Kiolvadunk egymásból, ahogy
jégkocka a száj-melegben,
szíved illata még hozzád vonz,
mosoly-képed is meg-meglebben...
de nyugszik a pulzus, és tompul
szívem moraja, hamu lesz a t?z,
de emlék pora lágyan hozzád ?z.
Tántorgok mindig rád-éhesen, vérem
hajt és innék bel?led vadul, mint
eltévedt vándor vágyón, de szótlanul...
már tudom, e kút engem nem csillapít,
csak itat, s ha vödrét fel nem húzom
többé... tán majd új utat mutat...

...

Simulnék, ha hagynád... bele ajkad
vonalába, megbújnék csücskének
apró mosolyába, karodba ívelnék,
mint híd, mi hozzád vezet,
s kötném gúzsba engem ölel? kezed...
Ajkam melege keringné körbe
a szádat, hogy minden lélegzeteddel
ízemet kívánjad... felém tárt lelked
küszöbén járnám a táncom,
hogy rám-éhes szíved beinvitáljon...
S lennék éked mind-hajnalon,
hallgatnám dobbanásod dalát,
s fonnálak magam köré,
mint szeret?m íj-derekát...
Fedném hajammal meztelen vállad,
csak te lennél a kvártélyom,
és én a koszt... nálad.

...

Nélküled olyan az életem
Mint kiszáradt tó a réteken
Mint legelész? csontvázak
Megsárgult, kiaszott legel?n

Olyan vagyok mint a hó nélküli tél
Mint a tavasz virágok nélkül
Mint az es? felh? nélkül
Mint szerelemünk csókok nélkül

Olyan az életem, mint a sótlan leves
Bár meggyötört a sivár szerelem
Én mégis boldogságom ott lelem
Ha melletted telik az életem

És vadviharok dúlják feny?imet
Kiforgatva gyökereib?l vágyaim
Mint nyáron a hó úgy olvadok
Ha szívednél elmélázni megengeded.

...

nem tudom ,hogy mit érzek
mi ez barátság vagy szerelem
de szét szedi a szívemet
hogy a szemembe hazudsz
nem nyújtom a kezem hogy
a kezembe hamuz

egyet kértem t?led hogy ne kamuz
de neked ez nem megy folytasd
nélkülem tovább nem leszek a támaszod
viszlát jobb ha nem is látlak többet
nem érdemelsz meg még 1 csepp könnyet

...

Te és én
a folyó két partja,
életünk - ég :
vízen tündökl?,
izzó napfény.

Szerelmünk
duzzadó...
medréb?l kilép,
de fegyelmezett,
visszatér útjára még.

Szélt?l
hullámzó habja
érzéseink
visszhangja,
egy-egy kavargó örvény
karja feldobja.

Átível? hídján
szurkolók és
ellendrukkerek...

Ne számold meg...
Édesem!
Messze az ár,
vész nem fenyeget...

...

Egy jó szóval érints meg naponta,
csupán csak eggyel...
Szerény bókkal itass,
szomjoltó kedvvel...

Érints meg mozdulattal, megbánó
b?ntudattal, könnyet is
felszárító meleg
mosolyokkal!

Érints meg a rózsák türelmével,
naiv gyermekséggel,
vigaszt mer?
mákszemnyi hittel...

Ki-kijózanító kedvességgel,
a csak marasztaló két
kezeddel, küzd?
szeretetharccal!

Érints a hangoddal, simogass meg
ártatlan daccal,
csak Értemig harccal!
Nem hatalommal!

...