás.
Zöld pihenőhely.
*
Langyos szellő jő,
Virágillattal tele.
Allergiások.
*
Rügyek kinyílnak,
Levelek előbújnak.
Minden színesül.
*
Szálló pillangók,
Méhrajok nem ütköznek.
Remény, új élet.
*
Rügysarjadása,
Az élet megújhodás.
Új élet ébred.
*
Új virágillat,
Nap-varázsló melegít.
Újrakezdés, jó!
*
Illatos hajnal.
Virágillat. Csivitel.
Új idők szele?
*
Pacsirta dalol,
Hangja suhan a légben.
Hírnök hírei.
*
Van fals madárhang,
Meg olyan, mint kisharang.
Jó már hallani.
*
Hópehely nem száll,
Napsütés uralkodó!
Szép rózsaszirom.
*
Zuhogó eső.
Meleg szellő léleknek.
Öntözött magok.
*
Méhrajok mennek,
Kezdődik, munkaidény.
Zúg, méhzümmögés.
*
Idő megenyhült,
Már langyos szél fújdogál.
Örömujjongás.
*
Friss, zöld fű sarjad,
A zöldek illata száll.
Zöld szín változat.
*
Mezőn a konkoly
Szépen virágzik és nő.
Kaszás dolgozik.
*
Meleg fuvallat.
Jégvirág már elhervadt.
Hajnali köd nincs.
*
Új-év, új csoda.
Szellő simogat fákat.
Fű is újra zöld.
*
Kikelet örvend,
Ördög elkeseredett.
Jő, szép időszak.
*
Enyhe szellő fú,
Az égen nincsen felhő.
Már éget, tűz, nap.
*
Természet nevet,
Lelket, testet újítja.
Hátat, már süti.

Vecsés, 2015. április 20. ? Kustra Ferenc József ? íródott; Eredeti Basho féle stílusban?
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én, eddig írtam cca. 3500 db ?t. + tankákat, senrjúkat, senrjonixot stb.

...

Mond, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín,
Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.

Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát?
Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát?
Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet?
Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget?

Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken,
És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken?
Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden?

Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat,
És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat…
Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat.

A vízben strandolni az maga a nagy csoda!
Úgy érzed a világ, bekísért téged oda…
Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda...

Ültél-e már csak úgy a parton,
Egy mólón korhadó, fa-padon?
Vagy ültél a vízparti köveken,
Hosszú, vízbe belógó köpenyben…?

A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt,
Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt…

Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak!
Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak.
Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak.

Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló?
Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó?

Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal,
Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal?

Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé,
És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé?
Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton,
És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón?

Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve,
Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve?
Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve?

Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira?
Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója…

Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is,
Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis…
Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris…

Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is!
Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is.
Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is…

Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József

...